A boldogságról
A boldogság bennünk van, mindig, minden pillanatban. Nem függ senkitől, sem helytől, sem helyzettől, csak tőlünk és attól, hogy képesek vagyunk-e magunkba tekinteni, hogy rátaláljunk. Nagy megkönnyebbülés és nagy teher is egyszerre ennek a felelőssége, hiszen ha a boldogságot nem kell kívülről várni, bármikor szabaddá vagy fogollyá tehetjük önmagunkat döntésünk szerint.
Fontos tudnunk, hogy kizárólag a saját gondolataink tesznek boldogtalanná minket, illetve annak a fájdalma, hogy képtelenek vagyunk az életünkben jelen lévő aktuális helyzetet másképp megélni. Mivel el vagyunk keseredve, nem látunk kiutat a számunkra elviselhetetlen állapotból s bele sem gondolunk abba, hogy valaki más, ugyanebben a helyzetben egészen másképp cselekedne, másképp reagálna az eseményekre mint mi, esetleg jól érezné magát és még az is lehet, hogy nálunk jóval szerényebb adottságokkal és lehetőségekkel rendelkezik az illető.
A boldogságot mindig csak a boldogtalansághoz képest nevezzük boldogtalanságnak. Az, hogy épp boldogok vagyunk-e vagy sem, csupán attól az elképzelésünktől függ, hogy mi a saját kis világunkban mit nevezünk boldogságnak. Saját elképzelésünk az egyetlen viszonyítási pontunk a boldogságunkhoz.
Az esetleges boldogtalanságunk másik oka, hogy mi magunk határozottan elképzeljük, hogy milyen a boldogság és mi tesz minket boldoggá. Tetszik vagy sem, a saját boldogság képünk taszít minket boldogtalanságba, ahogy feltételeket szabunk annak, hogy mikor leszünk boldogok. Azt hiszem sokan tapasztaltuk már, hogy a boldogság nagyon ritkán érkezik abban a formában, ahogy elképzeljük. Vágyunk valamire, elképzeljük, hogy mennyire boldogok leszünk ha megkapjuk s az esetek döntő részében csalódottan állapítjuk meg, hogy bár a vágyunk valóra vált, nem lettünk boldogok, mégis inkább valami másra vágyunk. Azt kell, hogy mondjam többnyire fogalmunk sincs arról, hogy mi tenne minket tényleg boldoggá, s teljesen haszontalanul az összes energiánkat arra áldozzuk, hogy azon aggódunk, vajon valóra válik-e az álmunk, amitől a boldogságot reméljük.
Mindig van választási lehetőségünk! Mindig választhatjuk a boldogságot! Ha el tudjuk engedni a boldogsághoz fűződő elképzeléseinket, s nem akarunk meggyőzni senkit az igazunkról, főleg magunkat nem, kitárulhat előttünk a világ. Ha nem a boldogtalanságunk megerősítéséhez keresünk forrásokat a világban, hanem meghallgatjuk azokat, akik boldogok és jól boldogulnak az életben, a lehetőségek színes tárházában találjuk magunkat. S hogy ez miért nem könnyű? Mert a szokásaink rabjai vagyunk, s olyan megszállottan hiszünk önmagunk igazában, úgy ragaszkodunk hozzá, mintha tényleg nem létezne más megoldás számunkra. Nagyon nehéz változtatni szokásainkon, s a boldogságot a szokásunkká tenni, de ha sikerül aztán már nem veheti el tőlünk senki.
A boldogság bennünk van, mindig, minden pillanatban. Nem függ senkitől, sem helytől, sem helyzettől, csak tőlünk és attól, hogy képesek vagyunk-e magunkba tekinteni, hogy rátaláljunk. Nagy megkönnyebbülés és nagy teher is egyszerre ennek a felelőssége, hiszen ha a boldogságot nem kell kívülről várni, bármikor szabaddá vagy fogollyá tehetjük önmagunkat döntésünk szerint.
Fontos tudnunk, hogy kizárólag a saját gondolataink tesznek boldogtalanná minket, illetve annak a fájdalma, hogy képtelenek vagyunk az életünkben jelen lévő aktuális helyzetet másképp megélni. Mivel el vagyunk keseredve, nem látunk kiutat a számunkra elviselhetetlen állapotból s bele sem gondolunk abba, hogy valaki más, ugyanebben a helyzetben egészen másképp cselekedne, másképp reagálna az eseményekre mint mi, esetleg jól érezné magát és még az is lehet, hogy nálunk jóval szerényebb adottságokkal és lehetőségekkel rendelkezik az illető.
A boldogságot mindig csak a boldogtalansághoz képest nevezzük boldogtalanságnak. Az, hogy épp boldogok vagyunk-e vagy sem, csupán attól az elképzelésünktől függ, hogy mi a saját kis világunkban mit nevezünk boldogságnak. Saját elképzelésünk az egyetlen viszonyítási pontunk a boldogságunkhoz.
Az esetleges boldogtalanságunk másik oka, hogy mi magunk határozottan elképzeljük, hogy milyen a boldogság és mi tesz minket boldoggá. Tetszik vagy sem, a saját boldogság képünk taszít minket boldogtalanságba, ahogy feltételeket szabunk annak, hogy mikor leszünk boldogok. Azt hiszem sokan tapasztaltuk már, hogy a boldogság nagyon ritkán érkezik abban a formában, ahogy elképzeljük. Vágyunk valamire, elképzeljük, hogy mennyire boldogok leszünk ha megkapjuk s az esetek döntő részében csalódottan állapítjuk meg, hogy bár a vágyunk valóra vált, nem lettünk boldogok, mégis inkább valami másra vágyunk. Azt kell, hogy mondjam többnyire fogalmunk sincs arról, hogy mi tenne minket tényleg boldoggá, s teljesen haszontalanul az összes energiánkat arra áldozzuk, hogy azon aggódunk, vajon valóra válik-e az álmunk, amitől a boldogságot reméljük.
Mindig van választási lehetőségünk! Mindig választhatjuk a boldogságot! Ha el tudjuk engedni a boldogsághoz fűződő elképzeléseinket, s nem akarunk meggyőzni senkit az igazunkról, főleg magunkat nem, kitárulhat előttünk a világ. Ha nem a boldogtalanságunk megerősítéséhez keresünk forrásokat a világban, hanem meghallgatjuk azokat, akik boldogok és jól boldogulnak az életben, a lehetőségek színes tárházában találjuk magunkat. S hogy ez miért nem könnyű? Mert a szokásaink rabjai vagyunk, s olyan megszállottan hiszünk önmagunk igazában, úgy ragaszkodunk hozzá, mintha tényleg nem létezne más megoldás számunkra. Nagyon nehéz változtatni szokásainkon, s a boldogságot a szokásunkká tenni, de ha sikerül aztán már nem veheti el tőlünk senki.
(Írta: Agatha Seymour)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése