Válóczy Szilvia :
Hajnali remény...
Most álom vetül két szemedre,
S enyémre könny,
Magunkat siratom.
Nincs közöny,
Míg Téged édesen andalít
A nyugalom tézise,
S bennem szorongás rombol,
És nem akarja tudni se,
A kezdetek végét.
Most álom simogatja arcod,
Helyettem.
Lágyan álmodod kettőnk életét,
Egy kis valóság kéne még...
Egy Benned,
S egy bennem...
Ha reggel felkelt az ég,
Tudjuk, hogy minden,
Mi volt, s lesz...
Csak a Miénk.
Hajnali remény...
Most álom vetül két szemedre,
S enyémre könny,
Magunkat siratom.
Nincs közöny,
Míg Téged édesen andalít
A nyugalom tézise,
S bennem szorongás rombol,
És nem akarja tudni se,
A kezdetek végét.
Most álom simogatja arcod,
Helyettem.
Lágyan álmodod kettőnk életét,
Egy kis valóság kéne még...
Egy Benned,
S egy bennem...
Ha reggel felkelt az ég,
Tudjuk, hogy minden,
Mi volt, s lesz...
Csak a Miénk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése