Mezei Marianna:
Szavaid...
Szavaid simogatva vetkőztetnek
s mellette üresen földre hull szavam,
melegítve testem átöleli lelkem
s én előtte térdelve meghajtom magam,
mert szavaid átjárnak, s felemelve engem
befogadva születnek, ébrednek szívemben,
s ha fájnak is lüktetve keringve eremben,
kitárom és hagyom, hogy vérré váljon bennem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése