László Klára:
Hintázó szédület
Nem könnyű felszállni a szerelem magasába,
mikor a vágyak és a szenvedély találkoznak,
Mikor képzeletem áttetsző fátylai közé áramlanak,
zsibong a test az érzelmek dallamára...
Mikor csókod olyan volt, mint a hazatérés,
szemedben láttam szenvedélyem tükörképét,
Ilyen felemelő egyetlen szimfónia sem volt,
...szívverésem a fülemben visszhangzott!
Hagytam, hadd sodorjon a csók árja,
mikor sóhajaink eggyé váltak...!
Hintázó szédület repített magasba,
minden félelem letöredezett rólam,
Öleltél, szerettél, magad voltál a gyengédség,
miénk volt a boldogság, a tiszta kéklő ég!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése