Ady Endre:
A múltért
Amikor én rajongó vággyal
Követlek, várlak tégedet,
A múltnak álma száll meg akkor,
A múlt és az emlékezet.
Nem a tied az a rajongás,
Óh, nem a tied az a vágy, --
Csak pillanatnyi édes álom:
A visszatévedt ifjúság.
Zavart, beteg, megtört a lelkem,
Ezer fájó sebet kapott,
Lázas hittel úgy érzem néha,
Hogy tőled várhat balzsamot.
Várlak, követlek, szomjuhozlak,
Te vagy a célom életem...
...Pedig tudom, hogy már a múltat
Nem adod vissza énnekem.
Szerelmi vágy, szerelmi álom
Emléke, fénye űz feléd,
Keresem az elvesztett édent,
Remények, álmok édenét...
Amikor én rajongó vággyal
Követlek, várlak tégedet,
A múltnak álma száll meg akkor:
A múlt és az emlékezet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése