Szeicz János dr: Őszülő idő

Besurrant az október a kertbe,
levelek közt átsuhant fuvalma,
sárguló és hervadásnak indult
lombok közt piroslik néhány alma.

A természet érzi már a múlást,
tegnapot a ködök elsodorják,
néhány virág dacol még az ősszel,
de meghajolnak sorsuknak a fák.

Érett szőlő mézes leve csurran,
nyár tüzének gyönyöre forr benne,
mint szívemben emlékedet őrző
ifjúságom bíborpiros selyme.

Nappalok sem fényesek, mint régen,
és felhők ülnek fátyolos napon,
kis cseppbe gyűlik eső permete
a párától homályos ablakon.

Hangulatom is őszire váltott,
már rég kifakult álmot kergetek,
fényre vágyom, meleg gyertyafényre
amely mellett veled lehetek.