Aranyosi Ervin: A csók

 

Aranyosi Ervin: 

A csók

A csók, csak bók, csak becézés a szájnak.
Aprócska hírnők, mely szívedhez vezet.
Kis lüktetése, a szerelem áramának,
vibráló fény, szikrázó élvezet.
Apró kis játék, zsibongás az ajkon,
s ha jólesett, majd ismét odatartom,
s a szám a szádon krémként olvad el,
hűs kérdésére, forró válasszal felel.
Apró jelzés, hogy tovább is haladjak,
ne álljak meg, még újabb csókot adjak,
ajkam a szádról tovább vándorol,
időzik itt-ott, de nem áll meg sehol.
Bőröd színén, a lelked hullámzását,
vibráló fényét, megtapasztalom,
lágy illatát, mint szférák muzsikáját,
érzem, hallom és ott marasztalom.
A csók, csak bók, csak becézés a testnek.
Aprócska hírnők, mely szívedhez vezet.
Előszobája, a lefüggönyözött mennynek,
Hová csak az jut ki szívéből szeret.