... és közeledett a szád

Komáromi János:

... és közeledett a szád


nyári fények
játszottak égő
falevelek között
minden álmom
egy szempárba
költözött

... és közeledett a szád...

illatod átölelt,
eltakart,
mint ábrándos
karod,
láttam és éreztem,
hogy akarod

... és közeledett a szád...

pillanatokba
vesztek távoli
évek,
izzani kezdtek
elszáradt napokkal
fedett remények

... és közeledett a szád...

bőröd sima
bársonya sikoltott
ujjaim alatt,
hajam szálai
érintették
vágy-piros arcodat

... és közeledett a szád...

forró lüktetéssé
nemesedett
a hétköznap
most is érzem
bizsergő számon
ahogyan csókollak