A szavak ereje
Arcomra simítom a hangfoszlányokat.
Tenyerembe rejtem a gondolatodat,
Hogyha álomváram földig lerombolják,
Szép szavakkal építsem a romos falakat.
Tükröt ragyog írásod legbelsőbb énemben,
Gyöngyfényétől csillog könnyező szemem.
Mosolyodtól újra szép lesz képzeletvilágom,
Melyben érző vallomásod belerejthetem.
Zárt világ csendjét halk dallamra váltom,
Ritmusától megáll majd a végtelen idő.
S megfáradt jövőmben erős lesz a holnap;
Mert élénkülő tudat lesz a lassuló erő.
(Kun Magdolna)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése