Választottam Csillagot !

Választottam Csillagot !

Nézem a holdfényes égboltot és tűnődve figyelem a csillagokat. Fényjátékuk elvarázsol. Úgy érzem, velem kacérkodnak, nekem ragyognak. Szinte kínálják magukat! Válassz engem!-szól a legfényesebb. Oly közel van, hogy kinyújtott karommal elérni vélem. De én még nézelődöm, kutatom az égboltot. Egyszer csak megpillantok a távolban egy apró, pislákoló pontot. Szinte láthatatlan, szemem erőlködik. Valami megmagyarázhatatlan vonzódást érzek, hogy újra-és újra láthassam. A ragyogó csillag rosszallóan villogtatja fényét. --Nem látod, itt vagyok, nyújtsd kezed értem! Az a másik oly távoli, sosem érsz el hozzá! Talán igaza van. Ezt könnyen elérem, mindig a közelembe lesz. Nem kell erőlködnöm érte. Kezem elindul felé..., miközben tekintetem vissza-visszatér arra a távoli apró pontra. Oly titokzatos, oly sejtelmes! Szívem melegség járja át, és kezem félúton megáll. Igen,....azt választom,....az kell....az elérhetetlen messzeségben. Képzeletem szárnyán elindulok felé....