Kormányos Sándor:
Mint a jel
Valahol már láttalak
talán egy nyári reggelen
harmatos fűben, virágok közt
suhantál el nesztelen.
Valahol már hallottalak
talán a lelkem mélye az,
ahonnan a fájó csendből
hallottam a hangodat.
Valahol már éreztem is,
azt hogy itt vagy oly közel,
s ma már tudom, a szívem az
hol felragyogtál, mint a jel.
talán egy nyári reggelen
harmatos fűben, virágok közt
suhantál el nesztelen.
Valahol már hallottalak
talán a lelkem mélye az,
ahonnan a fájó csendből
hallottam a hangodat.
Valahol már éreztem is,
azt hogy itt vagy oly közel,
s ma már tudom, a szívem az
hol felragyogtál, mint a jel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése