Ha hallod
(Alfred Edward Housman: Hogy mennyire szeretlek c. versére)
Halkuló zenémet, ha hallod,
bocsásd meg Istenem,
oly rég kedves az a férfi,
tudd meg, hogy szeretem.
Fájdalmamban látott belém,
tudta, mi bennem a „félsz"
és őszintén mondogatta,
„Szívemben sokáig élsz!"
Mikor mosolyt adtam néki
ő eltűnt hirtelen,
helyette szívem szorított,
s a kétség, mi kegyetlen.
Most nem találom sehol,
lelkem is úgy zokog,
hangját, lépteit sem hallom,
mély csendem, kuporog.
Halkuló zenémet, ha hallod,
segíts meg Istenem,
ne hagyd, hogy elveszítsem
mert őszintén szeretem.
(Válóczy Szilvia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése