Az érintésről

Az érintésről

 

Először a kezébe szerettem bele. A kéz annyi mindent elmond egy emberről! Szép, finom ujjai voltak, az egész keze erős volt, férfias, de mégis rendelkezett valamilyen nemes, arisztokratikus vonással. Megkértem írjon nekem pár szót, mindegy mit, csak látni akartam hogyan ír. Elbűvölt. A kezét, ahogy a tollat fogta, a tekintetét, ahogy a papírra tapadt még ma is magam előtt látom. Nem, nem az író, a nő veszett el abban a pillanatban. Az értelmem még fel sem fogta, hogy mi történik, de a belső hang amelyiken a nő szólal meg már tudta, hogy ennek a kéznek az érintésére vágyom…

Összeért a tenyerünk, az ujjaink egymáshoz tapadtak majd finoman összefonódtak. Ismerkedtünk. Ő egyenként, egymás után végigsimította az ujjaim, én meg óvatosan, láthatatlanul beleharaptam a szám szélébe, hogy ne lássa, ahogy az érintésétől remegek. Aztán egy ujjal végigsimította az arcom élét, a szemöldököm, az orrom vonalát, s óvatosan, már majdnem félénken végigsimította a szám. Visszafojtottam a lélegzetem és csak arra figyeltem, ahogy az energiaáram végigfut a bőrömön az ujja nyomát követve, s az élet lüktetése majd kiszakad a szívemen keresztül.

Az érintésnek varázsa van, az energia ami embertől emberig vándorol a bőrön át a lélekig hatol. Úgy érezzük, mintha egy pillanatra eltűnne a világból az összes zaj, csönd lesz, még a szívdobogás sem hallatszik. Ilyenkor tiszta és világos minden. De mégis, az ember fázik és melege van egyszerre, az egész teste lúdbőrös, s hogy pontosan mi történik nem felfogható, talán csak annyi biztos ebben a pillanatban, hogy a világban béke van. Aztán az érintésből eltűnik a bizonytalanság, s lassan megjelenik benne az erő. Megbújik a férfi karjában, biztonságot és melegséget sugall, azt az érzést, hogy rábízhatjuk magunkat, miközben meghagyja szabadságunkat. Az érintés már felszabadult, határozott, élettel, szeretettel teli és szelíd. Őszinte figyelem sugárzik belőle, gyógyító hatása van a lélekre, örömöt ad és közelebb visz önmagunkhoz. Ez a szívből jövő testi öröm egyben a testi örömön túli lelki boldogság.

Az élmény puha, kellemes és megelégedettséggel ajándékozza meg a pillanatot.
Az ember ereiben rajongás, sóvárgás, ellazultság, beteljesülés lüktet egyszerre és az átélés extázisában még mindig ott a finom vágy, a szenvedély izgalma és annak boldogsága, hogy együtt vagyunk. Az érintés által megnyílnak határaink és beleengedjük magunkat valamibe, amire tudatosan nincs hatásunk. S csak ekkor, ebben a pillanatban válik elérhetővé annak lehetősége, hogy kibontakoztassuk érzéseinket, belső önmagunkat és megosszuk szépségünket a másikkal.

Nyugtalanít és lenyűgöz az érintés ereje, varázsa, mert a lelkem mélyén rejtőző titkot ajánlom fel, mint örök időkre szóló ajándékot annak, akit szeretek. S boldog vagyok,
hogy a létezés csodája beleégeti ezt az érintést a testembe és a lelkembe egyaránt. Ezért tudom, ha azt akarom, hogy az emlékből valóság legyen nem kell mást tennem, 
csak becsukom a szemem, kinyitom a tenyerem és már érzem, ahogy a kezemben megpihen a csókod…

Írta: Agatha Seymour