Szemed tüze

Szemed tüze

Nem hagysz nyugodni. Jelen vagy mindenütt.
Megjelensz álmos valómban, valós álmaimban.
Elképzelt jövõmben, jövendõ képzeletemben.
Bármerre fordulok, bármerre lépek,
bármerre indulok, bármerre nézek,
Te ott vagy és figyelsz. Nézel merengõ,
réveteg tekintettel, s én csak állok, remegõ
lényem átjárja e pillantás, eláraszt
a pillanat édessége, s minden, mit adsz,
mit szemed fénye sugároz elönt, átjár,
s míg Te elfelejted, hogy valaha is láttál,
én megõrzöm emlékeim képtárában a lángot,
a tüzet, a remegõ reményt, az ábrándos álmot,
mit felkeltett bennem egyetlen, ködös látomás,
s szívembe tódul a vágy, mint rejtett vallomás,
mint a nap hevétõl felolvadt jégfolyam;
s nem tudom, nem tudom, hogyan
mondhatnám el, mit is tehetnék,
hogy érhetném el, hogyan lehetnék
Neked az, mi vagy most nekem.
Nézz egyszer rám, s talán elárulja szemem.