P. Pálffy Julianna:Hiányzol
Karod messziről ölel,
tenyeredben szunnyad még
egy simogatás,
szemedben felszikrázik
az öröm - mert várlak,
most csendes a szívem,
nem hallja senki más.
Hiányzol.
Veled ébredek, a hajnal
hoz egyre közelebb,
hogy így legyen a keserűből
estére - sokkal édesebb.
Karod messziről ölel,
tenyeredben szunnyad még
egy simogatás,
szemedben felszikrázik
az öröm - mert várlak,
most csendes a szívem,
nem hallja senki más.
Hiányzol.
Veled ébredek, a hajnal
hoz egyre közelebb,
hogy így legyen a keserűből
estére - sokkal édesebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése