Hajnal Anna: Messziről
Reggel van, ágyamon ülök,
de enyém messze tenyered,
és hirtelen csókom nyomán
finom köd futja be szemed.
Be édes fészekre talált
ajkamnak bújkáló tüze, -
szorongás száll fel szívedig,
s a reggel fűszeres íze
lángokkal csap szét ínyeden,
és minden ered megtelik
szúró villámokkal,
amik fel-felcikázva szívedig
vakítanak, s Te nem tudod,
mitől őrült meg reggeled,
míg ajkam lassan,
szomjasan csókolja
ájult tenyered.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése