Érzem a szívedet a szívemen, ahogy odabújok, érzem, ahogy beszélgetnek, kiegészítik egymás mondatát… amikor az egyik dobban a másik hallgatja és mikor a másik csendesedik, az egyik szerenádot ad neki lüktetéséből… arcom a válladba fúrom, és számolom a sóhajaidat, érzem az illatodat, a simogatásodat a hátamon… és én csak kapaszkodom beléd, annyira szükségem van Rád!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése