Csak rád...

Csak rád vágyom, az érintésedre, s bőröd illatára,
A mosolyodra, hangodra, s hogy átölelj.
Ölelj, szeress, csókolj, szoríts, s
Súgd fülembe, hogy szeretsz.
A mosolyod mely fellegekbe emel, nem felejtem,
Hiszen ezt szerettem meg benned.
Az érintésed melyet kezeddel teszel,
elvarázsol s félek, hogy elveszek.
Elveszek, mert kezed kezembe fonod, s
Érzem lassan karjaidban elolvadok.
Érzem az illatod, s érzem hevesen verő szíved, s
Ajkadon édes csókod leheletének szikrázó fénye.
Egy csókra vágyom már, mely sose érjen véget,
Szívem mindig szeretni fog téged.
Csókod édes mint a méz, akarom! de ez mind nem elég.
Akarom, hogy ölelj, szoríts magadhoz, s ne hagyj el soha,
SZERESS MÍG ÉLEK!!!
 

(Szabó Anna)