Bármilyen furcsa...

'Bármilyen furcsa, hiszen nem látlak, mégis figyelek rád, mert akinek szól az " üzenőfüzetem ", lelkileg rokon velem. Sejtem , ki vagy, és írásközben megérzem, velem vagy -e, vagy sem. Együtt olvassuk, amit írok. Néha azért mondok el valamit többször és másképpen is, mert látom, hogy nem értettél meg. Vagy én nem mondtam el jól. Próbálom megérezni ki lehetsz. Ki lakik benned? Mert ahogy én, te is képtelen vagy elmondani ki vagy, te is inkább elmeséled életed egész történetét, ahelyett hogy kibukna belőle az a néhány véresen igaz szó, ami ott lakik lelked mélyén, mint egy föltárt mellkasban a dobogó szív, és megmutatná végre, valóban ki vagy, mi fáj neked, és hol tartasz a sorsoddal...'
 
(Müller Péter)