Az ember megrészegedik, ha szívébe költözik az ég. Amíg távol voltál,
haldokoltam. Te adtad vissza tűnő életemet. Azt éreztem, valami belém
hasított, oszlik a homály, és izzón, lázasan árad vissza belém a
gyönyörű élet. Milyen furcsa élet, amit te adtál vissza. Olyan mennyei,
hogy szinte fáj. Mintha nőne a lelkem, s nem találná helyét a testemben.
Angyali
érzés ez, a beteljesedés
érzése, fejembe száll és elszédít. Mintha szárnyak verdesnének a szívem helyén. (Victor Hugo)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése