“Amikor a karjaim nem érik el azokat, akiket szeretek, mindig imáimmal ölelem őket!”

 

“Amikor a karjaim nem érik el azokat, akiket szeretek, mindig imáimmal ölelem őket!”

 

(Melania Ludwig)

 

Akinek a szívében feltétel nélküli szeretet van, nem is tudja mit jelent rasszistának lenni!

Én teljes mértékben elhatárolódom a rasszizmus minden formájától, mert az univerzumban mindenki egyenlő kortól, nemtől és akármilyen hovatartozástól függetlenül! 

Az emberiségnek ezt kellene már megértenie, és nem bedőlni az 'oszd meg és uralkodj' elv alapján hatalmat gyakorló, magukat felsőbbrendűnek képzelő réteg manipulációinak! Alapvetően senki sem születik rasszistának, a társadalom teszi azzá! A gyerekek majmolják a szüleiket...

Mert szándékosan alakították ki a nemzetiségeket, a bőrszínt és a vallásokat is ennek érdekében. Nagyon jól meg lehet vele osztani az embereket, és ezáltal megakadályozni, hogy összefogjanak és összetartsanak. Aki ezt már megértette, azt már többé nem tudják befolyásolni! Minél tudatosabb egy ember, annál kevésbé lehet irányítani. A tudatosodást megakadályozni képtelenség, csak lassítani lehet. Egy ideig. 

 

Katry Iza 

Ma szívemben kell őriznem a Szeretetet...

 

Minden nap azt mondtam magamnak: Ma szívemben kell őriznem a Szeretetet, különben hogyan élném túl az egész napot?

 

Oscar Wilde - (A mélyből)

A döntés a TE kezedben van. Mindig választhatsz!

 

Gyógyító oldás - Most választok, megtöröm a lehúzó mintákat, kaput nyitok a változásra!

Kell egy nagy adag bátorság és erő, hogy legyen merszünk szembenézni azokkal a tévhitekkel, lehúzó mintákkal, amik béklyóként tartanak vissza attól, hogy belépjünk Fénysorsunk kapuján.

Mindegy honnan kaptuk, kitől hoztuk - esélyek ők, tanítók az ébredésre, a változásra, hogy évezredes ősi mintákat hagyjunk magunk mögött. Mert ezek a minták nem az isteni utunkat szolgálják, nem a lelkünk ébredését, örömét szolgálják. Hanem még abban az állapotban tartanak, hogy ítélkezünk önmagunk felett, így ezzel az ítélettel nézzük a világot is és elválasztódunk a szeretet energiájától.

Olyan csodálatos korszakban élünk most, mert bár a felszínre törnek a régi minták , sokszor még azt érezzük, le is húznak minket- valójában esélyt kapunk arra, hogy GYÓGYÍTÓK legyünk. Önmagunk gyógyítói. És gyógyulásunkkal őseinket, elődeinket is a szeretet áramlásába vonjuk. S begyógyítsuk karmikus léleksebeinket is.

A döntés a TE kezedben van. Mindig választhatsz!

Felszabadítod magad a világi tükör bántó képe alól, mely csak azt mutatja hogyan bánsz magaddal és megengeded, hogy a valódi szeretet létállapotát tapasztald meg?

Elengeded, hogy mások véleménye, elvárása, rólad alkotott hamis képe irányítsa az életedet...? Vagy végre a szeretetet választod, és teljes hittel követed a Te isteni utad? Megéled és megengeded, hogy az legyél, aki vagy?

Akkor is, ha ez azzal jár, hogy elveszíts másokat...és átalakuljon minden körülötted?

Amit most veszteségnek gondolsz, lehetőség.... Lehetőség az átalakulásra, a fejlődésre, az új életre. Az örömre.

Bátorság kell, erő és hit, hogy megmutasd a világnak ki vagy valójában - letéve a megfelelés álarcát.

LÉGY AKI VAGY! Öleled magadhoz csodálatos isteni lényedet. Tapasztalni jöttél... játsz hát és élj szabadon - s ne ítéld olyan keményen önmagad.

Törj meg minden olyan régi mintát, ami elválaszt ettől. - 

( Sándor Judit)

Jobban örvendeni az örömnek, érted? És félretenni belőle ...

 

Minden bánattól megnő az ember itt bent egy kicsit, itt bent (...) -, itt bent, érted. Megnő az ember, meglombosodik, mint a fa. Megtanul valamit. Mint a fa, a lombja által. Több napfényt magába szívni, ameddig süt a nap, és félretenni belőle valamit a levelekbe... érted? Jobban örvendeni az örömnek, érted? És félretenni belőle valamit. Ehhez kell értsen az ember. És erre való a bánat, hogy megtanítsa.

 

(Wass Albert: A funtineli boszorkány)

Lehet

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lehet

 

Lehet,minden nap fontos,

mindennek megvan a szépsége,

hegynek az égbe nyúló orma,

tengernek gyönyörű kéksége.

 

Lehet,hogy észreveszem,

lehet,hogy elhaladok mellette,

lehet későn ébredek rá arra,

hogy az utamhoz kellett-e.

 

Lehet élni ,tenni csak a dolgod,

de lehet mindent megélni,

ha a végén visszatekintek,

tudok e a csodàkról mesélni.

 

(Dóró Sándor)

R O M A N T I C O - Giovanni Marradi

Boda János: Ízek és illatok

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Boda János: Ízek és illatok

 

Én akkor is szépnek látlak,

ha te mást hazudsz magadnak,

legyél bármilyen távol,

érzem illatát a hajadnak.

 

Karjaid közt összeroppan az idő,

vékony ajkadról vágy csorog,

mikor a hajnal felissza álmaink,

csókom őrzi majd homlokod.

 

Ahogy tenyered

megsimítja arcomat,

forró viasszá olvadok,

amikor szeretkezünk,

néha nem tudom, hol vagyok...

 

Pillanat

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Pillanat

 

Érezlek, borzong a lelkem

hiába a nyári forróság, fázok,

mióta megláttam magam benned,

nem múló pillanat bennem, vágyok.

 

Vágyok arra ami a miénk,

szerencse gyermekei lettünk,

utunk egybeért, egy már minden,

az örök szeretetből kóstolót csentünk.

 

Már nem születtünk hiába,

ez míg élünk, úgyis miénk marad,

megélhettük azt amit nem sokan,

miénk lett ez az el nem múló pillanat.

 

(Dóró Sándor)

Kapcsolódtok

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kapcsolódtok

 

Mikor keresed magad, nem találod éned,

hiába vársz Rá, nem találhat meg téged,

fényed elhalványuló, pislákoló gyertyaláng,

ott volt nem messze, de sehol nem talált.

 

Egyedi vagy, utánozhatatlan, rád vágyik,

az ő szemében is a tiszta szeretet látszik,

kapcsolódtok és hirtelen majd eléd áll,

kérdez: Szerelmem mondd , hol voltál?

 

Azt fogja szeretni ,aki te vagy, pont ilyen,

erre várt, hogy ébren is álmaiba vigyen,

nem elégedett meg eddig senki mással,

megtalált, egybeolvad most már a Társsal.

 

(Dóró Sándor)

Ő ott lesz melletted..,

 

Ritkán előfordul, hogy egyszer az életben rábukkansz arra, aki mindenki előtt van, aki a józanságot elviszi a fejed felől, aki szétszed, szétszakít, beléd mar és átölel, akivel a poklot és a mennyországot egyszerre járod meg. Aki miközben tép, aközben simogat, miközben mar, aközben leheli csókját az ajkadra.Ne kelljen enélkül a tüzesen fájdalmas érzés nélkül meghalnod. Életedben legalább egyszer találjon rád egy gőzerővel feltörő szerelem.Mert meg kell ismerni ezt az érzést!

Néha elég pár óra, vagy pár nap, hogy az ember életét megváltoztassa valaki. Nem számít az idő, sem a tér, nincsenek miértek, nincsenek kérdések és nincsenek válaszok sem.., csak van valami. Találkozol valakivel, akinek nem kell semmit mondanod. Pár perc és a vesédbe lát. A gátlások leomlanak. Nincs többé hazugság, csak az őszinteség, csak a csupasz lelked, minden védelem nélkül, és félsz, halálra rémülsz, mit keres valaki pár óra után a szíved közepében. Félsz, hogy vissza fog élni a kiszolgáltatottságoddal. Nem teszi, mert a markodban van, ahogy Te is. A józan ész meg eltűnik. Olyasmit teszel, amit el sem hiszel, olyanokat mondasz, amiket utólag sem értesz. Tükröt állít eléd, amiben meglátod magad. Az igazi énedet. A valóságot, amit senki más szemében nem láttál még.

Meglátod a szemében a saját arcképedet. Boldog vagy és félsz, együtt. Nem tudod mit hozhat a holnap, de nem is érdekel, mert tudod Ő ott lesz melletted.., nem vagy benne biztos, de érzed, hiszen olyan mint Te.

Lelked tervét Te alkottad, Te írtad.

 

Mihály Arkangyal üzenete minden Fénymunkáshoz! - A sorsod körbeért. A feladatod eljött.

Lelked tervét Te alkottad, Te írtad. Mi angyalok segítettünk neked, és ígéretet tettünk, szövetséget kötöttünk, hogy emlékeztetünk erre a tervre.

Emlékezz, hogy ami most vesz körbe, ami most történik: a terved része.

Emlékezz, hogy a sötétség legnagyobb idejére, te ígéretet tettél: fáklyaként világítasz magad körül.

Nincs mitől félned. Mert a sorsod körbeért. A feladatod eljött.

És ez a Te időd. Hogy az légy, aki vagy. Isten csodálatos Földangyala. Az Univerzum fénymunkása.

Nyisd ki szívedet és láss minket. Lásd meg hányan őrködünk feletted. Hogy véghez vidd terved. Hogy beteljesítsd feladatod.

Láss minket, és léted minden rezdülését járja át a biztonság érzése: semmitől sem kell félned.

Szükségünk van Rád. A Teremtő Forrásnak szüksége van Rád.

Hogy ragyogj.

Békéd a fáklya, a szereteted a lángja.

Világíts.

Világítsd be a körülötted lévő teret. És fényeddel emlékeztesd a körülötted élőket.

Saját fényük erejére.

A fény ideje jött el.

Óvunk, védünk, vezetünk.

Végtelenül szeretünk. ~Mihály Arkangyal

„Csak nyugodt lelkű ember lehet boldog...

 

„Csak nyugodt lelkű ember lehet boldog. Akinek a homlokán nincsenek soha fellegek. Akinek a lelkében nincs soha iszap, se ő nem sároz, se őt nem sározhatják be. Minden gondolata egyenes, becsületes.”

 

(Gárdonyi Géza)

Lassan jársz, tovább élsz!

 

#csakegygondolat – Lassan jársz, tovább élsz!

Cikázó gondolatok. Egy gyors email menet közben. „Most nem tudok pötyögni, hangüzenetet küldök” – miközben épp ebédelek vagy várakozom a postán. Teendőlisták a fejemben. Millió hír a nagyvilágból a zsebemben. Gyomorszorító érzés, hogy elfelejtettem valamit. Egy találkozó, amit az utolsó pillanatban lemondanak – persze, van mit csinálni helyette, mindig van. És a rohanás. Az állandó, soha véget nem érő rohanás. Ismerős tünetek?

Azt vettem észre, hogy az eszeveszett tempó miatt, amit a hétköznapok diktálnak, már akkor is rohanva közlekedek, hogyha egyébként valójában nem sietek sehova. Egy hétvégi napon is ugyanúgy kifulladva veszem a levegőt séta közben, és rájövök, hogy mindez csupán rossz megszokás. Körülnézek, és mások ugyanúgy sietnek körülöttem. Szétnézek a metrón és az az emberek 80-90 százaléka a telefonját nyomkodja. Persze ennek a magas aránynak nagyon sokszor én is a része vagyok. De amikor kicsit hátralépek és kívülállóként veszem észre a jelenséget, az ijesztő. Nulla interakció, senkivel nem veszel fel szemkontaktust, csak belefeledkezel egy virtuális világba, ahol az az illúziód, hogy mindenkiről tudsz, mindenkit látsz. De ez nem a valóság. 

Az őrült rohanás, kapkodás és a folyamatos online jelenlét valahogy összefügg. Valójában nem erre a tempóra, nem erre az életstílusra lettünk teremtve.

Az idegrendszerünk, a lelkünk nem bírja tartani a lépést.

Arra hívlak – és magamat is – hogy legalább heti egy napon próbálj meg telefon nélkül (vagy legalább repülő üzemmódba rakva azt) sétálni egyet! Lassan. Sokkal lassabb lépésekkel, mint amit megszoktál. Vegyél 2-3 mély levegőt! És egy parkban vagy egy erdőben állj meg. Nézz körül! Nézd meg a fákat, a levelek erezeteit. Ülj le, és csak nézelődj. Ha szeretnél, hallgass zenét és csak hagyd, hogy körül öleljenek a hangok! Vagy vidd magaddal a Bibliádat, és olvasd a szabadban!

Mindez olyan egyszerű. Még csak nem is sok idő – már egy fél vagy egy óra lelassulás is csodákra képes. Akkor miért nem iktatjuk be? Miért hagyjuk elrabolni a figyelmünket, az értékes időnket, az energiánkat?

Isten arra hív, hogy a jelenben legyünk – Vele. Ő nem a múlt önmarcangolásában és nem is a jövő aggodalmaiban van: egyedül a mai napban, a mostani percben. Ha kéred,

Ő segíteni fog neked megnyugodni, Rá figyelni és fellélegezni.

„Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.” (Mt 6:33-34)

(Szilágyi Anna)