Sokat szenvedett. Voltak esték amikor azért imádkozott, hogy ne érezzen többet, mert elviselhetetlen.
Megfogadta, már egészen kiskorában, hogy bezárja a szívét.
aztán eljött az a bizonyos nap, vagy bizonyos pont amikor, épp az ellenkezőjét döntötte el.
Azt, hogy még akkor is, azon az áron is, hogy nem lehet tudni, mi fog kiszabadulni az évtizedeken át bezárt szívéből, mégis csak szembe néz, a legnagyobb félelmével, hogy újra szeretni vágyik.
Nem csak úgy ahogy elhitette magával, hogy ez az, hanem amikor teljesen ártatatlanul, csak élte ezt.
Régi eltemetett sebek, és életek, emlékek.
Volt bátorsága, mert végig vette magában a lehetőségeket, és újra és újra oda jutott, hogy enélkül nem lehetséges élni. Vagyis az nem élet. Ami enélkül van.
Mivel van róla emléke, hogy sokáig lesz testben, így nem volt más választása.
Olyan volt, ahogy a rétegek fedték fel magukat mintha meztelen lenne. Ehhez még azt is megkapta, hogy ezen folyamatát ossza meg a világgal. Azért, ahogy olvassák, és épp ebben vannak, kapjanak hitet, erőt, abban, hogy nincsenek ezzel egyedül, és végig lehet csinálni..mi az , hogy végig?
Mi az , hogy csinálni? Csak lenni, áramlani, de azt hogy kell?
Senki nem tanította neki, nem látta senkitől.
Aztán egy nap odatalált, hazatalált, visszatalált, és nem kellett tanítás mástól, csak elkezdte követni ezt a belső hangot. Ez a hang a tanítója. Tőle tanul, néha vitatkozik vele, mert megszokta kiskorában , hogy ki kell harcolja magának. Aztán rájön, hogy nem győzhet, és nem kell kiharcolnia valamit, ami ott van. Csak el kell fogadja és meg kell engedje.
Na és a megengedés az megint mi?
Nem kitalálni az élet filmjét, vetíteni előre egy mozit, hanem beleengedni az élet mozgásába.
Ennek enged teret, és közben belegyengül, mert az élet hoz néha olyat amitől elgyengül, és védtelennek érzi magát, aztán ezt is megengedve, megtapasztalja az óriási erejét.
Most már tudja, az ereje abban van, hogy mer és képes szeretni..mer és képes mélyre menni..tud szeretni..NAGYON!
Sz.M