LAS 100 MELODIAS...

“Hidd el, az idő a legértékesebb kincsed...

 

“Hidd el, az idő a legértékesebb kincsed. Ha rájössz, mekkora csoda vagy, és micsoda erő rejlik Benned, nem fogod az idődet pazarolni méltatlan emberekre és helyzetekre.

Amikor tudod, hogy a legjobbat érdemled mindenből, meg is fogod kapni.

Nem arra születtél, hogy mások életét éld. Nem azért születtél, hogy megmentsd őket. Senki feladatát és megtapasztalását nem vállalhatod át. Ez mind-mind erő- és időpocsékolás.

Te egy különleges, egyedi tapasztalásokkal rendelkező lélek vagy. Aki nem látja Benned a csodát, és a pótolhatatlanságot, azt engedd tovább sétálni.

Annál az embernél állj meg, aki tudja, hogy mindig melletted akar lenni, mert Téged senkivel és semmivel pótolni nem lehet.

Akinek már az is maga a csoda, hogy létezel. Neki adj az értékes idődből!”

 

(Guzsik-Mohácsi Viktória)

Adj még Uram időt

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Adj még Uram időt

 

Adj még Uram erőt, hogy ne fáradjak el

azon a hosszú-hosszú úton, amin menni kell,

mert úgy szeretném érezni még egy kicsikét

az őszbe szökött napláng langyos melegét.

 

Adj még Uram időt, hogy vágyott álmaim

túllépjenek fájdalmamnak könnyes kínjain,

s én bátran hihessem, van még annyi évem,

amennyi feledteti velem minden szenvedésem.

 

Adj még Uram időt, pár reményteli évet,

hogy boldogságban teljen ez az elröppenő élet,

mert oly közelről fúj már az a sarki hideg szél,

mely virágzó tavaszról többé nem mesél.

 

(Kun Magdolna)

Életünk közepén...

 

Életünk közepén...

 

Mire megismerkedünk Vele, addigra már túl vagyunk egy csomó kudarcon, csalódáson, sérülésen, ezért nem csoda ha úgy érezzük kiégtünk, és már nincs kedvünk erőfeszítéseket tenni egy újabb kapcsolatért.

 

Ezért ne csodálkozz soha, ha leráz, ha le akar beszélni magáról, ha csak sodródik, vagy ha nem érez elsöprő lelkesedést irántad.

 

Ha neked még van erőd hozzá, akkor hozd vissza Őt az "életbe", adj neki reményt! Építsd fel benne a hitet, hogy újra elhiggye, valóban létezik az az EGY, AMI MŰKÖDIK, ÉS ÖRÖKRE SZÓL!

 

(Anett Gelei)

Kémia vagy alkímia?

 

Kémia vagy alkímia?

 

"Megkérdezték a mestert, hogy mi a különbség

kémia és alkímia között

párkapcsolatokban, és ő válaszolt

ezekkel a szép és bölcs szavakkal :

"Azok az emberek, akik a »kémiát« keresik, szeretet tudósok,

azaz cselekvéshez és reakcióhoz szoktak.

Emberek, akik találkoznak az ′′Akímiával ′′

a szerelem művészei, folyamatosan alkotnak

a szeretet új módjai.

A vegyszerek szükségből szeretnek.

Az alkimisták választottak.

A kémia idővel meghal,

Az alkímia az időben születik ...

A kémia imádja a csomagolást.

Az alkímia élvezi a tartalmat.

A kémia megtörténik.

Az alkímia önmagát építi.

Mindenki a kémiát keresi,

csak néhányan találnak alkímiát.

A kémia vonzza és eltereli a szexistát és a feministát.

Az alkímia integrálja a férfi és női elvet,

tehát átalakul egy kapcsolattá

szabad egyének saját szárnyaival,

inkább, mint egy vonzalom, ami tárgy

az ego szeszélyeire.

Végezetül azt mondta a mester

nézi a diákjait :

"Az alkímia összehozza azt, amit a kémia elválaszt.

Az alkímia királyi házasság.

Kémia és válás, amit minden nap látunk a legtöbb párban.

′′Kezdjünk el tudatos kapcsolatokat építeni,

mert a kémia mindig megöregíti a tested.

′Miközben az alkímia mindig belülről fog simogatni minket ′

 

Forrás:

Hoffmann Gábor

Köszönet hozzád

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Köszönet hozzád

 

Kezeid közé ölelem magam

közben hallgatom a szíved.

Jó, hogy én vagyok az,

aki mindent megtehet érted.

 

Ha hiányzol épp,

akkor az mindenütt mar.

Kívül-belül nagyobbra nő

körülöttem a zaj.

 

Mert te csitítasz le bennem

minden, de minden rosszat

Amikor velem vagy, akkor

még a semmi is többet ad.

 

Elképzelni is félek, hogy

mi lennék én nélküled.

Szürkeség csak. Köszönöm,

hogy minden napomat kiszínezed.

 

Te segítesz hozzá, hogy úgy éljek,

ahogy ezelőtt is kellett volna.

Te vagy a menedékem, ha

egy-egy perc is átfordulna rosszra.

 

Köszönöm, és mindig köszönöm,

Amíg csak élek érted, értünk,

hogy a legnehezebb időkben is

mindent elbír a mi életünk. 

 

(Papp Ádám)

Az igazi szerelemben varázslatos erő rejlik…

 Az igazi szerelemben varázslatos erő rejlik…

Ha lélektársak találkoznak, és felismerve egymást felvállalják lélekküldetésüket, melyben kölcsönösen támogatják és segítik egymást az életük útján, és abban, hogy önmagukra találva újra megéljék lelkük valódi rezdülésének valamennyi aspektusát...akkor égi kapuk nyílnak, és az angyalok mind-mind mosolyognak.

Mert amikor a másikra emlékszel, akkor önmagad valódi lényegére is emlékszel. Ha igent mondasz és felismered lelked szövetségesét, akkor önmagadhoz is közelebb kerülsz.

Mert a másik emlékeztet lelked ragyogására, arra a fényre, mely megmutatja a valódi lényegedhez, az isteni esszenciádhoz vezető utat.

S aki egyszer önmagára talál, az hazatalál.

Mert rátalál a fényre, rátalál az egységre, megérkezik a belső békébe.

S az ilyen lelkek, fényt hoznak, önmagukból békét, s boldogságot sugároznak, s így emelik a Föld rezgését és segítik a többi lélek hazatérését…ébredését.

Nehéz ma rátalálni arra az egyre, akivel képesek vagytok egymás mellé állni, s a szeretet valódi kötelékében türelemben, szeretetben fejlődni, gyógyulni, s mindent megváltoztatni…

De lelketek egymásra találása a csillagokba van írva, s amit oda beleírtak, az mind megtörténik, mert lelked története azért íródott, hogy valóra váljon, és vele rád égi áldás szálljon!

Szeretettel: Sándor Judit - Jóportál

A szív harcosa. Meghallotta a mélyebb hívást...

 

"Egy felébredt Férfi szeretettel és integritással vezet.

Már meggyógyította a maszkulin minőség sebeit, és tudja, hogy kicsoda ő maga.

Mélyen jelen van és összhangban az érzéseivel.

Tökéletes párja az Istennői minőségnek.

Meghajtva egóját, a maszkulin energiával megmutatja, milyen viszonozni a szeretetet.

A szív harcosa. Meghallotta a mélyebb hívást.

Tudatos az érzéseire és a szeretet nyelvét beszéli.

Látja az őt körülvevő világ szépségét, az elméje a jelenben van, és ismeri az isteni útjait.

Együttérző, eredendően törődik az emberekkel, a legmagasabb tisztelettel van a feminin irányába.

 

Csodálja a Nőt, aki megszólítja a Lelkét, tudja, hogyan hallgasson és hogyan kommunikáljon a nő szívével, érti, hogyan elégítheti ki a nő legmélyebb vágyait.

Otthonos a sebezhetőségben, a válaszokat belül keresi, és nem fél megadni magát az igazságnak.

Tanul az élet adta leckék fájdalmaiból, beismeri, amikor hibázik, és mindig felelősséget vállal a tetteiért.

Kardját aktìvan használja két cél érdekében is, hogy leválassza az egóját azért, hogy a fény beáramolhasson, és megvédi azokat, akiket szeret.

 

Azoknak a bajnoka, akiknek nincs hangja, erő azoknak, akiknek támogatásra van szüksége, fény azoknak, akik eltévedtek.

Magabiztos és erős, ám egyaránt a béke képviselője, az alázatosság ügynöke, a kegyelem és a megbocsátás példája.

Forradalomba hívja a többi tudatos férfit, hogy hajtsák meg egójukat, és a maszkulin energiával mutassák meg, hogy mint jelent olyan férfinek lenni, aki kapcsolódik a szívével."

 

(Mike Harrigan)

Boldog pillanatok szép emlékek!

Most már biztosan tudom, hogy az úton amelyen elindultam merre vezet!

Nem volt ez mindig így, hiszen sokszor mentem én is egyedül ahogy mindenki!

Elindultam, kaptam egy útitársat magam mellé!

Egy olyat akit nekem szánt az ég!

Most ezen az úton haladok tovább, már nem egyedül, céltalanul!

Hát te se félj az út rögös útjától, hiszen Rád is vár még ezer csoda amit igen is fel kell lelni!

Most még egyedül, de ha szíved kész rá, társat kapsz, s az út már nem olyan rideg, hontalan!

Állj fel indulnod kell, mert a szíved szeretetre született!

Nézz milyen most a természet, nézd mennyi szép dolog van még benne!

Boldog pillanatok szép emlékek!

Előre nézek most már én is, jól tudom milyen volt a múlt, de a jelenben szeretnék élni!

Mert itt vagyok csak igazán boldog, itt ahol körülvesz a szeretet, ahol van akit a szívem nagyon szeret!

 

Csodás pillanatot mindenkinek!

 

Lona

Kérlek, hogy állj meg most egy picit, pihenj meg az őszi természet lágy ölében...

Őrangyalod üzenete szeptemberre - Egy nagy fejezetnek a végéhez érkeztél

A következő hetek elhozzák nekünk az aratás, a betakarítás idejét, ami jelenti az égi ajándékok energiájának elfogadását, jutalmul mindazért az útért, amin ebben az évben eddig végigmentünk.

Egy nagy fejezetnek a végéhez érkeztünk, és jó esetben, ha kellő időt és energiát szenteltünk fejlődési és tanulási folyamatunknak, akkor most egy nehéz fejezet ajtója zárul be mögöttünk, hogy nyíljon egy új. Egy új ajtó, mely jobb, fényesebb világra nyitja meg kapuit.

Kérlek, hogy állj meg most egy picit, pihenj meg az őszi természet lágy ölében. Gyújts egy gyertyát, igyál egy finom teát, és tekints vissza, mennyi minden van mögötted, mennyi minden történt, hogy eljuss oda, ahol most vagy. Már kezded érezni lelked erejét, már kezded érezni lelked fényét, és annak finom kapcsolódásait a Teremtő forrással, mely védelmezőn, gondoskodón ölel át téged.

Most érzéseid, megérzéseid felerősödhetnek, érzékenységed még intenzívebb lehet a következő napokban. Ne vegyél semmit túl személyesnek, és ne ragadd meg ezeket az érzéseket, egyszerűen csak engedd áramolni őket lelked tengerében. A fény most kendőzetlenül világít be mindent és hozza el az igazságot, az új felismeréseket, melyek fényében mindent szeretettel engedjünk el, ami nem szolgál már minket.

Esélyt kapunk most az elfogadására mindannak, ami van, és hogy megértsük: az élet egy folyamatos tapasztalás, mely fejlődésünk szolgálja, melyben soha nem érkezhetünk meg igazán, és ne is akarjunk. Élvezzük lelkünk utazásának csodálatos pillanatait, és törekedjünk az egyensúly megélésére az égi és földi energiák között.

Új kalandok várnak rád, egy magasabb energiaszint, melyben több öröm lesz, több játék, de lesznek ugyanúgy megoldandó feladatok, és leckék, melyeket lelked tapasztalni kíván.

A napokban összekapcsolódhatsz ezekkel a magasabb érzésekkel, energiákkal, hogy emlékezz arra: az élet lehet egy csodálatos színdarab, melynek főszereplője vagy, minden benned él, és benned íródik…

Zárul egy ajtó, hogy nyíljon egy másik, mely elvezet minket egy jobb világig!

(Sándor Judit)

LE VOYAGE MERVEILLEUX - Michel Pépé

Minden a hiten múlik...

 

Minden a hiten múlik. Amiben hiszünk, az határozza meg a létezésünket, az határozza meg az életünket.
 

(Don Miguel Ruiz)

Nehéz olyannal táncolni, aki nem tud...

 

A mai ember azért tud nehezen találkozni a másikkal, mert hiányzik a középpontja. Minden nap más szeszély, vágy, ambíció, indulat és hangulat uralja. Hol taszít, hol vonz. Ma megbánt, holnap megbánja, s holnapután újra megbánt. Nehéz olyannal táncolni, aki nem tud, és eldől, ha a másik nem tartja.

 

(Müller Péter)

Az évek múlásával tisztán látod...

"Ahogyan öregszel, és az évek múlása mind erősebb és erősebb lenyomatot hagy a testeden, úgy gyűlik benned az élettapasztalat. Egyre tisztábban látod, hogy kit és mi célból sodort utadba az élet, kihez van közöd és ki az, akihez nincs. Ki az aki a lelked simogatja, és ki az aki fájdalmas leckéket osztogat...

Az évek múlásával tisztán látod, hogy hol van az a hely ahol szeretnek, és ahol béke van... S azt is hamar észreveszed honnan kell minél hamarabb tovább állni.

Nem másért, másokért teszel meg dolgokat mint annyiszor régen, hanem önmagadért.

Az évek múlásával édesebbé, ízesebbé válik az élet..."

 

 

(Czernay Hajnal)

Csak az marad ami örök

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Felébred a másik feled

A láthatatlanból üzen neked

Ezek lehetnek rejtett jelek

Megnyílt a lelkek kapuja

Árad a szeretet oltalma

Tiszta fény ami megnyitotta

Beáramlik a kozmoszba

Tartsd meg hitedet

Ne engedd...hogy bármi eltérítsen

Küld a szeretet rezgésed

Szeretettel hangolódnak

Az igazak kapcsolódnak

Leomlanak a falak

Lelepleződik a hamis

Ki álarcot hordott az is

Zárulnak a karma körök

Csak az marad ami örök

F.M.

Őri István: Kérdések Hozzád

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Őri István:

Kérdések Hozzád

 

mit mond a szem a szemnek?

az ajkak, mondd, mit üzennek?

a kéz, ha kézre lel,

mondd, nekünk mit felel?

mit mond a szív, ha Néked dobban,

mit mond a láng, mi Érted lobban?

mit mondok én, ha kérdezel,

mit mond a karom, ha átölel?

s mit mondasz Te, Kedvesem?

ha kérdezlek,

ugye nem játszol velem?

ugye szíved az,

mi szól álom-éneken,

s ő mondja a szót,

mi Mennyország nekem:

Szeretlek, Életem!

 

Bakancslista

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bakancslista

 

Embernek lenni

magam útján menni

az életet hallani

örömről vallani

esőben ázni

szeretni, ahogy lehet

összefogni minden kezet

nézni mennyi csoda van

többször elmélyülni magamban

játszani, ahogy a gyermek teszi

szeretet-nyelven beszélni

Hinni, mindig hinni

jósággal megköszönni

felkelni, ahogy a Nap

este fürkészni a Holdat

szólni valami szépet

elfogadni az igéket

megnyugodni

békére lelni

ölelni

sírni, ha fáj,

néha muszáj

atomjaimra hullani néhanap

eggyé válni egy perc alatt

boldogságot hozni

szeretőn átkarolni

megbocsájtani

erősnek maradni

magamat túlszárnyalni

de a Földön járni

érteni egymást

megtanulni az elmúlást

szenvedélyesen csókolni

a szívet dobbanásra bírni

alkotni alázattal

szétszórni a szenvedélyt

két marokkal

befogadni az érzést a dalokból

hátrahagyni valamit magamból

elkezdeni,

befejezni,

amit szeretnék.

Mindent összetartson

a Föld és az Ég.

 

(Papp Ádám)

Akkor élsz majd igazán...

 

Akkor élsz majd igazán, amikor rájössz, nincs mitől félned. Amikor ráébredsz, hozzon bármit a holnap, Te erősebb vagy nála, és legyőzöd, mert a múltban már megtanultad, hogy a győzelemhez nem kard, hanem hit kell. Akkor élsz majd igazán, ha a tükörből nem a csődtömeg néz vissza rád, hanem az ember, akit megpróbált az élet, de a próbákat kiállta, és büszkén várja a többit, mert tudja, hogy lesznek. Akkor érzed majd, hogy élsz, hogy lüktet a vér az ereidben, ha megérted, hogy ura vagy az életednek, ura, és nem szolgája. Amikor elhiszed végre, hogy a boldogság nem kiváltság, a boldogság jár, és megérted, hogy a szeretet mindenhol körbezár. Na ekkor, ebben a pillanatban élsz majd igazán. 

(Todorovits Rea)

Légy valódi, és büszke rá, hogy érző lelked van.”

 

“Az érzéketlenség divat. És az a hülye téveszme, hogy amit nem mutatunk, az nincs is. (...) Sírj, zokogj, bőgj és jajgass! Légy valódi, és büszke rá, hogy érző lelked van.”

 

(Müller Péter)

"Teszel majd kivételt…

 

"Teszel majd kivételt… Találkozol valakivel, aki megkapja azt az új esélyt, amit senki másnak nem adnál. Megbocsátasz, beengedsz, újrakezdesz…

Lesz majd, akiért érdemes felülírnod minden szabályt, amit könnyek, csodák, és annyi tapasztalat alapján megalkottál, amelyeket oly makacsul tartottál.

Mennyit gondolkodtál… terveztél, dolgoztál, változtál és megváltoztattál! Mégis… Teszel majd kivételt. Talán csak egyszer. Felrobbantasz mindent magad körül és nem érdekel majd, hogy a vesztedbe rohansz-e, hogy a romokból mindent újra fel kell építened! Nem. Tűzbe dobod a szíved… el akarsz majd égni valakivel, anélkül hogy a lángok megperzselnének, de igazából az sem érdekel majd, ha megsebeznek...

Egyszer az életben naiv akarsz majd lenni, és a narancsszín naplementében nyom nélkül eltűnni. Csak égni. Átélni."

 

/Manna OWell/

Mikor élted át ezt utoljára?...

“Színes lampionok. Vízpart. Egy pohár fröccs, vagy csak egy pohár limonádé. Valahonnan, a hangszóróból zene szól. Hallgatod. A vizet, ahogyan morajlik a lábaidnál. Mikor élted át ezt utoljára? A harmóniát. Az örömöt. A varázslatot. Mikor engedted meg utoljára magadnak, hogy “csak úgy” éld az életet?”

 

(Tollusc Latilah)

Lutter Imre: Az, ami szép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Van, hogy a szépre nincsenek szavak.

Mert tiszta, mint a felhőtlen ég.

Egyszerűbb, mint a gondolat.

Mert magában is egész.

Tűnik, mint az illat.

Mert fáradt az ész

És tompa az agy,

S mert te magad is félsz,

Hogy a szemed cserben hagy.

Hogy mindez csak könnyű játék.

Hogy a látvány múló pillanat,

S az emlék a végső gyönyörűség.

 

(Lutter Imre: Az, ami szép)

"Az bukkan fel az életedben...

 

"Az bukkan fel az életedben, akire elég érett vagy, aki most a legtöbbet tud segíteni neked, és akinek te is a legtöbbet tudsz adni, akivel a leginkább passzoltok egymáshoz. Adok-kapok kapcsolat az egész, de mégis van valami olyan mélysége, hogy akár az egész életedet végigkövetheti."

 

(Oravecz Nóra)

Boda János: A megmentő

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Boda János: A megmentő

 

Te megláttad bennem azt,

amit más nem látott.

Beléd szerettem,

és megváltoztattad bennem a világot.

 

Te rám néztél úgy,

ahogy még senki azelőtt.

Hozzám értél,

és nem kaptam levegőt.

 

Te megérezted bennem

azt a lüktetést,

amit csak az érezhet meg,

aki engem megért...

 

Te megláttad bennem azt,

amit más nem.

És megmentetted az életem.

 

Az ikerlélek kapcsolatok.

 

Az ikerlélek kapcsolatok.

 

Nagyon sok félrevezető információ kering erről a kapcsolatról, most össze szedtem, nektek, pár dolgot ezzel kapcsolatban a teljesség igénye nélkül. Kértétek már tőlem, de ennek most van itt az ideje!

 

Tehát, az ember társas lény. Hacsak nem kapcsolódik rengeteg csalódás és fájdalom a párkapcsolat fogalmához valakiben, akkor ösztönösen keresni fogja a párját. Mivel tanulni és fejlődni érkezünk ide, ezért ezekhez nekünk rengeteg tapasztalatra van szükségünk. Ehhez mérten kerülünk különféle helyzetekbe, és élünk át mindenféle érzelmet, ezáltal pedig a lelkünk folyamatosan fejlődik.

 

Az emberi kapcsolatok területén a legnagyobb fejlődést mindig a párkapcsolatok hozzák nekünk, bár az egyéb emberi kapcsolataink sem elhanyagolható jelentőséggel bírnak. Hiszen már a születésünktől kezdve tanulunk másokhoz alkalmazkodni, és tanuljuk a viselkedést is a szüleinktől, a testvéreinktől, a rokonainktól, aztán később a különböző nevelőktől is, akiknek ez a feladatkörükhöz tartozik. Bár tudjuk, hogy a mai oktatási rendszerre leginkább a katasztrofális és a siralmas jelzők illenek, mert annyiféle szabály, meg hülye, agyament rendelet van, ami mindent figyelembe vesz, csak éppen a gyerekek érdekeit nem, hogy se szeri, se száma! Így persze nem is csoda, hogy rengeteg a lelkileg és az érzelmileg sérült gyerek. Így indulni a felnőtt létnek pedig már eleve nehezebb is, ugye.

 

Nos, minden lélek a Felsőbb Én egy része, aki a fizikai síkra leszületik egy adott testben, és ennek a lélekrésznek van egy másik fele is, őt nevezzük az ikerléleknek. Hallottam ilyen egylélek párokról, meg nem tudom milyen verziókról, de az valójában nem létezik. A Felsőbb Én az, aki a Fényben van, és mindent tud, rendelkezik a létezésével kapcsolatos minden információval, az átélt tapasztalatokkal, amelyet a két ikerlélek által szerzett a létezésétől kezdve. Ő mindig a Fényben marad, és segíti a két ikerlélek útját, hiszen teljesen tisztában van a bevállalt feladataikkal.

 

Az ikerlélek kapcsolódások, legyenek bármilyen minőségűek is, hatalmas emelkedést eredményeznek a Földet körülvevő energiamezőben. Ez a fajta egyesülés egy olyan energiaörvényt indít el, aminek az egész univerzumra pozitív hatása van. Éppen ezért időzítette rengeteg ikerlélekpár az egyesülésüket pont erre az utolsó 2-3 évre! Hatalmas szerepük van a rezgésszint emelkedésében, és persze ezért is akadályozza ezt a kapcsolódást a Sötét oldal amennyire csak tudja! Hiszen a Sötétség valójában nem létezik, csak a Fény hiánya. Így mindent meg fognak tenni azért, hogy kevesebb legyen a Fény a világban.

 

A lélek azért válik ketté már a létezésének a pillanatában, mert így két féle aspektusból tapasztalja meg ugyanazt a fejlődési folyamatot. Amikor elérték a megfelelő szintet, azaz a tudatszintjük és a rezgésszintjük is a legközelebb áll egymáshoz, akkor kapcsolódnak a fizikai síkon is egymáshoz. De lélekszinten, álmukban az asztrális síkon mindig kapcsolatban vannak. Ami az egyikükben fejlődik, a másikukban is megjelenik mint tudás, vagy képesség. De a fejlődésük útján nem mindig szerelmi, azaz férfi-női kapcsolatban kerülnek egymás mellé, hanem más emberi kapcsolatokban is előfordul, mondjuk anya-lánya, vagy valamilyen más rokoni kapcsolatban, de lehetnek akár barátok is. Erre azért van szükség, mert az ikerlelkek többször kerülnek kapcsolatba különböző életekben, és távolodnak is el egymástól, mire képesek lesznek harmonikus kapcsolatot fenntartani egymással. Ugyanis az ego az mindig szétválasztja őket. Ameddig nincsenek egy szinten, még ha párkapcsolatként is kapcsolódhatnak egymáshoz, nagyon intenzív és viharos lesz a kapcsolat, és rendszerint egy bizonyos idő után véget is ér, és mindkettőnek egy kínszenvedés lesz az egész. De miért?

 

Azért mert az ikerlélek kapcsolat az egyik legnehezebb, és legembert próbálóbb kapcsolat, ami csak létezik! Ugye már írtam arról, hogy minden emberi kapcsolat lényegében tükröt mutat nekünk. Az ikerlélek kapcsolat, viszont ennek a sokkal durvább verziója, ugyanis az ikerlelkünk a mi pontos tükörképünk! Ez azt jelenti, hogy minden, ami bennem nem működik jól, ami bennem hiba, az benne vissza tükröződik rám! Ezzel pedig a két ikerlélek folyamatosan egymásnak világít rá a hibáira. Minél idegesítőbb, frusztrálóbb dolgai vannak az ikerlelkednek, annál inkább magadba kell nézni, és megkeresni, hogy mire tanít ez téged? És ameddig ezt nem tanulják meg értelmezni, folyton a másikban fogják keresni a hibát, így újra és újra szétválnak, majd megint együtt lesznek, mert teljesen képtelenek elszakadni egymástól.

 

Ha az egyik fél túlságosan nyugodt, és idegesíti a másikat azzal, hogy nem aggódik, nem rágódik dolgokon, hanem higgadt tud maradni, akkor ez tükör arra, hogy a másik azért idegeskedik és aggódik, mert nincs elég hite önmagában, vagy a saját képességeiben, lehetőségeiben. Ha az egyikük folyton durva, és beszólogat a másiknak, vitatkozik, hergeli őt, akkor az tükör a másiknak az önbizalomhiányára! Nem mer, vagy nem tud kiállni önmagáért. Így az egyik azért sértődik meg, mert a másik bántja őt, a másik meg azért lesz idegbajos, mert az egyik irritálja mindennel IS.

 

Remélem, ez így elég jól látható, hogy ameddig nincsenek egymással tudatszinten és lélekszinten egyensúlyban, tehát az ego arra kényszeríti őket, hogy az igazukat akarják sokkal inkább megvédeni, mint fejlődni, és segíteni egymást, addig ez valóban csak kínlódás, és egy idő után szétválasztja őket az élet. De az ikerlelkedtől való elválás az egyik legnehezebb, legfájdalmasabb érzés a világon, amihez fogható nem nagyon van! Mint amikor kiszakad belőled egy darab, és azt elviszi magával a másik. És erre nem nagyon létezik „orvosság”, mert idővel enyhül ugyan a fájdalom, de a helyét valami olyan mértékű űr veszi át, amit semmivel sem lehet betömni, csak folyton érzi az ember, hogy keres valamit, és hiányzik valami belőle, ami hozzá tartozik, de sehol sem találja igazán a helyét! Lehetnek más kapcsolatok az életében, de valami mindegyikből hiányozni fog már ezután…

 

Viszont létezik ugye az a verzió is, amikor már nagyjából egy szinten vannak, és végre kapcsolódhatnak egymáshoz isteni időzítés szerint, azaz amikor minden mindennel szinkronba kerül. Nos, ilyenkor bármilyen hibája is legyen a másiknak, már nem lesz irritáló, hanem felismerik a tükröt egymásban, és segítik, támogatják a másikat a fejlődésben. Így ennél harmonikusabb, kiegyensúlyozottabb és boldogabb kapcsolat nem létezik az egész univerzumban! De ahhoz, hogy ezt a két ikerlélek megtapasztalhassa, rengeteg életet kell élniük, rengeteg tapasztalatot szerezniük, míg végül egyesülhetnek a szerelem jegyében. Hosszú az út idáig, de amikor ott vannak, már tudják, hogy megérte.

 

Ezt az érzést keressük mindannyian szüntelenül, és az nem kiváltság, ha valaki együtt lehet az ikerlelkével boldogságban, hanem egy kiérdemelt jutalom! Viszont ez csak akkor történhet meg, amikor eljött az ideje. És az előbb-utóbb biztos, hogy eljön. Csak türelem…

 

Szeretettel: Katry Iza 

TE, így nagybetűsen...

 

"(.....)

De szerelmem csak egy lehet!

Pontosabban szerelmem is sok lehet - de nem egyszerre.

Mert az a hely ahová Őt teszem a lelkembe: egyetlen hely.

Sok "kis te" jöhet az életünkben - de TE, így nagybetűsen mindig csak egy.

Abban a pillanatban, amikor a sokféle vágyból, vonzalomból, érzelemből összeszőtt szerelmünk intenzitása felerősödik, és a lelkünk szeme a másikra ráfókuszálódik mindenki más elhomályosul körülötte. Még akkor is, ha ez önvádat okoz, vagy bármiféle gyötrelmet.

Nincs mit tenni.

Mert ebben a csúcspillanatban azt a kimondatlan és ma már korszerűtlennek tartott ősi felismerésünket éljük át, hogy

lelkitársunk csak egy van.

(......)"

 

(Müller Péter: Varázskő)