EGYLÉLEK KAPCSOLAT
SZAKRÁLIS KAPCSOLAT
Az
Egylélek Kapcsolat egyszerre spirituális, asztrális, mentális,
szakrális és fizikai is, benne egy olyan mély szerelemmel, mely tisztább
mint a legtisztább kút vize, ősi forrásból táplálkozik, ötvözve a közös
küldetéssel, mely jön belőlünk, visszafogni sem tudjuk, és az egész
annyira természetes és egyértelmű, hogy az elszakadás, főleg a szándékos
elszakítás azért fáj annyira, mert ami természetes és egyszerű, magától értetődő, azt erővel szakítják szét...
Belerakva
a csodálatos és tiszta kapcsolódásba manipulatív elemeket, fekete
mágiát, megtévesztést, önzést, reptilian érdekeket, és a háttérhatalom
pontosan tisztában van ennek a kapcsolódásnak az erejével.
Amikor
elkezdődik, amikor a páros először találkozik a földi létben, az energia
hatalmas, az információ túl sok, azonnal tudnak mindent, hogy kik ők,
miért jöttek, összetartoznak, évmilliós emlékek elevenednek fel másik
bolygókról... a szexuális energia kitörni akar, és a férfi ezt jobban
érzi, megijed a hirtelen túl sok érzéstől, a túl nagy vágytól, menekül
vagy túlzottan birtokolni akar, vagy mindkettő...
A nő kétségbeesetten ragaszkodni akar, üldözi a férfit, fél, hogy amit megtalált, elveszíti...
De
amikor először találkoztak, még nem tudták, hogy éveken át tartó
tanulási folyamat vár rájuk, hogy mire újra találkoznak, letisztuljanak
az elvárásoktól, a megfelelési kényszertől, - a férfi megfelelni akar, a
nő elvárásokkal van tele éveken át, és mindketten tengernyi
fájdalommal, és ez a folyamat nem kikerülhető, a sötét mátrixból kellett
kitörnünk, és megtanulni mi az igaz, mi a hamis, majd rácsodálkozni
egymásra.. jé, te még mindig itt vagy, mégis itt vagy, és szeretsz...
mindent megbocsátanak egymásnak, akármit is tettek, mert ez a szerelem
feltétel nélküli, ha letisztul, tele van megértéssel, elfogadással.
Amikor
újra találkoznak, megérzik, ez az egész egyértelmű, természetes és
egyszerű, és éppen az egyszerűsége miatt volt olyan nehéz befogadni.
Amikor
újra találkoznak, letisztultak és nincsenek kétségeik. Megküzdöttek
egymásért önmagukkal és a megtévesztést is kibogozták, eldobták, egy új
világba lépnek együtt.
Kéz a kézben, szív a szívben, szabadon, egymást tisztelve.
Nem bomlott meg az egység, végig ott volt, csak rejtve, és csupán elfelejtették, milyen Egynek lenni.
Áldás, szeretet
Az Egylélek Párok elindulnak előre, megmutatni a világnak, mi a szeretet.
Szavaim nincsenek az érzésre, ezért átadom nektek egy versben, mindazt, amiről ez a szer szólni fog.
Az Erő
Már nem tudod elrejteni,
Már nem tudod megtagadni,
Az Erő benned,
Az Erő bennem,
Egységben van.
Úgy tör elő, úgy fonódik össze,
Nem állítja meg senki,
Nem áll útjába a sötét, a semmi,
Eltűntek a falak,
Kétség nélkül vagyunk.
Százezer évből emeltük újjá,
Emlékszel és tudod,
Ott voltunk, itt vagyunk,
Eltelt ezer év,
Amióta egymás szemébe néztünk.
Amikor majd megfogjuk egymás kezét,
Felrobban az Erő bennünk,
Eltölti a világot az a csoda,
Amivel születtünk,
Amivel élünk.
Mi már tudjuk mit jelent,
Érzed itt az idő,
Az arany fény eltölt amióta,
Tudom, mégis vagy,
Tudom, te vagy az.
Ott, ahol a minden az egy,
Előtört a fény egy olyan időben,
Amikor én eltévedtem,
Éreztelek akkor is,
De el nem hittelek.
Ami majd lesz, az most van,
Nincs idő, nincs tér,
A fehér virágok vezetnek hozzád,
Nézem a tavaszt, nézem a fényt,
Hallak, látlak, érezlek újra.
Úgy bukkant elő bennem veled az Erő,
Hogy nem tudtam hazudni magamnak többé,
Úgy jöttél a láthatatlanból elő,
Hogy nem kérdezted, csak tudtad,
Még mindig ott vagyok.
A főnixmadár lángol, lobog,
A tavaszi szélben kel életre,
Mi lüktetünk a szívében,
Ahogy újra szabaddá lettünk,
Semmi nem volt hiába.
A remény már nem csak vágy,
A hit már nem csak egy távoli fény,
Olyan Erő tesz minket eggyé,
Mely nálunk hatalmasabb,
Százezer éve döntöttük el,
Most tesszük magunkat újra Eggyé.
A világ vár ránk,
Nézi ahogy újjászületünk,
Te meg én és az Erő,
Mutassuk meg ami a lelkünkben,
Százezer éve el lett rejtve,
A világ ki van éhezve az egységre.
Feljebb emelkedünk majd, mint valaha,
Velünk jönnek akikben van hit,
A sötétségben is láttam a jeleidet,
Nem felejtettem el, mi az Erő,
Követjük a lelkünket,
Itt a mostban van az Idő.
Eszter
