Este

Kint fehér hó, mesevilág,
Bent ropog a tűz, táncol a láng,
Nyugalom árad, csend és béke,
Bár minden napnak így lenne vége...
Még nem alszom, érzem ölelésed,
Érzékelem még a fényt, a sötétet,
Lassan a csend álmot hoz ránk,
Kint fehérlik csendes mesevilág,
Itt bent ropog a tűz, táncol a láng.

(Pál Mária)

Hóesés

 

Hóesés

Mintha egy kéz,
ezernyi csipkét tépne szét.
Úgy hull a sok hópihe egyre,
fehéren, tisztán egymáson megpihenve.
Minden csillagocska, mintha horgolva lenne.
S ezernyi varázslat lakozna benne.
Nézd csak a csepp csodát hogy nő csak egyre,
vastag hótakarót borít a nagy hegyekre.
Süpped a láb is a roppanó hóba,
mintha csak édes porcukor volna.
Fenyők tűlevelén apró dunyha,
világnak minden zaja belefúlva.
A csendnek varázsát, hogy te meg ne törjed
surranó, suttogó legyen minden lépted.

(Takácsné Tóth Krisztina)

Ha téged...

 

Ha téged...

Amikor átölel két karod, mikor földet virágos rét takar,
Bármi fájt is, tudod, már semmi nem zavar.

Ha nem vagy velem is érzem, szívemben virágok nyílnak,
Egy csoda vagy, egy álom, kit lelkemben életre hívtak.

Maradj meg nekem varázslatnak, legszebb érzés a földön.
Elég csak tudnom vagy, s a reggelt mosollyal köszöntöm.

S ha nem vagy itt minden pillanatban, mindig visszavárlak,
A legszebb ajándék nekem, ha téged boldognak látlak.

(Juhász Istvánné)

 Vers vagy bennem...

Egy vers van bennem, dallamokból
fonódott ezer szóvirág
de hangjait csak én hallhatom,
rajtam kívül senki más.
 
Egy vers, amit még nem írtam meg,
csak mondogatom szótlanul,
egy vers, amellyé lettél bennem
örökre - leírhatatlanul... 

(Kormányos Sándor) 

Csodálatos pillanatok...

 

Egyszer csak meghallod. Nem, nem őt. A zenét. A zenét, amit hallanod kell. Hallgatnod. Vele együtt. Szótlanul, mégis, többet elmondva minden szónál. Mert ez a dal kézen fog és hozzávezet. Csodálatos pillanatok. Amilyeneket még sosem éltél át. És csak ülsz és mosolyogsz... És nem találod a szavakat. Csak hallgatod a zenét, hallgatod vele együtt. (...) Ebben a dalban, a dal perceiben, érzésében, szavaiban, hangjaiban most együtt vagytok. Szótlanul. A legszebb ajándékot kapod tőle ebben a dalban. Őt.

 

(Csitáry-Hock Tamás)

 

"A nyugalom ajándéka...

"A nyugalom ajándéka mindannyiunk szívében rejlik."

(Paulo Coelho)

A csend hangja

 

A csend hangja

Élvezted már
valaha a csendet
hallgasd csak
neked hoz üzenetet
szél szárnyán
susognak a dallamok
melyek a szemnek
láthatatlanok
de ha figyelsz
érzed a szíveddel
csend zenéjét
hallod a lelkeddel
a friss levegőt
magadba szívod
fáradt tested
életre hívod
merülj a csendbe
fordulj a dalhoz
csak te tudhatod
az üzenet mit hoz

(Zvolenszki Andrásné Jutka)

"Az marad tiéd...

"Az marad tiéd, amit másnak adtál,
csak az a szép, mit másnak megmutattál,
csak azt tudod, mit másnak tanítottál,
és nem fázol, ha volt kit betakartál."

(Dánielisz Éva)

Mégis szép

 

Mégis szép

Messzi hegy ormán tombol az orkán,
reccsen a szikla, koppan a kő,
jéggé van fagyva minden alatta,
dermedt a föld, és zord az idő.

Zúzmarás ködben, hajnali csöndben
alvó fa ágán dér didereg,
fenn a magasban fa ága roppan,
száguld a vad szél, tép a hideg.

Gomolygó köd a hóra telepszik,
fehér a csend, és alszik a rét,
köd fátyla lebben, fagy-fehér minden,
hűvös a táj, és mégis oly szép.

 

(Lupsáné Kovács Eta)

 

"Az életben csak az marad meg...

"Az életben csak az marad meg nekünk, amit átéltünk, amire visszaemlékezünk azért, hogy újraélve ismét érezzük az érzéseket, és mit sem számít, ha valamely pillanatban eltorzult. Minden emberi lénynek a boldogság a célja, ahhoz pedig az érzéseink vezethetnek el minket, az apró örömök, a nagy győzelmek, az erős érzelmek, a szerelmek. Nem számít, hogy a testünk vagy a képzeletünk éli át, vagy éppen az emlékezet formálja újra őket."

 
(Kilian Jornet)

Minden pillanat...

 

Minden pillanat, ami veled múlik, átalakul. Életté. Mert a múló idő helyét múlhatatlan tartalommal töltöd meg, a tűnő pillanatokból maradandó értékeket varázsolsz.

 

 

(Csitáry-Hock Tamás)

 

"Majd akkor tudsz igazán szeretni...

"Majd akkor tudsz igazán szeretni, mikor nem csak a test érdekel, hanem a lélek is. Majd akkor fogsz igazán szeretni, mikor értékesebbnek tartod azt ami bent van, mint ami kint..."

 
(Elvis Matthew Urban)

Thándor Márk: Esti köszöntő

Thándor Márk:
Esti köszöntő


Hunyd le szemed, s lásd az édent,
áldott, meleg hóesésben.
Táncoljanak hegyek, völgyek, fények.
Engedd, hogy szeressenek téged.

S ha már lengedezik az álom,
nyújtozz végig a pihe-puha ágyon,
hagyd, hogy csodáljanak az éjben,
lángoló csillagok az égen.

S akkor én is becsukom szemem,
arcodat csillagként lesem,
táncolnak álmok, vágyak, fények.
Engedd, hogy szeressenek téged.

 Hiszem...

hivatástudat

Hiszem, hogy lehet jobb is a világ.
Hiszem, egy ember is tehet csodát.
Hogy minden gyermek szíve egy virág,
Isten adta nekünk legszebb mosolyát.

Hiszem, tehetséges minden gyermek.
Hiszem, az én dolgom tudni, hogy miben.
Tudom, eléri majd, amit szeretne,
Segítem vágyát, mit kíván szíve.

Áldom Istent, hogy láthatom mindezt.
Áldom és kérem, mindig segítsen!
Nem adok többet, de kevesebbet se -
Csupán adom az egész életem...

(Árnyék és Fény)

Táncoló hópelyhek

 

Táncoló hópelyhek

Felhőkből hópelyhek keringőznek éjben,
Fehér lepelként szikráznak napsütésben.
Körtáncukban karoló csillagos pelyhek
Melengető takarói vágyó létnek...

Ha hópehely lennék, hókristályként szállnék,
Jeges tűlándzsákkal testedig hatolnék!
Fagyott ruhád tördelném, hogy hozzád érjek,
Hol vágy tüzei, mint örökmécses, égnek.

Ha éj sötétjében hópehely lehetnék,
Szerelemcsillagként ágyadhoz lebegnék!
Pihennék kebled hullámzó melegében,
Felolvadnék szíved titkos rejtekében.

Ha kerengő pelyhek sok ezre lehetnék,
Belőlük hócsipke terítőt horgolnék!
Széltől is óvnálak testedhez simulva,
Hókönnyből olvadnék arcodon csordulva.

Sziporkázó hópehelyként, ha éj fakad,
Hajadba szőnék fénylő hócsillagokat.
Pajkos hótesttel karjaid közt fekhetnék,
Forró ajkad hűtve csókodban elhalnék.

Leheletkönny hócsillagként alászállok,
Hogy hópelyhekben szülessenek szép álmok:
Égő tested oltani mennyei fényben,
Elhamvadni majdan vágykelyhed tüzében...!

Felhőkből hópelyhek keringőznek éjben,
Körtáncukban átkarolnak napsütésben.
Óh, ti égben születő, csillagos pelyhek,
Emlékőrző szemfedői szerelemnek!

 

 

(Csákány Tibor)

 

 

 

Az ego csupán egy illúzió...

A valódi erő a nyugalomban rejlik. Ezt a nyugalmat pedig a félelem nélküliség táplálja. Mely abból a rendíthetetlen hitből ered, amely a megélt tapasztalatokon keresztüli tudat forrása.

Minden mindennel összefügg és minden hasznos kapcsolatként van jelen. Az egyetlen ami gátat szabhat ennek az energiának, a félelmed táplálta bizonytalanságod.
A félelem a saját gyengeséged. Amellyel a képességeidnek vetsz gátat és azokat blokkolod vele. Megvalósítva ezáltal azt a világot amely magát a félelmedet jelenti. És ellehetetlenítve mindazt, ami születésedtől fogva az egész létezésed jelentősége.
Az ego csupán egy illúzió. Nem létezik. A társadalmi ragaszkodás és az így felállított normák koholmánya.
A szabad embernek nincsen egoja. Lelke van. Amely együtt áramlik a végtelen energiával. Nem csak felfedezve az új lehetőségeket, hanem meg is valósítva azokat.

(Pipo Yogi Ji)

Nem Te döntöd el...

Nem Te döntöd el, hogy ki érint meg... Hogy ki érinti meg a lelkedet úgy, ahogy senki korábban...
Nem Te döntöd el, hogy ki dobbantja meg a szívedet... Hogy ki az, aki felforgatja a világodat a puszta lényével...
Nem Te döntöd el, hogy kihez szól a lelked, akár némán, hangtalanul, akár hangosan ordítva: Szeretlek...
Nem Te döntöd el, ki az, aki szárnyakat ad, aki inspirál és hív szelíden egy más, egy jobb, egy teljesebb világba...
Nem Te döntöd el, hogy kit látsz és érzel, és ki lát és érez Téged...

És mégis...
 
Te döntöd el, hogy kiért mész tűzbe, szállsz le a pokolba, harcolsz meg a démonokkal...
Te döntöd el, hogy kiért haladod meg Önmagad, kiért mész szembe minden elvárással, szokással és nézőponttal...
Te döntöd el, hogy kinek mondasz nemet és kinek mondasz igent...
Te döntöd el, hogy kockáztatsz-e, hogy kitartasz-e, hogy választasz-e...
Te döntöd el, hogy hagyod-e magad vezetni az isteni felé, a teljességbe, a Csodák földjére...

Nem Te döntöd el, hogy Kit... Mégis Te döntöd el, hogy hogyan...
És akár fordítva is....
Te döntöd el, hogy Kit... És nem Te döntöd el, hogy hogyan...

(Dr. Hörömpő Andrea: Nem Te döntöd el...)

"Vallom és hirdetem...

"Vallom és hirdetem, hogy nincs értékesebb, hatalmasabb és szebb, mint az élet. Mindig szép és mindenütt. Fetrengett a lelkem sokszor porban is, sárban is. De mindig új és új magasságai jönnek az életnek. Az élet szent, szép, hatalmas és értékes valami. A sárban is szép, a szűzhavasi tetőn is. Mert mélység és magasság az élet."
 

(Ady Endre)

Mennyi szépséget rejt...

"Megfakult kép az élet horizontján
mint a felhőkben játszó fény
naplemente után.
Mennyi szépséget rejt...
álmodozni hagy,
múltat eltemet...
és a holnapnak esélyt ad ...
veled, és nem ellened."

(Léria Dipán)

Bensőnkben kellemes meleg árad...

- Honnan tudod, hogy Szerelem?
- A nagymamámnak volt egy igen érdekes elmélete. Azt mondogatta, jóllehet úgy születünk, hogy valamennyiünkben van egy doboz gyufa, magunktól nem tudjuk meggyújtani a gyufaszálakat, szükségünk van... oxigénre, meg egy gyertya segítségére. Csakhogy ez esetben az oxigénnek példának okáért a szeretett személy lélegzetéből kell származnia, a gyertya lehet bármiféle érintés, simogatás, szó vagy hang, amely elsüti a robbanókészüléket és lángra gyújtja az egyik gyufát. Ilyenkor egy pillanatra heves érzelem vakít el bennünket. Bensőnkben kellemes meleg árad szét, amely az idő múlásával lassan-lassan elenyészik, míg egy újabb robbanás fel nem éleszti.

(Laura Esquivel Valdés)

  Hogyan mondjam el...

Hogyan mondjam el,
talán két szemedbe nézzek?
Vagy hegedű húrján
üzenjek néked?
Mert oly nehéz a szó,
a nyelvemen botladozó.
Mit jelentesz Te nekem?

A zenét, mi a lelkemig hatol,
a napsugarat,
mely beköszön az ablakon
és vidáman csillog
a reggeli harmaton.
Rózsaszín szemüveget,
melyen keresztül
a világ üzen nekem,
és Te ott vagy
minden üzenetben.
Megbújsz a távoli
hegyekben,
fehéren vakító,
hömpölygő bárány-
fellegekben.
A kékséget szuszogó
nefelejcsekben,
a madarak dalában
és a tiszta tó tükrében.

Köszönöm, hogy vagy nekem
és láthatatlanul mindig
fogod a kezem,
csak ezt szerettem volna
elmondani neked,
édes kedvesem!

(Zvolenszki Andrásné Jutka) 

"A valóság éve.

"A valóság éve. 

Hétköznapokkal. Szürke reggelekkel, unalmas estékkel. Harcokkal, győzelmekkel, vereségekkel. Mindennapi gondokkal, örömökkel, fájdalmakkal. Ünnepekkel. Munkával. Sikerekkel, kudarcokkal. És volt egy másik év. Az álmok éve. Tündérrel, színes tavaszi erdővel. Pici kőhíddal. Angyali mosollyal. Szív meleggel. Lélekkel. Élettel. A megfoghatatlan, megérthetetlen szeretet ajándékával."

Lesz egy év."


(Csitáry-Hock Tamás)

A holnap felé.

Az út nem az ajtón túl kezdődik…

Hanem éppen ott, ahol állsz. A lábad alatt. És ha nem lépsz, akkor az ajtóig sem jutsz el. Lehet, hogy kevésnek érzel egy lépést, de ha azt sem teszed meg, sosem látod meg az utat az ajtón túl. És a holnapot sem. Mert a holnap sem „majd” kezdődik, hanem most. Ma. Minden holnap a mában indul, és lehet, hogy kevésnek tűnik a mai tett, de holnap látod az eredményét. A mai „kevés” a holnap „mindene” lesz. Csak indulni kell. A mában. Az ajtó felé.

A holnap felé.


(Csitáry-Hock Tamás)