Boldog Új Évet Magyarország!

Boldog Új Évet Magyarország!

Szívemre ölellek, kicsi ország,
Hisz te vagy a szeretett Hazám,
Itt virít ezernyi illatos, szép virág,
Itt ölelt magához drága jó Anyám.

Itt tanított emberként élni Apám,
Nem visszaütni, ha bárhogy is fáj.
A szeretet csillagát adta Nagyanyám,
Egyetlen vagyonát hagyva így rám.

Kincseket rejt kopott tarsolyom,
Szeretet, hűség, alázat a birtokom.
Belőlük mindenkivel boldogan osztozom,
S majdan egyszer a fiamra hagyom.

Szeressen minden gyermeked, mint jó Anyát,
Hűség és alázat diktálja mindenki szavát,
Békét és megértést, baráti kézfogást,
Boldog Új Esztendőt, drága szép Hazám!

(Egri Erzsébet)

Auld Lang Syne (Instrumental Violin and Bagpipes) + Free ... - YouTube

Újévi köszöntő

Újévi köszöntő

Jó reggelt nagyvilág, jó reggelt szép álmok,
legyen napod békés, kerüljék viszályok,
melegítsen napként őszinte ölelés,
simogassa arcod lágy, puha érintés,
boruljon virágba kerted minden fája,
simuljon ki tüstént lelked összes ránca,
tekints a világra egy gyermek szemével,
ne kívánj túl sokat, légy boldog kevéssel,
ne mindig csak kérj, és számold, mi neked jár,
áldás annak kapni, ki folyton szükséget lát.
ne csak a rosszat lásd, s bosszankodj magadban,
próbálj megbékélni a világgal s magaddal.

(Kerecsényi Éva)

Új év

Új év

Új év, új fogadalmak,
vagy a régiek maradnak
már évek óta, lassan
és csendben sorban halnak,
majd néhány hónap alatt,
hogy megfogadhasd újra,
visszatalálsz az útra,
és most is, mint mindig, elhiszed,
hogy céljaidat véghezviszed.
De, Ember! Vedd már észre,
a fogadalmak mit sem érnek,
ha nincs mögöttük szív és lélek,
az akarat rendíthetetlen pillére,
mert mondani azt lehet bármit,
de be kellene végre látni,
nem lehet mindig az új évre várni!

(Nyiraty Gábor)

Boldog új évet!

Boldog új évet!

Dolgos órák, szorgos hetek
idő szárnyán elröppentek...
Újak jönnek, talán szebbek,
de lehetnek nehezebbek.

Rója útját, nem áll soha,
így ballag az élet tova,
elmúltat egy másik követ,
várunk mindig egy új évet.

Fohászokat és álmokat,
reményeket hoz, s célokat,
mert bíznunk kell jobb jövőben,
hittel teli esztendőben.

Zárjuk hát le az óévet,
jön már, mi helyébe léphet...
Kívánok boldog új évet,
egészséget, békességet!

(Vörös Judit)

Vár a jövő év!

Vár a jövő év!

Bú és a bánat messze szálljon,
Ott a szíved, hogy melléd álljon,
Látnod kell, nem vagy egyedül,
De néha mégis menekülsz,
Oda, ahol senki nem lát,
Gondjaiddal inkább bujkálsz,
Úgy élsz, mint egy idegen,
Jól van ez így, elhiszed.
Élj végre szabadon és boldogan,
Váltsd valóra gyermeki álmodat,
Egyszer minden rossz véget ér,
Téged is vár a jövő év!

(Nyiraty Gábor)

Az év véget ért

Az év véget ért

Ez az év is véget ért,
adott, de volt, hogy kért,
és talán bölcsebb lettél,
így várod közeledtét
az új esztendőnek,
hol új virágok nőnek,
és én csak azt kívánom,
minden vágyad, álmod
mostan valóra váljon.
Pezsgő, virsli, konfetti,
legyél ott, hol jó lenni,
szívedben sok emlékkel,
de csakis, csakis a széppel
indulj neki az új évnek!

(Nyiraty Gábor)

Szeretném, ha...

Szeretném, ha...

Kívánságok az újévre

Szeretném, ha boldog lennél,
Otthonodban megpihennél!

Ha lehajtod este fejed,
Ágyad legyen, s meleg helyed!

Ágyú nem dördülne többet,
Eljönne végre a béke!

Nem kellene útra kelni,
Más országban boldog lenni!

Nem lenne több éhes ember,
Mindenkinek jutna bőven!

Tisztelnénk a másik embert,
S ő is tisztelne bennünket!

Lenne munkánk becsülettel,
És boldogan élnénk ezzel!

Gyermeke lenne annak, ki várja,
S szülőt kapna minden árva!

Erőt kapna, aki gyenge,
Figyelmet a figyelmetlen!

Vizet kapna a szomjazó,
S vele jó szót, örömhozót!

Szerelmet a szív-magányos!
Többet nem is kérek én most,

Mert ha ezt mind megadja Isten,
Jobb lesz az újévben - minden!

Többet én most már nem kérek,
Nehogy azt mond: telhetetlen!

Maradjon a többi kérés -
Meg a jövő szilveszterre!

S ha csak ezt mind megkaphatnánk,
Nekem bizony elég lenne!

Boldog újesztendőt kérek,
Add meg nekünk, nagy, jó Isten!

(Árnyék és Fény)

Fogadjuk meg...

Álljunk meg, és emlékezzünk a mögöttünk álló évre! Emlékezzünk a sikereinkre és a kudarcainkra, a megszegett és betartott ígéreteinkre. Arra, amikor a legjobb kalandokban volt részünk, és amikor bezárkóztunk, hogy elkerüljük a csalódásokat. Valójában erről szól a szilveszter. Kapunk még egy esélyt, hogy megbocsássunk, hogy jobbak legyünk, többet adjunk, többet szeressünk, éljünk. Ne töprengjünk azon, mi lett volna, ha, örüljünk annak, ami jönni fog. Fogadjuk meg, hogy jobban odafigyelünk egymásra, jót adjunk, és nem csak ma éjjel, hanem egész évben.

(Szilveszter éjjel c. film)

Elmúlt egy év

Elmúlt egy év

Egy év, ami mögöttünk van újra,
észre sem vettük, olyan gyorsan
múlt el, de még mindig visszahúzna
a sok emlék, végiggondolva,
van, ami még fáj, s nehéz a súlya,
és van, amin elmosolyodva
a régi percek eszünkbe jutnak.
Volt, akit barátnak hittünk,
de rá kellett jönnünk, tévedtünk,
volt, akiről sosem hittük,
benne mégis barátra leltünk,
szerettek és mi szerettünk,
sírtunk néhanap és nevettünk,
megtaláltunk és el is vesztettünk,
de sohasem maradtunk egyedül.
Így, az évnek utolsó napjain,
olvasva Életünknek megírt lapjait,
tanuljunk a jóból, a hibákból.
Mindenkinek Boldog Új Évet kívánok!

(Nyirati Gábor)

Boldog, békés Karácsonyt!

 

Boldog, békés Karácsonyt!

Legyen békesség, szeretet,
meghitt, örömteli perceket
hozzon az ünnep melege,
öltöztesd díszbe a szívedet.
Friss bejgli édes illata,
meseszép, színpompás fenyőfa,
varázslatos a pillanat,
ahogy körbevesz sok száz csoda.
Gyújtsanak fényt az egész világon
felhőkön suhanó angyalok,
hogy minden ember láthassa,
szíve legmélyén hallhassa,
hogy nincsen egyedül soha,
legyen sorsa édes vagy mostoha,
a szeretet mindenhol ott van.
És én már mást nem is kívánok:
Legyen boldog, békés a Karácsony!

(Nyiraty Gábor)

Rejtőzködő szeretet

Rejtőzködő szeretet

Ott él a kalácsban
karácsonyi fényben,
gyermekek szavában,
anyának szemében,
Nagy hideg estéken
neked adja lángját,
s az adventi éjben
hirdeti hatalmát!

Mindenütt veled van,
nincs felírva ára,
dísznek nem rakhatod
a karácsonyfára,
mégis érzed, hiszen
szívedben az élet,
s felettünk az Isten,
aki emberré lett...

(Tóth Enikő Enci)

Karácsony alkalmából

 

Karácsony alkalmából

Okozzon örömöt már a készülődés,
őrült rohanásban szép gondolat küldés!
Ha a világ zord is, szívedben a béke
hadd legyen más szívek boldog menedéke!

Az időd kis részét, vékony szeletkéit,
oszd szét mindazoknak, akik vágyják, kérik!
Érjenek csak véget a túlzsúfolt napok,
hadd ragyogjanak fel ünnepi csillagok!

Ne hagyd a szívedet - mint rossz dobozt - zárva!
hisz annyian állnak szeretetre várva.
Merj adni, merj kapni, tudj csak elfogadni,
s meglátod, szívedben bőven fog maradni!

Szeress csupán azért: - Jólesik szeretni,
csodás emlékeket szívben rejtegetni!
Az érzés-darabok örök ajándékok,
szívet melengető, vidító szándékok.

Legyen hát karácsony mindenki szívében,
s ez a fény ragyogjon bennünk egész évben!
A szeretet lángját őrizd meg szívedben,
légy általa boldog, éljél tőle szebben!

(Aranyosi Ervin)

Áhítat

Áhítat

Szívünk jászola
Melengeti át
Meghitt ünnepünk
Kicsiny Jézusát.

Árvalányhajú
Angyalok hordják
Lelkünk óhaját,
Menny virágporát.

Bennünk átható
Lélekvándorát
Szeretetünkkel
Engedjük tovább!

Minden ember csak
Békében élhet.
Szentestén s mindig,
Ugyanezt érezd!

Ártatlan csillog
Gyermekek szeme,
Reményeikkel,
Hittel van tele.

Éltünk alkonyán
Idézzünk szépet!
Karácsonyunkat,
Mint emlékképet.

Bűnöktől tisztán
Aztán az Égben
Testtelen ringunk
Isten kertjében.

(Szombati Tibor)

László Attila : Boldog karácsonyt - YouTube

Ajándékom

Ajándékom

...valami belső csendet
kívánok neked
békéset
csendeset
harangkondulásost
lassú pelyheket
fehéreket
emlékeket
gyermekieket
mikor még
szüléid fogták
a kezed
és vezettek
egy csillogó fa felé
valami akkori
édes illatot
amit igazi gyertya adott

lángja fellobbant
aztán meglassúdott
és féltél tán
lélegzetet is venni
hogy ki ne aludjon
mert azt hitted
akkor marad a semmi
valami belső csendet
kívánok most
újra neked
fehéret hópelyhest
békéset csendest
harangkondulásost

(Szalai Mária)

Karácsonyi kívánság

 

Karácsonyi kívánság

Fenyőfa illata lengi be a házat,
szikrázó hótakaró lepi a tájat.
Napsugár fürdőzik a hó tengerében,
boldogság, az ember csillogó szemében.

Feldíszített házak ragyogó ablaka,
levegőben száll, foszlós kalács illata.
A fenyőfa is ünneplőben pompázik,
ágain gyertya, csillagszóró szikrázik.

Angyalkák csendesen szeretet szórnak
szíveken keresztül mihozzánk szólnak.
Varázslatra nyílik, szívek titkos zárja
lelkünket átjárja, a szeretet lángja.

Karácsony, béke, hit, remény és szeretet
szavakra, melegség járja át a testemet.
Így van ezzel minden ember azt gondolom,
mert ha szétnézek, mosoly ül az arcokon.

Angyalkák! Ti, kik a szeretet osztjátok,
csak egy kívánsággal fordulok hozzátok.
Az öröm, boldogság, szeretet és hála
ragadjon örökre, az emberek arcára!

(Zvolenszki Andrásné Jutka)

Otthon…

Otthon…

 
Ajtók, ablakok, falak sora? Asztalok, székek, függönyök…, szauna, radiátor, szőnyeg? Élettelen mind. Persze, szépek, kellenek vagy jó, ha vannak, de hiába, ha a lényeg hiányzik…Az otthon: a szeretet mosolya és ölelő szava. Nem több és nem kevesebb... A gyertyafénynél kibuggyanó könnyek, a halk sóhajok, a bolondozások, az együtt főzött vacsora illata… A hazavárlak és hazavársz boldogító csodája…
Azt hiszem, igazából ez teszi az ünnepet ünneppé. Minden egyes napján.
Az ajándékok elmúlnak. Megkopnak, elfogynak, elromolnak, kihűlnek.
De még évek múlva is emlékezni fogunk arra, amikor kézen fogva együtt hallgattuk meg a Mennyből az angyalt, s egymás vállába bújva, szeretető simogatást érezhettünk arcunkon, hajunkon, hátunkon. S a suttogva érkező szavak: ugye tudod, hogy mennyire szeretlek…

(Srek Zsuzsanna)

Szulák Andrea - Mennyből az angyal - YouTube

Örökké és végtelenül.

Azt hiszem, nekem erről szól a december. Azoknak az öröméről, akiket a legjobban szeretek. Örökké és végtelenül.

(Sallay Fanni)

Egy szerető családban...

Egy szerető családban a karácsony olyan, mintha egész évben utaznál, hogy December 24-én végre hazaérhess.
 

Közeledik Mikulás

 

Közeledik Mikulás

Valahol a fák között
Ág rezzen, de nem zörög.
Fölöttük egy suhanás,
Közeledik Mikulás.

Békével telt puttonya,
Sok földi jó otthona.
Van még benne szeretet,
Hit, remény és üzenet,
Osszátok szét, gyerekek!

(Szombati Tibor)

Várva várt várakozás

Várva várt várakozás

advent előtt

Az ősz kabátját felveszi
- Színes ruháját leveti -
Csupasz magányát unja már,
Didergésétől szíve fáj.

Már nincs sok idő, és jön a tél,
Fekete lesz, vagy hófehér?
Bármilyen öltözéket vesz,
Felmelegíti szívemet.

Már várom, hogy jöjjön, itt legyen,
De addig is töltsön néha el -
A várakozással telt öröm,
S ha megjön végre - köszönöm!

Advent előtt egy csepp magány,
Angyali hang, hogy rám találj!
Egy érzés suhanva tovaszáll...
Várva várt - szent - várakozás.

(Árnyék és Fény)

Advent varázsa

Advent varázsa

Kisgyermekek csillogó szemekkel
figyelik a szépülő
tereket.
Díszek kerülnek ablakokba,
boltokba,
bármerre tekintenek,
ragyog az utca.
Megnyílik a forgatag,
ajándékok
s csupa jó falat
illata csalogat.
Listák készülnek,
mi legyen a fa alatt.
Hosszú négy hét
várakozás után
eljő a nagy pillanat:
megszületik Jézus,
Isten fia!
Ő a legszebb ajándék,
a karácsony lelke,
életünk értelme.

(Türk Éva)

Advent

Advent

Hit nélkül élve nincsen várakozás,
fagyos hópihével jön majd a változás.
Álmainkban a békés angyalok
ezüst csillagútja gyémántkőként ragyog.
Remény, ami éltet, a lelkünk jó kenyere,
a szabad áhítat hű Göncölszekere.
Bíbor gyertyaláng ég minden fenyőágon,
valóban hirdeti, hogy eljön Kiskarácsony.
Szeretet szárnyain földre száll a béke,
beteljesedik Isten bölcsessége.
Tisztaság, alázat minden házablakban,
csodás muzsikaszó ködös fuvallatban.
Béke a világon, öröm a szívekben,
bocsánat, esdeklés szépséges rímekben.
Az angyal lila lantja új életet hirdet,
Isten arcát látja sok igaz tekintet.

(Szentes Zsófia)

Gyertyamese

Gyertyamese

Kezdi csak egyedül, pislákolva, félve,
karcsún felívelve gyönyörű zenére,
felizzik pirosan, lelke lángra lobban,
érezni melegét, szíve nagyot dobban.

Újabb vasárnap jő, megérkezik párja,
micsoda boldogság, reménynek gyúl lángja,
táncolnak, dalolnak, vígan kergetőznek,
lángnyelveik mohón összeölelkeznek.

Öröm vasárnapján gyufa újra sercen,
fehér angyal száll le szeretettel telve,
megérinti őket a fény sugarával,
béke és boldogság lelküket átjárja.

Negyedik gyertya is roppant tűzről pattant,
lila angyal jő el kezében egy lanttal,
örömtáncot járnak, hirdetve a szépet,
s eggyé olvadnak a világmindenséggel.

(Kerecsényi Éva)

A hallgató szív hallgatja a mindenség csendjét...

Csöndes adventi imaiskola Pilinszky Jánossal

 

Csöndes napok jönnek. Sötét hajnalok, roráték ideje, a várakozás hetei. „Add, Istenem, hogy a világ kisimuljon és elcsendesedjen bennem és mindenkiben...”

Egy nagy csöndben telt október után, adventet várva a Pilinszky-publicisztikákat kezdtem lapozgatni. Az olvasás aztán gondolatokra indított, az imáról. Fölfedeztem, hogy az 1981-es esztendő, a költő halálának éve felé haladva mind többször bukkan fel nemcsak a szövegekben, de a címekben is az imádság szó. Bár az írások mindegyikét sokszor olvastam már korábban, ez az ív most először ragyogott ki számomra. Élethelyzeteink, kérdéseink, azt hiszem, mindig megkapják a válaszokat valamilyen formában – ha jól figyelünk, ha kitartóan 
fülelünk, és ha bízunk.

Ezt olvasom egy helyen: „Amikor imádkozunk, visszatalálunk a bizalomba.” Máshol pedig így fogalmaz a költő: „Az imádság az Istenben való bizalom helyreállításának az útja és eszköze.” S ugyanitt, valamivel lejjebb: „Minden vágyunk, ami legmélyén nem az Istenre való tökéletes ráhagyatkozást tartalmazza, lényege szerint távolodást jelent az atyai háztól, és minden lépésünk, legyen bármi is az, mit az Istenre való ráhagyatkozás vágya vezérel, lényege szerint mindig közeledés.” 

Számomra az imádság: belépni Isten csöndjébe. A lélek szomjazik Isten után, vágyunk az ő házába. Pilinszky szerint „minden imádkozó ember az evangéliumi atyai ház ajtaján kopogtat”. Itt, a földön a csöndben találjuk meg Istent, az az ő háza, Isten végtelen, nagy birodalma. „Csendesülj el az Úrban és várd őt” – biztat a zsoltáros. „A szív a földről áthelyezi szállását az imádság magaslatára, a földön hagyva »megoldhatatlan problémáit«, hogy egyedül a magaslat csendjére hallgasson – szólalnak meg ismét Pilinszky János mondatai. – A hallgató szív hallgatja a mindenség csendjét és azon is túl Isten »hallgatását«. De e néma párbeszéd, aminek nyelve szükségszerűen két hallgatás és meghallgatás párbeszéde: már nem párbeszéd többé, hanem imádság, imádkozás a neve.”

A két hallgatás találkozása misztérium. Szavakkal aligha kifejezhető. Csönd találkozik a csönddel. És ebből a csöndből és hallgatásból meghallgatás lesz és szeretet. Itt, ebben a tartományban a szavaknak nincs többé értelmük. A csönd segít belépni Isten jelenlétébe. Annak jelenlétébe, akinek, bár mindenható, mégis a legfőbb, s talán az egyetlen hatalma, hogy csöndben szeret. Izajásnál, Hiszkija hálaénekében találjuk ezt a gyönyörű képet: „hátad mögé dobtad minden vétkemet”. Háta mögé veti vétkeinket, és nem néz hátra többé. Így szeret minden embert az Atya, aki a csöndben várakozik ránk, ilyen alázattal, ilyen végtelenül. Ő, a rejtőzködő Isten, akit az imádság, az imádás csöndjében mégis szemlélhetünk. „Isten elrejtőzködött, Deus Absconditus, fátyollal van beborítva, amelyet egyedül a csönd tud résnyire ellebbenteni. A csönd homálya lehetővé teszi az embernek, hogy kitartóan nézze Istent” – mondja Robert Sarah bíboros. A csönd tehát az a hely, ahol olykor fellebben a fátyol, áttetszővé válik az az áthatolhatatlannak hitt fal, amely a földön élő ember elől eltakarja Isten arcának ragyogását. Adjunk sok időt Istennek az imádságban, hallgassuk a csöndjét – ott vagyok, és ott maradok jelenlétében, hogy alakíthasson, formálhasson, szándéka szerint. Ha megtörtént a találkozás, akkor az imádkozó ember számára ez a hely, az ima és a csönd, Isten és a lélek találkozásának helye lesz az igazi valóság.

„A hívő számára az ima jelenti a teljes valóságot. Rettenetes a súlya, de nem szabad félni tőle: Jézus az imában rakja ránk édes igáját” – szól újra Pilinszky. Legyen meg a te akaratod! És segíts elfogadni azt, add békédet, Uram! Ennyi elég. „Nem járok nagy dolgok után, erőmet meghaladó csodák után, hanem megnyugtattam és elcsöndesítettem lelkemet” (Zsolt 131). A békességre jutott lélek csöndje imádság, mutat rá Jeges Mirjam kármelita, s ő figyelmeztet arra is, hogy az ima nem választható el az élettől; a csöndes ima nem lehetséges, ha az ember életét „nem jelöli meg az egyszerűség és a csend íze”. Mekkora szüksége van a léleknek a csöndre és az imára, a kegyelmi pillanatokra: a fátyolon túli világba vetett pillantásokra! 

„Csodálatos erőtere és szótlan csöndje van az imádságnak. Igen, imádkozni annyi, mint eljutni Isten csöndjébe – erősíti meg tapasztalásomat a szeretett költő –, abba a néma közegbe, amely ugyanakkor a tiszta beszéd Isten és ember, ember és minden ember között.” Mert „az imádság nem megfutamodás Istenhez az emberek elől, hanem ellenkezőleg: egész lényünk közlését és mindenkinek maradéktalan megértését, meghallgatását jelenti abban a »csöndben«, amit Isten ajándékoz nekünk, amikor vele beszélünk.” Az imádságban Isten elé visszük azokat, akiket szeretünk, odahelyezve elé szeretetünk tökéletlenségét, irgalmába és oltalmába ajánljuk őket. Valahogy úgy cselekszünk, ahogy a néma karthauzi szerzetesek: „Nálunk a ki nem mondott szavak imádsággá válnak. Ebben van a mi erőnk, és csak a csönd hatalmas eszközével tudunk bármi jót tenni. Istennel beszélünk azokról, akikhez nem szólunk.” 

Csöndes napok jönnek. Sötét hajnalok, roráték ideje. A várakozás hetei. Sötétben botorkálunk, de biztosan tudjuk, hogy megérkezünk a fénybe, és eljön, akit várunk. Ragadjuk meg a megszentelt időt, kapaszkodjunk bele a csöndbe, hallgassuk Isten hallgatását. Segítse a csöndbe való belépést Pilinszky János imája: „Add, Istenem, hogy a világ kisimuljon és elcsendesedjen bennem és mindenkiben. Hogy az éjszaka csöndjében asztalodhoz ülhessek, ahhoz az asztalhoz, ami mellől senki se hiányozhat. Ahhoz az asztalhoz, hol a Nappal és a csillagokkal együtt a hétköznapok is kialszanak, s egyedül a te békéd világít. Igen, hogy helyet foglalhassak már most egy rövid időre annál az eljövendő asztalnál, amit egy öröklétre megígértél, s aminek egyedül a te békéd a lámpása, eledele és terítéke. (…) Add, hogy imámban ne kérjek semmit, de annál inkább hallhassalak és hallgassalak Téged.” Ámen.

(Borsodi Henrietta)