"A nap az élet nagy mestere...

"A nap az élet nagy mestere: amikor lenyugszik, békét hoz, amikor felkel, reményt ad."

(Giorgia Stella)

Így van ez...

Így van ez, ha az embernek megtetszik valaki. Az egyik pillanatban még nem létezik, aztán hirtelen betölt mindent, akár akarod, akár nem.


(Colleen Hoover)

Csupán átutazók vagyunk egymás életében...

„Mindenkinek dolga van az életedben. Neked pedig a mások életében. Tanuló és egyben tanító is vagy. Megtanítasz és megtanulsz dolgokat. Neked csak be kell járni az utadat. Az úton pedig mindenféle ember az utadba akad majd, de ne ijedj meg egyiktől sem, hisz, hogy megtalált téged, annak oka van. Nem mindenki lesz jó veled, sőt sok emberben látod majd az ellenségedet. De tudd, hogy ő nem az! Csak amit még nem tudsz, azt megtanítja neked, hogy az utadba került akadályokat könnyebben vedd. Ő megtanítja, te megtanulod és továbbáll, s fordítva: te megtanítod, ő megtanulja és továbbállsz. Csupán átutazók vagyunk egymás életében. Az állomásokon pedig hol több időt töltünk, hol kevesebbet maradunk, hol pedig ott ragadunk. Bárhogy is van, fogadj be mindenkit az életedbe, mert nem tudhatod, hogy kinek mi a dolga benne…”

(Lippai Marianna)

Vallomás

 

Vallomás

Szívembe fényt loptál,
színes lett a sötét...
ahogy mosolyogtál,
mosolyom szállt feléd.

Váratlan érkeztél,
lelkemig jutottál,
jöttél, nem kérdeztél...
Szívembe fényt loptál.

(Lupsánné Kovács Eta)

Csodálatos összhangba kerülsz a Léttel….

"Amikor már nem „akarsz”…..már nem vársz el semmit…..már nem várod türelmetlenül, hogy mikor történik már meg……, hanem egyszerűen csak elengeded….feladod, oda Fentre, ahová való….akkor valami nagyon különleges dolog történik. Csodálatos összhangba kerülsz a Léttel….az Élettel….és rájössz arra, hogy életed minden pillanata tökéletes volt. Mert mindennek, ami megtörtént, meg kellett történnie. Rájössz arra is, hogy bármi történt, azt te hoztad létre. A gondolataiddal, a döntéseiddel, az érzéseiddel. És most dönthetsz úgy, hogy most már mást teremtesz. Mert ahogyan te változol ott belül, úgy változik a világod, itt kívül."
 
(Lukács Tünde)

A szeretet és jóság hatalmas erő…

A szeretet és jóság hatalmas erő…
 
"Olyan a lelkünk, mint egy virág. Amikor megszülettünk, a virág ki volt nyílva, tündökölt. Ma össze van húzódva, be van zárva, a virág bimbó állapotban van, bezáródtunk, ahogy éjszaka bezáródnak a virágok. Amikor szeretünk, szeretve vagyunk, vagy csak szeretetet figyelünk meg, olyankor kinyílunk. Olyankor elönti a testünk a felszabadult érzés.
Amíg a nagymama játszik az unokával, addig kinyílik. De amint elmegy a család, egyedül marad, a környezte emlékezteti a valóságára, a félelemre, azonnal összehúzódik, bezárul a virág. Bezárul a szív, a lélek. Amikor valaki szerelmes, olyankor kinyílik. A szerelmes ember nem fél senkitől, semmitől. Azt mondjuk, rózsaszín szemüveg van rajtuk, az igazság az, hogy magasabb frekvencián látják a világot. Ahol az emberek jóságosak, a természet ragyog…"

(Zsigray András)

Közösség….erő

Közösség….erő

Milyen szép, ahogyan ősszel a madarak szinte felhőt alkotva repülnek, és a ragadozó csak azt tudja elkapni, aki lemarad, ki-kiválik a közösségből.

Csaba testvér.

Az eskü szava

Az eskü szava

Amikor az élet csendben összead valakivel téged,
nem kellenek oda nagy szavak, nem kell az ígéret.
Észre sem veszed a pillanatot amit a valóság alkot,
látod kinyílni a világot, amit az élet idáig zárva tartott.
Ennek a világnak a kapuját nem az eskü szavai nyitják,
a zárat ezen a kapun mindig a szív dallamai alkotják.
Amikor a dallam olyan erős, hogy a zár felpattan,
az eskü szava a fül számára úgyis hallhatatlan.
 

(Léria Dipán)

 

Olyan jó...

 

Olyan jó...

Olyan jó a két szemedbe nézni,
elmerülni derűs nyugalmában,
valóságból egy kicsit kilépni,
csatangolni vágyak világában.

Olyan jó a kezeidet fogni,
erőt nyerni egy-egy szorításból,
s úgy érzed, hogy csillagot tudsz lopni,
kéklő égnek fényes hatalmából.

Olyan jó, ha karjaidban tartasz,
lelkünkben él ez az ölelés,
nem kell, hogy az érzelmedet hallasd,
együtt dobban minden szívverés.

(Vörös Judit)

Őszi toborzó

Őszi toborzó

Most kell szépnek lenni, amikor nem lehet.
Ha ősz derűje faggat haragos, mély eget.
Ha bánattal telik a nehéz láthatár
Ha csak búcsúzásul ér a napsugár.

Most kell jónak lenni, ha már lehetetlen.
Elbocsátó hála enged tehetetlen.
Ha könnyeket ringat délben a sötétség
Ha levelenként szédít a csábító mélység.

Most szórjunk örömet, fényt és reménységet.
Most hallatszik a szó, a csendben sző meséket.
Most csobog a patak, ragyog fenn az ég
Adjunk boldogságot néked, szürkeség!

(SzI./Szimpla W)

Őrizd a pillanatot

 

Őrizd a pillanatot

Őrizd a pillanatot,
ha lelkem lelkedhez ér,
s fáradt, bús gondolattal
hozzá pihenni megtér...

Sorsom felett rombolón
hűtlen idő átrohant,
mégis makacs a szívem,
egyre kerget álmokat.

Vánszorogva utam során,
csendben múltak napjaim,
gondoktól megkoptatva
elszürkültek vágyaim...

Becsülni kell a percet,
mely nekünk megadatott,
ezért kérlek, kedvesem,
őrizd a pillanatot!

(Vörös Judit)

Őszi gondolatok

 

Őszi gondolatok

Ablakomon zörget,
bekopogtat a szél,
őszi elmúlásról
suttogva szól, mesél...

Nem tudja, hogy lelkem
őrzi még a nyarat,
átélt örömeit
és sok napsugarat.

Haldokló természet
szürkülő bársonya,
nem boríthat fátylat
csodaszép napokra.

Felhőtlen, kék égbolt
tiszta ragyogása,
maradjon szívemnek
örök imádsága.

(Vörös Judit)

Esti csend

 

Esti csend

Közeledik halkan lépted,
titokban már lelkem ölel,
átkarolnak az emlékek,
tudtam, hogy nemcsak vendégnek
jöttél a szívemhez közel.

Mikor utunk találkozott,
életemet fércelgettem,
de mosolyod rám ragyogott,
és a remény karon fogott,
nem lehetett ez véletlen.

Együtt járjuk be a teret,
egyfelé visz most az utunk,
bár nem tudjuk, hová vezet,
de jó menni együtt veled,
a csenden is megosztozunk.

Az alkonypír elvarázsol,
és csodáljuk a végtelent,
oly közel a messze-távol,
az ég kékje estét másol,
míg ránk simul az esti csend.

(Lupsánné Kovács Eta)

Vedd észre a szépet

 

Vedd észre a szépet

Mindig nézzünk körbe ….bárhol is állunk biztosra veszem, hogy megtaláljuk a Világban a szépet. Álljunk meg előtte, fényképezzük le és sose felejtsük el. Mert lesz még olyan nap az életünkben amikor ez az egy kép lesz az a kép, mely új erőt ad nekünk továbblépni.

Amikor kint sétálok a mai nap ugye már szürke minden. Az emberek is beszürkülnek. Olyan ruhákat viselnek, melyek sötétek, bebugyolálva közlekednek. Szemüket lesütik, egymás szemébe nézés már nem divat. Miért nem vesszük észre ilyenkor a szépet a szürkében. Például gondolt már valaki arra, hogy ilyenkor mutatja meg igazán a fa gyönyörű ágait… vagy menjünk még kicsit feljebb, átlátunk ágai között és láthatjuk az eget, a csillagokat. Ilyenkor még a Duna is másképpen folyik. Kissé megöregedve, nehézkesen hömpölyög. Minden egyes megtett métere után dünnyögve távozik és folyik tovább. Ilyenkor örülünk a legkisebb napsütésnek is. Milyen érdekes ugye. Ezekben az időszakokban mennyire másként látunk. Télen a meleget és annak hatásait vele együtt működő dolgokat keressük, nyáron pedig pont ellentétesen. Tavaszra kiéhezünk az illatokra ,a színekre , a nap melegére. Ősz…. csodás. A színek orgiája. Ilyenkor száznál több szín keveredik felénk.. észre vesszük mi ezt? Észre veszitek Ti ezt? Ezeket az apró csodákat?

NE CSAK HASZNÁLJUK A KÖRNYEZETÜNKET, HANEM FEDEZZÜK FEL A BENNE REJLŐ SZÉPSÉGET IS. Ha sikerül, napjaink is szebbé válhatnak.

(melinda hp)