2017. december 30., szombat

Boldog új Évet Mindenkinek!


"Itt a vége, köszönjük ennek az évnek, hogy velünk volt. Mindent mit nekünk szánt, még ha kicsit néha fájt, vagy megcibált. Azért elment de maga előtt tolta az új évet. Nem kellenek fogadalmak, mert felesleges csak nyisd ki lelked és szívedet. Nem kell majd semmi más, hogy az új évben kísérjen a boldogság."
 
(Elvis Matthew Urban)
 

BÚÉK!...


Hibákat nem azért követünk el, mert rossz emberek vagyunk, hanem azért, mert életünk folyamán pont a hibák azok, amikből tanulunk.

Értékelünk. Minden év végén átértékeljük, átgondoljuk a magunk mögött hagyott esztendőt. A magunk mögött hagyott hónapokat, napokat, órákat, perceket és pillanatokat. Mindent, ami történt. Velünk. A jót és a rosszat is. Mondhatni, „színt vallunk” saját magunk előtt. Rájövünk erre-arra. Például arra, hogy milyen hülyék is voltunk, ekkor, meg akkor, és, hogy mennyire csúnyán is viselkedtünk olykor, vagy, hogy milyen mélyen megsértettünk, megbántottunk másokat, és lelkiismeret-furdalásunk van amiatt, hogy mennyire nem figyeltünk oda azokra, akik fontosak nekünk, és amiatt is, hogy nem szerettük őket eléggé. Mindig csak a folytonos megbánás van így az év vége tájékán. Szilveszterkor pedig lehajtott fejjel és lesütött szemmel hallgatjuk éjfélkor a himnuszt és elszégyelljük magunkat. Magunk előtt. Majd aztán hirtelen - szinte derült égből – belenyilall valami megmagyarázhatatlanul jó és felszabadító érzés a lelkünkbe, szívünkbe (egyfajta feloldozásként vagy megvilágosodásként), azt sugallva számunkra, hogy: „Ne bánkódj! Nyugi! Jövőre majd odafigyelsz ezekre, és nem követed el ugyanezeket a hibákat! Semmi gond!”

Tehát, szinte már azonnal hálát érzünk és hálásak vagyunk, hogy esélyt kaptunk arra, hogy jók legyünk, hogy jobbak legyünk és, hogy jót tegyünk a folytatásban. Így aztán kissé fellégezve, de már erős, mindenre elszánt elhatározással lépjük át az újév küszöbét, látván magunkat miszerint jobban és többet szeretünk, miként több időt töltünk a szeretteinkkel, ahogy kedvesebbek vagyunk másokkal és, hogy elegendő időt, energiát és türelmet fordítunk azokra, akik fontosak nekünk.

És tudod mi a jó ebben a saját magad kreálta „látomásban”? Az, hogy ezek már nem újévi fogadalmak, hanem határozott újévi tények, amik tudod, hogy valóra fognak válni. Mert, te saját magadat tanítottad meg ezekre. A hibáidon és a ballépéseiden keresztül tanultad meg azt, amit meg kellett tanulnod.

Najah! Persze tudd, hogy továbbra sem leszel tökéletes, hiszen senki sem az. Ugyanis jönnek majd az újabb „baklövések” és az újabb „elszúrtam” részek az életedbe. De erre, úgy is csak a következő év legvégén jössz majd rá megint, amikor ismét pezsgővel a kezedben hallgatod és énekled a himnuszt.

Addig viszont 2018 valamennyi napján legyünk jók, tegyünk jót, éljünk békében, szeressünk szívből, többet és igazán, a szeretteinktől pedig sose sajnáljuk az időnket, hiszen ők azok, akik megszépítik, boldoggá és értékessé teszik az életünket.

(Lippai Marianna)

BÚÉK!

Babits Mihály: Zsoltár férfihangra

















Babits Mihály: Zsoltár férfihangra
- Consolatio mystica -


Tudod hogy érted történnek mindenek - mit busulsz?
A csillagok örök forgása néked forog
és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog
a te bünös lelkedért.


Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs
Madárka tolla se hull ki, - ég se zeng, - föld se remeg,
hogy az Isten rád ne gondolna. Az Istent sem értheti meg,
aki téged meg nem ért.


Mert kedvedért alkotott mennyet és földet s tengereket,
hogy benned teljesedjenek, - s korok történetét
szerezte meséskönyvedül, - s napba mártotta ecsetét,
hogy kifesse lelkedet.


Kinek színezte a hajnalt, az alkonyt, az emberek arcát? Mind teneked!
És kinek kevert sorsokat és örömet és bánatot,
hogy gazdag legyen a lelked? És kinek adott
annyi bús szerelmeket,


szerelmek bűnét és gyászát? s hogy bűn és gyász egysúlyú legyen,
eleve elosztott számodra szépen derűt és borút,
sorsot és véletlent, világ nyomorát, inséget, háborút,
mindent a lelkedre mért


öltöny gyanánt: - úgy van! eónok zúgtak, tengerek száradtak, hogy a lelked: legyen
császárok vétkeztek, seregek törtek, hogy megkapd azt a bút,
amit meg kellett kapnod, és világok vihara fútt
a te bűnös lelkedért!


Mert ne gondold hogy annyi vagy amennyi látszol magadnak,
mert mint látásodból kinőtt szemed és homlokod, úgy nagyobb
részed énedből, s nem ismered föl sorsod és csillagod
tükörében magadat,


és nem sejted hogy véletleneid belőled fakadnak,
és nem tudod hogy messze Napokban tennen erőd
ráng és a planéták félrehajlítják pályád előtt
az adamant rudakat.


(1918)

Zsoltár. Verses imádság, himnusz, emelkedett hangú lírai (ön)vallomás. Babits mély katolikus hitéből fakadó műfaj. És az Élet ünneplésére legalkalmasabb egyszersmind.

Férfihangra. Felnőtthangra. Légy, ami lennél, férfi... (ez persze ár József Attila, nem is olyan sokkal később). Felelősségteljes, mármint önmagadért teljes egészében felelősséget vállaló felnőtt.

Consolatio mystica - misztikus vigasztalás. Éppen a felnőttség és felelősségvállalás okán szükséges önvigasz. Misztikus, megmagyarázhatatlan, logikával felfoghatatlan, át-és megélt teljességérzetből, illuminációból fakadó csoda. Mindent elsöprő gyönyörűségérzés.

A cím s az alcím tehát rendben.

,,Tudod, hogy érted történnek mindenek?" Érted, aki én vagy, aki te vagyok, aki az Egy. Érted, Veled, Általad. Tudod? Igen? Vagy legalább sejted-e már? Akkor mit búsulsz? Ha érted, csak kacaghatsz. Szívből-lélekből. Csillagok, körforgás, rád tartozik, érted van minden. Minden. Te vagy minden. (A te bűnös lelkedért - nézzük el Babits világnézetének; ez az egyetlen sor, amellyel nem értek egyet. Nem kell velem egyetérteni.)

Benned a Cél és Nálad a Kulcs. Tá-titi-tá-tá // tá-titi-tá. Dallama ringat, üzenete egyértelmű. A Te ajtódat csak Te nyithatod. Nincs kívül megoldás. Nincs kívül segítség. Nincs odakint senki és semmi. Ajtó sincs talán. Benned a világ. Csak befelé nézz. Csak befelé hallgass.

Az Istent sem értheti meg, aki Téged nem ért. Istent sem értheted meg, ha Magadat nem érted. Érted?

A korok története csak meséskönyv. Díszlet. Háttér. A főszereplő a történelem színpadán a Lélek. A Napba mártott ecsettel, Isten fényével kiszínezett Lélek. ,,És kinek kevert sorsokat és örömet és bánatot, hogy gazdag legyen a lelked?" Mert a cél ez lehet: hogy gazdag legyen a Lélek. Ezért a bús szerelmek és gyászok, a derűk és borúk, a nedűk és borok (...). Mindent a Lelkedre mért - csak azt és csak annyit, amire és amennyire MOST szükség van. ,,...eónok zúgtak, tengerek száradtak, hogy a lelked: legyen /
császárok vétkeztek, seregek törtek, hogy megkapd azt a bút,
amit meg kellett kapnod, és világok vihara fútt..." - minden most létező MÁSIK életben, MOST, egyszerre kapod.


Az utolsó két strófa már-már a megvilágosodottság esszenciája:
,,Mert ne gondold hogy annyi vagy amennyi látszol magadnak,
mert mint látásodból kinőtt szemed és homlokod, úgy nagyobb
részed énedből, s nem ismered föl sorsod és csillagod
tükörében magadat,


és nem sejted hogy véletleneid belőled fakadnak,
és nem tudod hogy messze Napokban tennen erőd
ráng és a planéták félrehajlítják pályád előtt
az adamant rudakat." - az elkülönültség illúziójába vetett Egóhoz szól a Nagy Egész.


Nincs többet mit mondanom. Legfeljebb, hogy még a nagyon kemény anyagból készült adamant rudakat is meghajlítja a felismerés: a Világ Én Vagyok. (Isten neve, amiért Jézust olyan csúful elintézték: Aki Vagyok.) Sosem voltam. Sosem leszek. Csak Vagyok.

Hagyd, hogy veled maradjanak...


Angyalok vannak. Tudtad? Mindig is léteztek. Észrevétlenül téged is körülvesznek. Óvnak, védenek és a szolgálatodra mindenkor készek. Bár láthatatlanul, de mindent a legnagyobb szeretettel tesznek. Mert szeretnek. Ők csak szeretni tudnak. Így ha kell, meghallgatnak, olykor vigasztalnak, s az élet minden pillanatában támogatnak. Hisz ezért vannak. Te csak képzeld el őket magadnak, miként feléd és melléd szárnyalnak. Hagyd, hogy veled maradjanak, hiszen Isten küldte őket, hogy tegyék a dolgukat. Téged pedig csak arra kér, hogy szeresd az angyalokat!
 
(Lippai Marianna)

„Mit hozott Jézuska?”...

 
Müller Péter: Karácsonyi üzenet

Itt a régóta várt pillanat! Mostanáig kóboroltál az üzletekben, plázákban, butikokban. Mostanáig fizettél, szállítottál, főztél, sütöttél, csomagoltál, cetliket írtál, takarítottál, hurcoltad haza a fát, fölállítottad, gyertyákkal, izzókkal, angyalhajjal ékesítetted.

Dolgoztál, robotoltál, igyekeztél, lihegtél, és gyötörted a lelkedet: „Kit felejtettem ki?” Most végre itt van mindenki. Akikre azt mondja a nyelvünk: a hozzátartozóid. Jó szó. A sok milliárd ember nem tartozik hozzád. Ezek igen. Ők jönnek el az ágyadhoz, ha beteg leszel, és ők állnak majd legközelebb a koporsód körül. A többi ember távolabb él tőled. Most itt van körülötted az a néhány ember, aki a sorsod játékában főszerepet kapott, nem tudni, miért. Mint egy színdarab fontos jelenetében, összejöttek mind, csomagokkal, éhesen, türelmetlenül, zajongva, zűrös és csillagtalan lélekkel – mert manapság a lelkünk zűrös, zaklatott és csillagtalan.Az is lehet, hogy nincs itt senki. Most van az a pillanat, karácsony estén, amikor rád szakad az érzés, amit a hétköznapok során nem éreztél, mert megszoktad – hogy egyedül élsz. Nincs senkid. Sokan éljük át ilyenkor a magányt. És sokan a lázas nyüzsgést, a zűrzavart, az örömöt, hogy együtt vagyunk végre… és azt is, hogy ebből az „együttből” hiányzik néha a meghittség. Még jó, ha a fa körül elhangzik a „Mennyből az angyal”, de ez sem az igazi, mert a mohó szemek a földet kutatják, a fa alatti csomagokat: „Mit hozott Jézuska?”
 
Elfelejtettük, hogy Jézuska nem hoz semmit. Neki sem volt semmije. Csak egy szál köntöse, arra is kockát vetettek a katonák, halála után. Jézuska csak békét tud hozni. És csendet a szívben. És szeretetet – ami a világ legnémább, legnyugodtabb, legszótlanabb állapota. És láthatatlan. Nincs benne lihegés, nyugtalanság, idegesség és lárma. Szertelen lélekkel nem lehet szeretni. Benne van a csodálatos magyar szóban: hogy aki SZER-telen, az nem SZER -et.

Nyugodj meg. Találj egy pillanatot, vagy kettőt, és menj ki a levegőre. És szívd be magadba az éltető, friss levegőt. Mélyen. Jó mélyen, és többször is. Sóhajts ki, és lélegezz be. Lassan, mert a sóhajtás és a lassú, mély lélegzés megnyugtat. És ha egy kicsit megnyugodtál végre, nézz föl az égre. Ha csillagos az ég, válassz ki egy csillagot. Ha felhős, tudd, hogy a csillagod azért ott van, csak nem látod, mert felhő takarja. Ha hull a hó, hagyd, hogy arcodra hulljanak a hópihék: az angyalok küldik neked, a végtelenből – és ingyen. Éld át a csodát. A mindenséget – és önmagadat.

És most figyelj jól: A karácsony a születés ünnepe. Valaminek vége van – és valami most jön létre. Bárhol. Akár egy istállóban is. Állatok között, segítség nélkül, egy gyűlölettel teli, sötét világban, ahol a kis Jézus született. Mindegy. Csak szüless meg. Szüld meg magad. Lobbantsd lángra a szívedet, s hagyd, hogy ez a lángocska az egész elmúlt éved sötétségét eloszlassa! Várj egy kicsit, míg érzed, hogy a kis gyerekláng megerősödik benned. És utána menj vissza a hozzátartozóidhoz. Vidd be nekik a békédet. És az új arcodat. És azt a meggyőződésedet, hogy az életünk díszlete nem egy szoba – hanem az egész világmindenség. És a legszebb ajándék: egy ölelés. Egy mosoly. Vagy még az sem – csak egy gondolat: „Szeretlek”



2017. december 22., péntek

Szenteste


Szenteste

Egy nap csupán, mégis oly más:
mindaz, ami rossz volt, feledjük,
és a szépre emlékezünk, szenteste,
ünnepi asztal, hangulat, mesebeli
varázslat, háromkirályok ünnepelnek
velünk, s ismerős minden ismeretlen
eme csodás, csillagszóróktól fénylő
leghosszabb éjszakán, bennünk
ragyogva szét ezernyi fényét, áradva
forró tüzes lávaként szeretetünk lényét.


Karácsonyi est

















Karácsonyi est

Mélyen bennünk él a karácsonyi
"mesevilág": csendes, békés, havas
éj, fenyőillat, terített asztal, csupa fény.
Karácsony este hallgatnak a megbántott
lelkek, enyhülnek fájdalmak, sebek, szavak
okozta lélekkarcolások, s egy időre elhisszük:
boldogok vagyunk, és élni mégis csak jó!
Felhangzik a "Csendes éj", meleg szobában
merengve, szeretteinkkel avagy magunkban,
átérezzük s megsejtjük eme napnak - éjnek
valódi, igaz értelmét, s hisszük a csillagokon
túli világot, reménykedve s bizalommal telve,
hogy ez a hangulat sokáig megmarad bennünk
és másokban, hogy túl ünnepek varázsán is
lobogjon tovább karácsony üzenete mindenkiben.

(Makovics János)

Karácsonykor

Karácsonykor

Most mindenhol elcsendesül a világ,
leteszi magáról minden hangos zaját,
megszakad minden kényszerű válság,
most megbékélnek az ellenek is talán.

Most mindenki csendben házába siet,
letesz magáról minden bút, keservet,
elszáll minden rossz gondnak felhője,
most békének vágya száll a szívekbe.

Most minden csendben érint engem,
leteszem magamról minden terhem,
eltávozik már tőlem minden magány,
most békén együtt gyúl a gyertyánk.

Most kint már némán hallgat a csend,
Most bent a béke és szeretet örvend.


(Hámori István)

Neked adom ezt a békés pillanatot...














Elpihent a világ az áldott éjjelen,
Csak én virrasztok még merengőn, éberen.
Nincs drága kincsem, mit ajándékozhatok,
Mégis van valami, amit neked adhatok.


 
Neked adom a fenyő illatát, 
A kis harang magasztos szózatát,
A Kiskarácsony kedves dallamát,
A Három Királyoknak imáját.
Neked adom a hold tiszta fényét,
A csillagszóró szép tündöklését,
Boldog kisgyermekek nevetését,
Szerető karoknak ölelését.
És Neked adom a csend nyugalmát,
A mézeskalács, a bor jó illatát,
Angyalokat, hogy álmod vigyázzák,
S a templomi orgona lágy szavát.
Neked adom az ág reccsenését,
Szerelmes vágy forró érintését,
Zárban az úgy várt kulcs csörrenését,
Égi csaták villámló zengését.
Neked adom a mesék varázsát,
Gyertyák magasba nyújtózó lángját,
A hóember fehér vidámságát,
Hideg reggel a nap sugárzását.
Neked adom a játék örömét,
A puha takaróknak melegét,
A havas hegyi lejtők szépségét,
Hulló hópelyhek néma zenéjét.


 
Elpihent a világ az áldott éjjelen,
Csak én virrasztok még merengőn, éberen.
Neked adom ezt a békés pillanatot,
Nincs másom, csak ennyi, mit szívből adhatok.


Celine Dion - So This Is Christmas - YouTube

Zséda Demjén Úgy szeretném

Teremts meg minden boldogságot...


Teremts meg minden boldogságot, amit megteremthetsz; szüntess meg minden gyötrelmet, amit megszüntethetsz. Minden nap hozzájárulhatsz mások öröméhez, vagy enyhítheted kínjaikat. És az öröm minden egyes magja, amit mások szívében elvetsz, saját szívedben hoz gyümölcsöt; míg minden szomorúság, amit embertársad gondolataiból és érzéseiből kiszedegetsz, gyönyörűséges örömöt és békét hoz lelked szentélyébe.

(Jeremy Bentham)

Ritka alkalma ez az évnek...


„Rázzák le magukról a hétköznapok terheit, és teljesen adják át magukat a karácsony szellemének! Ritka alkalma ez az évnek, és olyan soká kell rá várni! Ne hagyják, hogy jó élmények nélkül teljen el!”

 
(Egri László)

Mennyből az angyal - YouTube

A Karácsony itt van...


„A félelemre és a megfélemlítésre alapított világrendben nem is lehet csodálkozni azon, ha az ember nem bízik az angyal eljövetelében. De azért az angyal mégis eljött, és szállást keres az emberek szívében az isteni Gyermek számára. A Karácsony itt van. Lehet, hogy csak hangulat, csak külsőség: mégis nagyon nagy és áldott alkalom, talán az utolsó alkalom arra, hogy mélységes igazságára ráébredjünk, és a hangulatból valóságot, a külsőségből lelkiséget teremtsünk."

2017. december 20., szerda

Téli álom

Ne ébressz fel… még egy kicsit álmodni szeretnék… nézni a hópelyhek táncát, érezni a tél simogató fuvallatát…, elszenderedni csendesen a karácsony melegében.

Álmodnék ezer meg ezer csodát! Titkon hóembert építenék, s angyalt rajzolnék testemmel a puha fehérségbe… Érezném a levegőben keringő méz és fahéj édes, simogató illatát… s a hideg éjszakában - feltekintve a csillagos égre - lelkem legmélyéről kívánnám: lásd Te is a csodát, hogy elhidd, minden a Tiéd lehet! Hogy lásd a végtelent, hogy tudj szívből szeretni, amit s akit eddig még sosem…

Mert nem pusztán egy ember vagy a nagyvilágban… Te vagy az – még ha nem is sejted –, aki lámpásként beragyogod mások életét, lépted nem csupán a friss hóban hagy nyomot, hanem az emberek lelkében is.


Télen, a sűrű hóesésben, gyakran álmodom a kályha melegénél, mézeskalácsot majszolva, s mint egy kisgyermek – képzelem: ez a pillanat bárcsak örökké az enyém volna. Bárcsak meggyújthatnék egy gyertyát, melynek ragyogó fénye mellett mindenki láthatná: nem csak pár nap van az évben, amikor figyelnünk kell egymásra. Minden perc ajándék az életünkben, amit azokkal tölthetünk, akiket szeretünk, s minden napban, háromszázhatvanöt ébredésben ott rejlik a lehetőség, hogy közel kerüljenek hozzánk azok is, akik eddig sosem. Minden emberben, élőben és élettelenben, a levegő minden apró molekulájában ott a szeretet… rajtunk múlik észrevenni és adni belőle…

Hunyd be a szemed, s gondolj egy percre minden létezőre a Föld kerekén… dúdold hát Te is halkan a karácsony énekét… Varázsold egy mosollyal a jóságot magad köré… s emlékezz az ünnep elmúltával is arra, hogy az élet túl rövid…

Jose Feliciano feat. FaWijo - Feliz Navidad

Silent Night - 4-Year-Old Claire Ryann - YouTube

 

Szép karácsony ünnepe

Szép karácsony ünnepe

Itt a boldog, békés karácsony,
Minden ember örül a világon.
Szép fenyőfa, gyertyák égnek,
Összeérnek az emberszívek.
Karácsony, szeretet ünnepe.
Taníts meg mindenkit a szeretetre!

Mert ki tud szeretni, az kincs,
Karácsony, a szegények szívébe is tekints!
És ha még egy kicsit a fa alá ülök,
Gondolataim között elmerülök.
Eszembe jutnak a téli örömök;
Karácsonyfa, én annyira örülök.

Kis angyalok suhanva szállnak,
Talán itt maradnak majd nálam.
Kopogtatnak, ha jönnek ide,
De jó itt a kályha közelibe!
És ha majd éjfélt üt az óra,
Ajándékot visznek csengőszóra.

Minden ünneplőbe öltözött,
A szívünkbe melegség költözött.
Melegség, mely útja a szeretet,
Ez az ár a végtelenbe vezet.
Itt a boldog békés karácsony,
Minden ember örül a világon.

Legszebb ajándék

Legszebb ajándék

Halk zene szól a szobában,
Karácsonyi ének.
Fenyőillat száll mindenütt,
Ragyognak a fények.

A kályhában pattog a tűz,
Jó meleget áraszt.
Rám telepszik a langymeleg,
Egy kicsikét bágyaszt.

Álom kúszik pilláimra,
Lecsukom a szemem.
Kellemes ez a nyugalom,
Igazán élvezem.

Néhány perc csak, felébredek,
Itt vagy érzem, tudom.
Jólesik, hogy végigsimít
Kezed az arcomon.

Szép karácsonyeste van,
Átölelsz kedvesen,
Olyan jó, hogy itt vagy,
Nagyon jó, kedvesem.

Nem számít, mit rejt a papír,
Mekkora a csomag.
A szereteted kell nekem,
Legszebb ajándék "a fa alatt".

(Mráz Erzsébet Irma)

Piramis - Ajándék (1978) - YouTube


Karácsonyi gondolatok


Karácsonyi gondolatok

Mindenkinek más a karácsony.
Van aki díszes fára vágyik,
sok étel legyen az asztalon,
így sóhajtozik a másik.

Nagymama a meleg tűz körül
fiára gondol s az unokákra.
Hamarosan itt a karácsony,
talán megjönnek nemsokára.

Nem baj, ha hó helyett eső szakad
és megfakulnak a fények a fákon,
amikor együtt van a család
az olyan ünnep, mint a karácsony.
 
(Kondra Katalin)
 

A szeretet betoppan otthonodba...


"Már itt van az ablakban szépen lassan beköltözik, te szívesen fogadod mert vártad már nagyon. A szeretet betoppan otthonodba, átölel gyengéden és úgy súgja itt vagyok, most lépj át a gondokon. Veled van ő mindig, csak nincs időd rá, mert annyira rohan ez az álnok világ. Mégis hamarosan értékeled, mert a szíved mélyén várod már nagyon. Várod az ünnepet a szeretettel telit, a boldogság hatalmába kerít. Így múlnak el majd a napok, egy kicsit megpihensz, legyen áldott, békés ünneped."
 
(Elvis Matthew Urban)

Az ünnep önmagunk fölemelése


Az ünnep önmagunk fölemelése

 
Megtanultam tisztelni az ünnepet. Az ünnep Isten ajándéka, mint a többi nap, s arra való, hogy hétköznapi mivoltunkból kivetkőzve tiszteljük önmagunkban az embert. Sajnálom azokat, akik nem tudnak ünnepelni. Az ünnep önmagunk fölemelése. Tiszta ünnepi ruhában és tiszta ünnepi gondolatokkal lehet csak ünnepelni, fölemelkedve a hétköznapokon s apró küzdelmeinken. Csak az ünneplőbe öltözött ünneplő ember tudja megérteni annak a kijelentésnek a nagyságát, hogy Isten az embert a saját képére teremtette.


(Wass Albert) 

 

DEMJÉN FERENC: Miért? (élő! Budapest Sportcsarnok 1996 ...

Mit adnék idén Karácsonyra?

Mit adnék idén Karácsonyra? 



Amit idén karácsonyra szívesen adnék neked, nem lesz becsomagolva,

nem lesz rajta szalag sem, nem a posta hozza, nem kerül egy fityingbe sem.

De a lista hosszú, és szívemből jön, 

ahogy kitárom előtted.

Mit is adnék:örömöt, ami hálából fakad,

a bimbóból virággá hajtó rózsa fenségét,

az igazi szenvedély tiszteletre méltó erejét,

amit nem érdekel a világi siker,

szabadságot, hogy nem ítélsz meg senkit, még saját

magadat sem,

békét, hogy te magad légy önnön legjobb barátod,

bölcsességet, hogy megértsd hibáidat,

és megbocsásd mások ballépéseit,

együttérzést, hogy magadhoz ölelhesd a világot úgy, ahogy van,

és nem úgy, ahogy te újraalkotnád a legszívesebben,

a magány meglepő örömeit,

erőt, hogy a sajnálkozást éppúgy elvethesd, mint a feszültséget,

és gyengéden élhess a jelennek,

hogy magad és mindenki mást

a szív szemével láthass,

aminek csak a Szeretet számít.

És végül azt kívánom, hogy a Fény feltárja előtted,

hogy mindez az ajándék már benned él,

és csak arra vár,

hogy kibontsd.


(Arlene Gay Levine)




Nagyon Boldog, Békés Karácsonyi ünnepeket kívánok Mindenkinek!


2017. december 19., kedd

Ígérd meg, hogy sosem felejtesz el...

15 IGAZSÁG amire MICIMACKÓ TANÍTOTT MEG MINKET


1924-ben, mikor Micimackó először bukkant fel a Százholdas Pagonyban, oldalán Malackával és a többi kedves barátjával, még nem tudta, hogy 2017- ben is az ő bölcsességeit idézzük majd. Pedig Winnie (angolul Winnie the Pooh) aranyköpéseit a mai napig emlegetjük, főleg ha szerelemről, barátságról, összetartásról van szó.
 
1. Ha nem ilyen volnál, mind szegényebbek lennénk.

2. Malacka: - Hogyan betűzöd azt, hogy szeretet?
Micimackó: - Azt nem betűzik, azt érzik.

3. Néha a legkisebb dolgok foglalják el a legnagyobb helyet a szívedben.

4. Tudod Malacka, van úgy, hogy valaki nagyon törődik a másikkal. Azt hiszem, ezt hívják szeretetnek.

5. Bátrabb vagy, mint hiszed, erősebb, mint sejted, és okosabb, mint véled.

6. Ígérd meg, hogy sosem felejtesz el. Mert ha mégis, akkor nem megyek sehová.

7. Van úgy, hogy nagyobbnak és borzadályosabbnak látszanak a dolgok, ha egyedül vagyunk és félünk.

8. Már minden helyen kerestelek, ahol nem vagy, csak azt a helyet nem találom, ahol vagy. Csak azt tudom, hogy ott vagy, ahol én nem vagyok. De hol vagyok én? Azt kívánom, bár itt lennél, hogy megmondd. Esetleg ha nagyon-nagyon erősen kívánnám, akkor itt lennél?

9. Ha te száz napot élsz, én kilencvenkilencet akarok, mert nem akarok nélküled élni.

10. Azok a dolgok tesznek egyedivé, amiben különbözök másoktól.

11. A folyók, tudják mi a lényeg: minek rohanni, egyszer úgyis odaérünk.

12. Egy nap barátok nélkül olyan, mint a bödön egy csepp méz nélkül.

13. Egy kis odafigyelés és egy kis gondoskodás mindent megváltoztat.

14. A szeretet azt jelenti, hogy akár több lépést is hátrálsz azért, hogy a másiknak örömet szerezz.

15. Az a nap a kedvencem, amit veled tölthetek. Szóval ez a kedvenc napom.

2017. december 15., péntek

Egyszer egy évben nem lehet szeretni!


Egyszer egy évben nem lehet szeretni!

Az ember vagy szeret, vagy nem szeret. Egy évben csakis egy alkalommal – ez nem működik.

Karácsonynak egy olyan ünnepnek kellene lennie, ahol semmilyen tárgynak még látszódnia sem szabadna. A tárgyak nem a szeretethez tartozó dolgok! Karácsony nem a tárgyak világáról szól, főleg nem a kereskedelemről, az üzletről, a haszonról és arról a lelkifurdalásról, hogy kinek mekkora, hány kilós értéket kell adnom. Persze mindebbe belevegyül az az ügyetlenség, hogy a szeretetemet csak úgy tudom kifejezni, ha a másiknak valamit a kezébe nyomok, aminek közel sem biztos, hogy örül. Karácsonyi ajándéknak – ha az meglepetés - valójában ritkán örülünk, mert az ember vagy többet vár, vagy nem igazán találják el az ízlését, ha esetleg érzékeny a lelke, s ajándékát az év során elszenvedett szeretetnélküliség kárpótlásának érzi.

Karácsonykor eleve ráállunk arra, hogy ajándékot kell adni, mert ha ezt elmulasztjuk, akkor megszégyenülünk, vagy ha túl keveset adunk, akkor a másik megharagszik. Világ életemben mérhetetlenül ellene voltam a tárgyaknak, mert mindig azt éreztem, hogy megmérgezik a szeretetet, hiszen az érdekszférába vonják be azt a magasztos érzést, ami kifejezhetetlen, ami Isteni.

Gyerekkori karácsonyaimnak mindig volt egy mese része, aminek nagyon örültem, és volt az ajándék része, ami mindig egy kis csalódás volt számomra. Valahogy mindig egy kicsit többet vártam, mint amit kaptam, talán ott kezdett a lelkem elromlani a karácsonyfa alatt, amikor az ajándékokat bontogattam. Ott lettem egy kis haszonleső, aki később felnőtt, és még jobban eluralkodott benne ez az érzés. Ott a karácsonyfa alatt fedeztem föl magamban először a haszonleső tekintetet. Először volt egy gyönyörű mese, volt a Jézuska, volt a csillagszóró, volt egy gyönyörű álomvilág, és egyszer csak ki kellett bontani egy dobozt, és megnézni, milyen érték van benne. Olyan mintha azt nézném egy házasságban, mennyi vagyona van az illetőnek, és milyen házam és autóm lesz, ha elveszem. Tudom, hogy az emberek jó része ezt is nézi, sőt ettől a Karácsonyt sem kíméljük meg.


(Müller Péter)


A mi hitünk...


A mi hitünk is csak akkor lesz hiteles és követendő a gyermekeink számára, ha nem csupán hagyománytiszteletből, félelemből, hanem szeretetből gyakoroljuk. Ezt a gyermekeink szavak nélkül is tökéletesen megérzik.
 
(Simon András)

Vágyakozás nélkül nincs élő kapcsolat


Isten nem tolakodó.
A benned lévő űrt
csak úgy tölti be,
ha kívánod és
magadba hívod Őt.
Vágyakozás nélkül
nincs élő kapcsolat.

A hit alapvetően Isten ajándéka. 
 
(Simon András)
 

Hadd legyek...


A szerelem soha senkit nem térített el az álmaitól. Hadd legyek társa és szövetségese a férfinak, akit szeretek. Ő pedig hadd tegye, amit tennie kell - de mellettem.

(P. Coelho)

Embernek maradni

 
Embernek maradni

Tanulj hittel élni
Gonddal telt világban,
Embernek maradni
Élet viharában!

Tudj mindig örülni
Egy nyíló virágnak,
Zord szélnek, esőnek,
A nap sugarának!

Szavakkal simogass!
Mosolyoddal ölelj!
Társad ne a magány,
Boldogság legyen!

Homok, kő, kavicsok...
Értékük ismered...
Töltsék ki életed!
Formálják jellemed!

Szeress tiszta szívvel,
Soha meg ne alázz!
Járd az Isten útját,
És mindig megbocsáss!
 
(Papp Tünde Judit)
 

Szeretlek, mint...

 
Szeretlek, mint...

Ha elmondhatnám, mennyire szeretlek,
Kitárnád-e felém a két karod?
Vagy kinevetnél, és a végtelennek
Zuhanó lelkem csak odadobod?

Szeretlek, mint a májusi napfényt
A nyíló orgona, az akácvirág.
A pacsirta, mely gyönyörűn trillázik,
S a kert virága, mi szórja illatát!

Szeretlek, mint anyját a kicsi gyermek,
Folyó a tengert, ha végre rátalál,
S annyira, mint a vágyódó a hajnalt,
Ha a nap vörösen szórja sugarát!

Szeretlek, mint bogár a virágot,
Mely illatával csábítja oda,
Megélve együtt a szép románcot,
Hisz a földi élet csak múló csoda!

Szeretlek, mint ellentét a párját,
Mert nélküle csak félkarú a szó!
Vágyón, ahogy a Hold keresi társát,
S boldog, ha néha együtt látható!

Mint álmot, melyet oly jó megálmodni,
Árnyékot, hűs csendet, erdő illatát,
Hisz álmok nélkül nagyon nehéz élni,
S a csillagfényes tavaszi éjszakát!

Földi létünk morzsái közt érzem:
Ó, szerelem, te csodás érzelem,
Szívemből nem hagylak kitörölni,
Mindaddig, még lesz bennem értelem!

Ha elmondhatnám, mennyire szeretlek,
Nem mennék vele, tudom, semmire.
Hisz más a vágy, más a nagybetűs élet,
Ki figyel ma már, az érzelmekre?
 
 
(Hegedűs Gábor)
 
 

Teljesült vágyak

 
Teljesült vágyak

Nemcsak a gondolatok sűrűjében,
a valóságban is, ha a szerencse
kedvez, régi álmoknak elérkezik
áhított, könnyes szemmel várt ideje.

Az élet sokszor tilt élvezeteket,
de juttat örömet, szívet repeső
véletleneket, várva várt vágyakkal -
s ott vagyunk - mily öröm! - hol eddig meddő

lehetett a vágy... de eljön, nem mindig
bús az élet, kinek szerencséje van,
kivárja... türelme legyen, és béke!

Mily jó, ha megnyugszik zaklatott szívünk,
s láthatjuk az eddigi láthatatlant,
érezhetjük a boldog ölelését.


(Horváth Ilon)

Veled

 
Veled

Sose mondd, hogy Isten veled!
Csak azt mondd, hogy Isten, Veled!
Legyen veled, amíg csak élsz!
Boldog vagy, ha hiszel s remélsz.

Isten tudja, hogy mennyit érsz.
Tudja, mikor szenvedsz és félsz.
Ismeri az érzéseid...
Tudja, ha épp tévútra lépsz.

Isten veled, mikor örülsz,
Veled, ha épp beleőrülsz
A bánatba, a magányba,
A szerelmed hiányába.

Veled, ha lelked összetört,
S azt érzed, minden összedőlt,
Elvesztetted minden kincsed,
Munkád, autód, házad, pénzed...

Őrizd meg a becsületed,
Tisztességed, büszkeséged!
Ne veszítsd el a hitedet,
Szereteted s a szerelmed!

Sose mondd, hogy Isten veled!
Csak azt mondd, hogy Isten, Veled!
Boldog vagy, ha hiszel s remélsz,
Veled leszek én is, míg élsz.


(Papp Tünde Judit)


Fohász

 
Fohász
 
Osztozni vágyom örömben, bánaton,
Lelkünk összebújjon fázós hajnalon,
Együtt kulcsoljuk imára kezünk,
Te szeretetedben boldogok leszünk.

Kéz a kézben mindig Te utadon járni,
Tebenned együtt töretlenül hinni,
Magasztalni Téged, egymást fölemelni,
Feltétel nélkül, tisztán szeretni.

Ki szóval, tettel meg nem bánt soha,
Testestől-lelkestől ő maga a csoda,
Bánatom nem borba, szerelmébe fojtom,
Bizalommal vele megosztom gondom.
Féltett kincseim neki szívből adom,
Napfény ő az örök negyedik napon.

Boldogan bolyongunk az élet mezején,
Ki nem hagy elveszni a bánat tengerén,
Szemében fény vagyok, s nem másnak árnyéka,
Számomra áll nyitva lelke szivárványa,
Ki ajándékom, s kinek ajándék vagyok,
Ki lelkem fölemeli, kit szárnyalni hagyok.

Ki megérti lelkem édes-bús dalait,
Gyengéden pengeti szívemnek húrjait,
Mosolyog mindig, akkor is, ha fáradt,
Add meg, ó, Istenem, őt, az igaz társat!
 
 
(Papp Tünde Judit)