„Az élet oly gazdag, oly sok kincse van, és mi üres szívvel közeledünk. Nem tudjuk, hogyan tölthetjük meg szívünket az élet túláradó gazdagságával. Bensőleg szegények vagyunk. És ha gazdagságot kínálnak nekünk, megtagadjuk. A szeretet kényes dolog. Ez robbantja ki az egyetlen forradalmat, amely tökéletesen boldoggá tesz. Közülünk csak kevesen tudnak valamit kezdeni a szeretettel, csak néhányan vágyódnak a szeretetre. A saját feltételeinket szeretjük, és áruba bocsátjuk a szeretetet. Kereskedői mentalitásunk van, a szeretettel azonban nem lehet kereskedni, mert nem adás és kapás dolga. A szeretet létállapot, melyben feloldódik minden emberi probléma. Gyűszűvel megyünk a kúthoz. Így válik az élet aszályos, töpörödött és kicsinyes üggyé. Nem tudom, de véleményem szerint Önök lángolhatnak a szeretettől. Olthatatlan láng ez. Oly sokat birtokolhatnak ebből, hogy mindenkinek adni akarnak belőle, és meg is teszik. A szeretet olyan, mint egy nagy sodrású folyó. Beszennyezik. Megtalálható benne az emberi szenny, ám a víz újra és újra megtisztítja önmagát, és gyors folyással tovaáramlik. Semmi sem ronthatja meg a szeretetet, mert minden feloldódik benne, a jó és a rossz, a csúf és a szép is. Ez az egyetlen, ami örök és kimeríthetetlen.”
(Jiddu Krishnamurti)
