A szerelem
A szerelem
A szerelembe esés sok ember számára véletlen eseménynek tűnik. Spirituálisan nem más, mint rálépés a szeretet örökké tartó ösvényére. A románc számos különböző fázisból tevődik össze. Vonzódás, lángolás, udvarlás és intimitás. A következő állomás elején a szerelem elhivatott kapcsolattá alakul. Ez a házasság. Az út megváltozik. A szerelembe esésnek vége. Fejlődésed folyamán felszínes és hamis érzéseidet mély, valós érzelmekre cseréled. Ez a könyörületesség,
bizalom, odaadás, szolgálat kialakulása, megélése. A lemondás az az
ajtó, amelyen mindenkinek át kell lépnie, hogy megtalálhassa a
szenvedélyt. Spirituális értelemben a szenvedély azt jelenti, hogy a jelenben élni, és mindent átérezni, átélni, mindenféle elvárás nélkül!!!
Ha
képes vagy elengedni minden önző ragaszkodásodat, ha bízol abban, hogy a
szeretet valójában eredeti természeted lényege, akkor eléred a
tökéletes békét. Mert a ragaszkodás, egy kötés, amivel korlátozod a
másik embert!!! Ne ragaszkodj, és akkor jól érzi magát melletted, és
esze ágában nem lesz elmenni. A féltékenységre sokan azt mondják, hogy a
szeretet bizonyítéka, pedig pont hogy a birtoklási vágy
megnyilvánulása!!! Amikor félsz, hogy elveszíted, pedig birtokolni szeretnéd. Hogyan nevezheti ezt bárki is szeretetnek? A másik kisajátítása, megkötése, a másik ember szabadságának a korlátozása, és mint ilyen messze áll a valódi szeretettől.
Egy
férfi és egy nő egymás iránti szerelmében isteni szeretet tükröződik. A
szeretet túléli a halált!!! A szándék mindig a szeretet!!! Az eszközök és a formák lehetnek helytelenek, de a szándék mindig a szeretet, mert a szeretet változatlan és örök.
A szerelem hajtóereje
A
szerelembe esés spontán módon történik, de nem véletlenszerű. Nincsenek
véletlenek a spirituális életben, csak még fel nem ismert minták. Minden szerelem a szellem felkutatásán alapul.
A romantikus szerelem arról szól, hogy két ember meglátja egymásban a
szellemet. A szerelembe esés a lélek műve, de ennél is mélyebb
szenvedély fűz az Önvalóhoz, minden szeretet forrásához.
Óriási különbség van a villámcsapásként érkező öntudatlan szerelem és a szerelem tudatos elfogadása között.
A boldogság nem érzés, hanem létállapot. A boldogság állapotában mindent szeretet vesz körül. Mivel a boldogság egy létállapot, ezért helytelen azt mondani, hogy akkor boldog voltam, amikor ez meg ez történt. Ha valaki boldog, az bármilyen körülmények között az, mert a boldogság belülről fakad és nem a körülmények függvénye!
Ha egy idealizált képet hordozol az igaz szerelemről, akkor nem veszed észre, amikor bekopogtat. A valódi szerelem hétköznapi kapcsolatokból alakul ki, de az elképzelés elhomályosítja a látásunkat.
Ha folyton azon aggódsz, hogy kellesz-e valakinek, az a románc halálát
jelenti, mert félelem van jelen, és az gátolja a szeretetet.
A két hajtóerő, a szeretet és a félelem miatt, a férfi és a nő olyan
magatartással közelítik meg a kapcsolatot, amely sosem vezet oda, ahova
érkezni szeretnének.
Taktikák, megtévesztések, ellenőrizgetések. Mind a félelem a hajtóereje, és nem a szeretet.
Hiábavaló viselkedésminták
Ha mások helyeslését keressük, az önmagunkkal kapcsolatos belső elégedetlenségünk kivetítése. A szerelemtől várjuk, hogy elhárítsa az azt távol tartó akadályokat.
Aki fél a szeretettől, az irányítani akar mindig mindent.
Ennek egyik megnyilvánulása, ha mindenféle szeretet nélküli viselkedést
megengedünk magunknak azzal a felkiáltással, hogy ha szerelmesek
leszünk, akkor majd gyengéddé, nyitottá, bizalommal teltté és meghitté
válunk.
Ilyenkor
mögöttes meggyőződésünk az, hogy megválaszthatjuk, hogy kit szeretünk,
jelentéktelenségük kétségei közt hagyva az elutasítottakat. Valójában
azonban pont az igazi szeretet elől menekülünk, hiszen akkor nem
tudnánk irányítani, nem tudnánk a kezünkben tartani a dolgokat, és így
sebezhetővé válunk.
Vajon
találunk-e más módot a szerelem megközelítésére, fantáziák és rettegés
nélkül, anélkül hogy belső félelmeinkre hallgatnánk, amelyek mindig
megtalálják a módját annak, hogy a szerelmet biztonságos távolban
tartsák?
A
szerelem az érzelmek zűrzavara alatt rejlik. Olyan állapot, amelyben
elsődleges kapcsolatod az Önvalóhoz fűz, nem pedig a kedvesedhez! A
szerelem tehát akkor kezdődik, amikor képes vagy lelkedet egy másik
ember elé tárni félelem nélkül, mert szereted és tiszteled önmagadat,
így nem kell attól félned, hogy szerethető vagy-e.
Szerző: Sztojka Erika (ezomisztika)