Tudd, hogy benned van...

 

Áss le magadban az élet forrásáig, s fakadjon föl lelkedből az öröm. És fürödj benne, mint rigó a víztócsában, mert ez a forrás örökké buzog.

 

Az élet nehéz - tudom. De hidd el, nálad sokkal szerencsétlenebbek is voltak boldogok, és nálad jóval szerencsésebbek is nagyon boldogtalanok. A legnagyobb bajban is találkoztam derűs, erős emberekkel. Nem féltek - s ez már maga a boldogság előszobája. És nem panaszkodtak, nem siránkoztak, nem növelték gondolatilag a bajaikat, hanem azt keresték, hogyan lehet helyzetükből fölállni. Vagy, ha kellett, derűsen elfogadni azt.

Lelkünk úgy működik, mint az örvény. A szélén veszedelmesen kavarog, ott a sok szemét, és fölkavart, iszapos rossz gondolat, negatív érzés, szorongás és félelem - de a legközepén csend van és nyugalom. És biztonság. Itt lakik az igazi valód. És itt van az öröm forrása is.

A hurrikán szívében nincs sötétség, nincs "jaj, istenem, mi lesz velem?" - csak biztonság van és ragyogó fény és erő és hatalmas önbizalom.

Találj rá magadban. Tudd, hogy benned van. Egészen biztosan.

 

(Müller Péter)

 

"Amikor ránézel...

"Amikor ránézel egy másik emberi lényre, és mély szeretetet érzel iránta, vagy amikor a természet gyönyörén merengsz, és bensődben valami intenzíven reagál rá, akkor egy pillanatra hunyd be a szemed, és érezd magadban annak a szeretetnek vagy szépségnek a lényegét, ami elválaszthatatlan tőled, mert az a valódi természeted! A külső forma csak átmeneti visszatükröződése annak, aki te belül vagy, ami a lényeged. Ezért nem hagyhat el soha a szeretet és a szépség, míg a külső formák idővel mind elhagynak."


(Eckhart Tolle - Megszólal a csend)

Lelki társ...

 

Az embernek egész addig halványlila gőze sincs róla, hogy ki lehet a lelki társa, amíg nem találkozik a tekintetük.

 

(Randall Munroe)

 

Ha még nem találtad meg...

Az időnk véges, szóval ne pazaroljuk el arra, hogy más életét akarjuk élni. Ne hagyd, hogy más hangja elnyomja a saját belső hangod. Légy bátor, hallgass az intuícióidra...

Ha még nem találtad meg, keresd tovább. Ne elégedj meg kevesebbel. Mint mindenben, a szív tudni fogja, ha megtaláltad. És hidd el, ez csak javulni fog az évek során.

(Steve Jobs)

Láthatatlan szálak...

 

Láthatatlan szálak, párkapcsolati energiák

 

Mit érezhetsz? Mit érzékelsz valójában? Hogyan érezzétek egymást még jobban?
 
Mit mozgatnak, honnan erednek ezek a láthatatlan energiaszálak férfi és nő között a szerelem vagy a párkapcsolat idején?
Ez a téma nagyon bőséges és szerteágazó, mert hiszed vagy sem, a párkapcsolatodat - és minden emberi kapcsolatodat - is olyan energiák mozgatják, melyekről sokszor nem is veszel tudomást. Vagyis nem tudatosítod azt, hogy energiák járnak-kelnek, áramolnak közöttetek, ahogyan bennetek is.

Nem csak a lila ködös szerelmes érzékelést, a szavak nélküli megértést, az álmaidban megélt érintéseket, a különleges véletleneket okozzák ezek a láthatatlan szálak, hanem a vitáitokat, az elvárásaitokat, a párkapcsolati játszmáitokat is, és ha valóban teljessé akarjuk tenni a kört, akkor a közös baba, közös gyerek megteremtése is a közöttetek lévő energiáknak a megvalósulása. Izgalmas témakör? Igaz?
Nem tudnám egy írásban mindezt felölelni, ezért csak a kezdeti, a szerelmes szálakra koncentrálunk most, a párkapcsolat kezdetén élő energiákra, és ha tetszik a téma nektek, akkor folytatom a többivel is.

Milyen energiák keletkeznek egy kapcsolat elején? 

A szerelem maga egy hatalmas energia, mely valójában nem keletkezik, hanem folyamatosan ott él benned. Egy-egy férfi vagy nő csak épp indukátora lehet annak, hogy ez az érzés felerősödik benned, átvéve az erőt más helyekről, és uralkodni, élni kezd benned!
A szerelem a legerősebb eredendő energia, mely - ahogyan az energia egyébként is - végtelen, határok nélküli. A szerelemben a végtelen szabadságot tudod megélni. Ettől olyan elképesztő, ettől olyan megfoghatatlan  és ettől olyan különleges, amit nem tudsz szavakba önteni, mert még a legszebb szavak is csak silány leírásai a valódi érzéseidnek.
Ez az energia - ha kölcsönösen nyer teret bennetek, és egyszerre bontakozik ki közöttetek, akkor egy láthatatlan szállal össze is kapcsol titeket. Ezt az erőt az hozza létre, hogy gondolataitokban egymással vagytok, hogy figyelmetek középpontjába a párotokkal kapcsolatos élmények, érzések, vágyak kerülnek.
Mindaddig, míg a figyelmed fókuszában benne tartod az érzést, addig a láthatatlan szál él és izzik közöttetek. Amikor mindez kölcsönös, akkor pedig attól, hogy az energia oda-vissza áramlik, ez a szál egyre "vastagszik" erősödik. :) Ahogyan Te tudod áramoltatni a szerelmet, úgy tudja a kedvesed is, és ahogyan te tudod érezni azt, ahogyan áramoltatod, azt is tudod érzékelni, amit ő "küld" feléd.

Hogyan tudod érzékelni az energiát, amit a párod áramoltat feléd?

Nagyon is tudod érzékelni. Megvan hozzá a képességed, ahogyan mindenkinek megvan. Ahogyan a párod jelenlétében képes vagy érzékelni a gesztusait, látni a mimikáját, hallani a hangját, érezni az érintését, képes vagy érzékelni az energiáit is. 

Mit tudsz így érzékelni?

- Érzékelheted a párod hangulatát: feszült, vidám, boldog, rossz kedvű, ideges vagy szomorú?
- Érzékelheted, ha várakozással van telve? Ha kíváncsi, ha türelmetlen, ha keresgél, fürkészi a te érzéseidet, reakcióidat.
- Érzékelheted, ha megbántottad...
- Érzékelheted, ha nem mond igazat, vagy el akar titkolni valamit, 
- ... és nagyon fontos: érzékelheted, hogy szeret, szerelmes beléd, hiányzol neki, örül, boldog, vidám és elégedett.
Ha ezt mindet személyesen érzékelni tudod, akkor vajon érzékelheted-e a láthatatlan energiaszálon keresztül akkor is, ha épp nincs veled?

Igen! A válasz egyértelműen: igen!!! Képes vagy érezni őt szavak és érintés nélkül is.

Hogyan?

Ugyanezeket tudod érzékelni energia-szinten is, ha képes vagy ráhangolódni a párodra. A ráhangolódás azonban kulcs ebben, ugyanis nem lehet "egóból" érzékelni.

A valódi érzékelésed szívből történik! Akkor tudod őt találkozás nélkül, akár több ezer km távolságból is felfogni, ha képes vagy szíveddel azonosulni vele. 
Ez bonyolultnak hangzik, de talán így érteni fogod!

Az, hogy hol van a határ az intuícióid, megérzéseid és az általad elmével kreált gondolatok között, vagy hol lehet a határ az eszed tanácsai és a szíved hangja között, nagyon nehéz definiálni. 

Amikor Te magad - szándékból - gondolsz valamire, valakire, és fogalmazol meg gondolatokat, elképzeléseket, akkor az elméd dolgozik. Akkor NEM érzékelsz, hanem kreálsz, gondolkodsz, mérlegelsz, analizálsz és agyalsz. Amikor ezt teszed az jól jöhet egy döntés előkészítésében, de semmiképpen sem hasznos akkor, amikor ezek tükrében akarod ELDÖNTENI, hogy a párod milyen, mit érez, és mit, miért tesz.

Ilyenkor, amikor az elmédben "létezel", szinte minden esetben hibás következtetésekre jutsz a párod érzéseivel kapcsolatban, és rendszerint szenvedésbe kergeted magad. A valóság az esetek nagyon magas %-ában teljesen más ugyanis.

Az agyalás, az elméd kreálmányai ugyanis legtöbbször arra fókuszálnak, ami nincs - pedig szerinted lehetne - addig-addig elemeztetik veled a helyzeted, míg végül a párod helyett Te magad döntöd el, hogy ő vajon mit érez. 
Érzelmeket NEM lehet elméből értelmezni, nem lehet felettük ésszel dönteni, hiszen az elme feladata a GONDOLKODÁS és nem az érzelem. Az érzelmeidért a SZÍV felel, bízd hát inkább rá!

Volt már ilyen? Ettől az agyalástól, azaz attól, hogy az elmédben éld meg az érzékelést, és érzelmeidet szeretnélek is megmenteni. Ez nem segít! Ez nem a láthatatlan energiaszál-érzékelésed...
(Gondolkodásra is szükség van, persze, az elme nélkülözhetetlen, de nem mindenható, hát ne bízz rá olyasmit, amit más sokkal jobban csinál nála. :)

Hogyan hallgass a szívedre? Hogyan érzékeld akkor a párodat?

A szívedre úgy tudsz hallgatni, ha azt gyakorlod, hogy lehalkítod az elméd csacsogását, Próbáld kikapcsolni a gondolataidat!
Ne kreálj, ne mérlegelj, ne pörögj egy-egy elhangzott szón.... hanem csak figyelj! Figyelj önmagadba befelé és próbálj ráhangolódni a kedvesedre! Képzeld őt magad elé, lásd magad előtt, lásd kettőtöket együtt!

Először érzéseket fogsz felfogni, aztán azokat persze szavakká, gondolatokká formálod - az elméd újra bekapcsolódik - de NE HAGYD, hogy az elméd mérlegelni, értékelni, minősíteni kezdjen! Ne hagyd, hogy duruzsolni kezdje, mi jó és mi nem! Ne döntsd ezt el! Egyszerűen csak figyelj nyitott szívvel, szerelemmel, szeretettel gondolva a kedvesedre!

Minél tovább és minél ügyesebben tartod ezt a "SZÍVTERET", annál izgalmasabb megérzéseid lesznek. Mintha CSODÁK történnétek veletek. Be fognak ugrani képek, gondolatok, szavak, helyzetek, illatok, melyek váratlanul szakítják meg a pillanataidat, NEM TE KREÁLTAD őket, nem szándékosan és nem az elméddel!
Ezek bizony már érzékelések, és jó, ha figyelmet fordítasz rájuk. Ne mérlegeld őket, hanem csak hagyd, hogy kibontakozzanak, és megmutassák a maguk valóságát. A párodtól úgyis rövidesen megkapod a visszaigazolásokat, hogy jól érzékelted-e a dolgokat a távollétében!

Mondjak konkrét példát?

- Lehet, hogy képekben fogsz érzékelni: egyetlen villanásra felsejlik egy kép arról, hogy ő most hol lehet, vagy épp látsz a szemével, amit ő láthatott.
- Lehet, hogy bevillan egy szó, ami később nyer értelmet, de megmutatja, mi foglalkoztatja őt épp.
- Lehet, hogy összeszorul a gyomrod környéke, és megmagyarázhatatlan szomorúság, stressz tör rád, talán őt érte rossz hír.
- Lehet, hogy megfájdul valamid hirtelen, és kiderül, hogy őt épp ott, azon a testrészen baleset érte...

Sok-sok érzékelés, sok-sok tapasztalás lehet és lesz közöttetek, ha a szeretet, szerelem képes benneteket tiszta szívből egymásra hangolni. A kulcs a nyitott szívetekben van, a szeretetben, szerelem erejében és abban, hogy ne hagyjátok az elméteket zabolátlanul agyalni a kedvesetek tettei, gondolatai, szavai felett!

Mindez azonban egy klassz önismerettel kezd igazi csodává érni benned!

Drukkolok neked, kívánok egy fantasztikus utazást önmagad megismerése felé, a tudatosodásod útján! Ismerd meg, fedezd fel önmagad és a benned rejlő erőket és csodákat! Élvezd a jelent, a szerelmet, és a kapcsolódásaidat!


(Némethi Erika)

Advent idején

 Advent idején

Advent idején lelkem békében él,
csodás és békés karácsonyt remél.
Nem érdekel már a felszíni csillogás,
az akciós ajándékok utáni lótás-futás!

Advent idején szívem nyugalomra int,
reményteljes, szépséges szeretetet hint.
Elcsitul bennem a hangos világ zaja,
és felébred lényem legbelső halk dala.

(Kulcsár József)

Advent első gyertyagyújtása 
 

A boldog holnap titka...

 

A boldog holnap titka, hogy mindig hálával gondolj a mai napra és lefekvéskor sose gondolj a haragra. Legyen béke a lelkedben, nyugalom a fejedben és szeretet a szívedben. Ha csak ennyit megtennél az életben, már is sokkal nagyobb harmóniát éreznél az életedben.

 

(Lippai Marianna)

 

Ahogy szeretlek

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ahogy szeretlek

Ahogy csókod megpihen ajkamon,
ahogy kezem kúszik le hátadon,
ahogy telhetetlen ölelsz engem,
ahogy vad lángokat gyújtasz bennem,
ahogy azt a szócskát súgod halkan,
ahogy megigéz egy régi dallam,
ahogy benned leltem otthonomra,
ahogy velem sétálsz kézen fogva,
ahogy nincs titok a közös ágyban,
ahogy perzselődünk tüzes vágyban,
ahogy könnyeimet csak te érted,
ahogy világ ellen vagyok vérted,
s ahogy két szív dobogja szüntelen:
ez a boldogság - ez a szerelem!

(Marosvölgyi Gergely)

Rohanó ősz

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Rohanó ősz

Mint megpörgetett gyűrű,
forog velem e gyönyörű mű,
ropogós, suhanó falevelek táncán,
tél és nyár bolondos nászán.

Röpke életek suhannak
réteken, mint egy sugallat,
nem tudhatják, meddig óv az erdő,
meddig lesz még lombos ernyő?

Cseppekben távozott a nyár,
összegyűlt, s nagy tócsákban jár
mindenki, és a tél felénk halad:
először lépked, utána már szalad.

(Dombay Fatime Glória)

Adj hálát a létezésedért...

 

Ha az esti félhomályban lehunyod a szemed, lepereg előtted minden, ami ma történt veled. S miközben nézed az életedet, adj hálát azért, hogy mindezt megélhetted! Adj hálát a létezésedért, a téged körülvevő szeretteidért, az ő ölelésükért, a mosolyukért és mindazért a sok jóért, ami értelmet ad a még szebb holnapért! Csak annyit mondj: köszönöm, s meglásd, jó lesz neked itt a földön.

 

(Lippai Marianna)

 

Örülj neki, becsüld, értékeld és szeresd...

 

„Sosem tudod meg, mit takar az a szó: boldog, ha a szíved egyfolytában morog. Sosem fogsz úgy igazán örülni soha semminek, ha a kis dolgokat semmibe veszed. Sose leszel elégedett soha semmivel és senkivel, ha csak elégedetlenkedni tudsz mindennel és mindenkivel. De az élet napos oldalát sem láthatod, ha csak folyton borúsan és szürkén látod. És sosem lesz béke a lelkedben, ha állandó nyugtalanság van az életedben. Itt az ideje, hogy rendet tegyél! Magadban és a gondolataidban. Csinálj egy nagytakarítást, hogy az életet végre a maga valóságában lásd. Seperd ki a sok rosszat, mert kell a hely a jónak és a jóval együtt a még jobbnak. Hisz az élet tele van jó dolgokkal. Bánj úgy vele, mint a neked szánt ajándékokkal. Örülj neki, becsüld, értékeld és szeresd. Mert ott van. A tied. És már nem kell, hogy keresd…”

 

(Lippai Marianna)

 

Ölelve

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ölelve

Hajnaltájban,
Mikor a Nap még csak pirkad,
Odabújok melléd,
Hogy érezzem tested melegét.

Átölellek könnyedén,
A kapocs köztünk mégis törhetetlen.
Fázós, vacogós az éj,
De mi összebújva melegszünk egymás ölén.

Nem kell a Nap melege,
Elég ha mindig mellettem leszel,
Hogy érezzem a szereteted,
Az életre szóló szerelmedet.

(Kovács Dorina)

Felejthetetlen...

Adj magadból valami maradandót! Valami lelkedből fakadót. Hisz amit a lelked ad, az megmarad. Valahogy a másik emberben nyomot hagy. Mert amit szívből adnak, az szívbe is talál, amit a lélek nyújt, az sosem lesz feledésbe merült múlt. Ott lesz mindig ahova leraktad, ahol hagytad, és akinek adtad. Kitörölhetetlen lett, amit tettél, s ahogy szerettél. Felejthetetlen lettél. Mert jót cselekedtél. És minél több jót ad magából az ember, ő maga is jobbá válik tőle. Hiszen e földre jót cselekedni érkeztünk, hogy aztán mikor már nem leszünk, maradjon itt valami jó belőlünk.

(Lippai Marianna)

Mindörökké...

 

Mire vágyik egy férfi? Arra, hogy nagyon szerethessen, és hogy választott nőjével együtt lehessen. Örökké. Vágyik arra, hogy érezze, a szerelmének a szíve csak az övé. Mindörökké. Vágyik egy nemes, tiszta női lélekre és vele együtt egy boldog közös életre. Szereti a szeretetteljes gondoskodást és a szerelem teljes álmodozást. Szereti ha szeretik és olykor kényeztetik. Vágyik mindenre, amit a szeretett nővel tehet, hisz ez okoz neki igazán örömet. Mint minden nő, a férfi is vágyik az igaz szerelemre és a szívéig ható érzelmekre. Mert az ő lelkükben is ott van a kifogyhatatlan szeretet, s képes bármikor azt nyújtani a nőnek, amit szeretne, szerelmet.

 

(Lippai Marianna)

 

Téged szeretlek...

 

„Szeretlek. Egyszerűen csak azért, mert létezel, hogy vagy nekem és fogod a kezem. Szeretem azt amilyen vagy. Mindent szeretek benned. Szeretem, ahogy hozzám érsz, s ahogy rám nézel. Szeretlek nézni közelről és távolról. Szeretem a mosolyodat, s az ölelő két karodat, vagy azt, ahogy beszélsz hozzám. Szeretem azt is ha mérges vagy, hisz az is te vagy. Szeretem a lelkedet, s vele együtt az egész lényedet. Téged szeretlek. Mindenestől és nagyon. Úgy ahogy vagy. Nem is kell másnak lenned, vagy látszanod, mert én ezt szeretem. Ezt szerettem meg benned. Az vagy, akit mindig is kerestem, s akiért feláldoznám az egész életem…”

 

(Lippai Marianna)

 

„Szeretlek...

 

„Szeretlek. Sajnálom. Kérlek, bocsáss meg. Köszönöm. Ma, ha csak egyszer is elmondod ezeket, érezni fogod az erejüket. Akkora erővel hatnak majd rád, hogy azt érzed: tiéd a világ. Olyan ez mintha mondanál egy imát. Imádkozz hát ma is mindenkiért itt e földön, s csak annyit mondj: szeretlek, sajnálom, kérlek, bocsáss meg, köszönöm…”

 

(Lippai Marianna)

 

Siska Enikő:Őrizlek

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Őrizlek

Belém nőtt a hangod s érintésed,
felidézem este magányomban,
mint a puha bársony körülölel,
már nem félek, ha jő az alkonyat.

Hiába nem vagy itt, én érezlek
hallom fülembe súgott szavadat
és egy burkot képezve belőle
megőrzöm minden mozdulatodat.

(Siska Enikő)

Siska Enikő:Ott él valahol

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ott él valahol

Ott él valahol, ki szeret téged,
hozzá vágyakozik most lelked
vágyod a találkozás örömét,
hogy megfoghasd kezét,
érezd ölelő karját, teste melegét.

Ott él valahol, s te várod
csak egy szót vagy egy pár sort,
mitől újra szárnyra kélsz
és megszűnik a távolság,
mert a két szív eggyé vált.

Ott élt valahol, de már benned él,
összeköt egy láthatatlan kötelék
talán mindig neked létezett,
e Földre melléd teremtetett
s nem számít már a messze

szereted.

(Siska Enikő)

Siska Enikő:Színfolt

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Színfolt

Semmiből jött ismeretlen
ki küldött utamba téged?
Elég volt egy pillantásod,
hogy barnaságában elmerüljek.

Csillogása elvarázsolt
megszűnt köröttem minden
gyengéd rezgésedtől
energiák tomboltak bennem.

Friss harmat, éltető nedvesség
mit hoztál szürke napjaimba,
általad, mint szivárvány - ragyogtam.

Majd mint hurrikán söpörtél át
vittél magaddal mindent.
Semmiből jöttél,
de üde színfolttá lettél.

(Siska Enikő)

Patus Ervin:Ragyogás

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ragyogás

ahogy megmosod arcod
a hajnali derengésben
eltüntetve gondosan
az álmok sötét foltjait
s madarak tiszta énekétől
magaddá újra összeállsz
hogy elindulj ismét
a megszokott utakon
ébredő szívvel
a reggeli fényben
feledve tegnapok
keserű emlékeit

ahogy vágyak nyílnak benned
kibomló hársak
nyarat ígérő
tavaszi éjjeleken
szédült csillagok alatt
illatos májusban
míg elér a perzselő hőség
s a szomjas mezőkön
fuldokló virágok
tikkadt fák között
verítékben fürdik arcod
hűsítő esőre várva

ahogy rád hull a fény
a szelíd őszben
rozsdaszín lombok
résein át
üldögélve a kerti székben
csöndbe öltözött reggeleken
vagy késő délutánon
a homályos szobában
hol a kályhában halkan
hamuvá omlik az alkony
s lassan télbe álmodja
magát az idő

ahogy közeledsz egyre
a határtalan felé
száguldva évszakok
pörgő kerekén
s távolodik a föld
vérző sebeivel
ahogy tiszta lánggal
felragyog a lélek
s hevítő tüzében
átizzik a pillanat -
igen:
talán ez

(Patus Ervin)

Ez valami más. Sokkal több...

"Most nem a mindent elsöprő szerelemről beszélek. Ez valami más.

Sokkal több annál."

 
Nem kérdezte meg, hogy akarom-e. Nem kérdezte meg, hogy kész vagyok-e rá. Egyszerűen csak jött és magával ragadta a szívem és lelkem teljes egészét. Jól csinálta, hisz észre sem vettem, ahogy szép csendben magáévá teszi azt a darabot belőlem, ami nélkül félig üresnek érzem magam. Számomra is érthetetlen és megmagyarázhatatlan, hogy ilyen gyorsan, ilyen kevés idő alatt, hogy lehet megszeretni valakit, akiről semmit sem tudsz, de mégis megtörtént.. Talán van egy láthatatlan szál, ami összeköti a lelkünket és most, hogy egymásra találtak megérezték a teljesség varázsát, s nem akarnak elszakadni egymástól. Ugyanakkor amennyire jó érzés ebben az eufóriában lenni, épp oly fájdalmas is.

Most nem a mindent elsöprő szerelemről beszélek. Ez valami más. Sokkal több annál. Itt nem kellettek szavak, hisz ha elkezdtem a gondolataimat megosztani Vele, Ő pontosan tudta, hogy mit szeretnék mondani. Olyan, mintha régóta ismertük volna egymást, de mégis minden találkozás az újdonság varázsával hatott rám. A testem remegett és pillangók repkedtek a gyomromban. Nem volt szükség álarcra, hiszen anélkül, hogy ismert volna, tudta, hogy melyek azok a tulajdonságok, amelyek negatívan hatnak a környezetemre. Így is elfogadott. Amikor egymás csillogó szemébe néztünk, megszűnt körülöttünk a világ és nem volt más csak Ő meg Én és a szubjektív idő.

Még ha fizikálisan nem is voltunk együtt, éreztem ha rám gondol, s olyankor hevesebben vert a szívem. Nem tudtam aludni és minden pillanatban Ő járt a fejemben. A cselekedeteim felé irányultak és mindig valami olyat kellett tennem, ami rá emlékeztet, s így sikerült még közelebb éreznem magamhoz. A vágy, ami bennem élt, hogy vele tölthessem a napjaimat, hogy vele feküdjek és hogy vele keljek, többször megölt és úgy éreztem egy pillanatot sem bírok ki tovább nélküle. De el kell fogadni, hogy az élet megy tovább.. Talán ennyi jutott belőle? Talán nincs még itt az ideje? Nem tudni, viszont hiszem, hogy minden okkal történik és már magában fantasztikus érzés tudni, hogy létezik egy olyan társ, akit nekem rendelt az Ég. A legtöbb, amit tehettem, hogy azt az energiát, amit ez a helyzet felszabadított bennem a javamra fordítottam.

"Vannak olyan emberek, akik a megjelenésükkel változtatják meg az életünket, mások pedig a távozásukkal."

Az életünkben ki-be jönnek az emberek, de mindenki valami célt szolgál. Megakar tanítani valamire és lehet, hogy az adott pillanatban még nem érted meg az okát, de idővel rájössz, hogy nem véletlen történt az a találkozás. Ahhoz, hogy ne ejtsen mély sebeket, meg kell tanulnod elengedni Őket és hinned kell abban, hogy az élet a legjobbat akarja neked! Enélkül a fájdalom fog elhatalmasodni feletted és a teljesítőképességed fokozatosan romlani fog a mindennapjaid során, hiszen az energiádat egy olyan dologra fordítod, ami felett hatalmad nincsen.

Egy valamit jegyezz meg jól kérlek. Akire számíthatsz az életben, az csakis Önmagad lehet. Te vagy az, aki bármikor változtathat, s Te vagy az, aki a céljait megvalósíthatja. Senki sem fogja helyetted megcsinálni, az egyedüli személy, aki kialakíthatja azt az életszínvonalat, amit elterveztél, az csakis Te saját magad vagy! Kaphatsz segítőket szülők, barátok és szerelmek formájában, de ez mind átmeneti, az igazán fontos az Te vagy. Az az ember, aki előtt ott a lehetőség, hogy azzá váljon, akivé válni szeretne :)

(Boros Bea)

Bencze Marianna:új-örök nász

új-örök nász

 

Holnap, felmegyek veled a hegyre
és Isten előtt, lelkem égre eresztve,
mindenekből írt imával köszönöm meg,

hogy én lehetek már minden holnapod,
szíved, tested szomját olthatom,
s arcoddal írhatom át tenyerem íveit.

Holnap, ha felmegyek veled a hegyre
Isten előtt, lelkem lelkedhez ölelve,
csókba zárt szavakkal köszönlek meg.

 

 

(Bencze Marianna)

 

Esti csók helyett

Esti csók helyett

Kertem alján lángolva búcsút int a nap,
Remélem hallod, ahogy a távolból szólítalak…

Álmos-szürkén kúsznak az égre éji-paplanok,
Arcom érintő szellővel hozzád száll sóhajom.

Míg alszol, szelíden cirógató csókja körbeleng,
S álmodban visszaérzed szerelmes érintésemet.

S ha majd a nap, kertem alján újra lángra kap,
Bennem érted, csak veled ébred a gondolat.

(Tollhegy) 

Olykor elkísér valakit, örökké...

 

Amikor sokat gondolunk valakire, egy idő után eljutunk hozzá. Az erős érzések mindig megtalálják azt, aki iránt tápláljuk őket, s ha egy fél világ is választ el, egy-egy villanásra összekapcsolódunk. Akire szeretettel, szerelemmel gondolsz, annak mindig jelen leszel az életében. Még ha csak pillanatokra is. Így vagy úgy, a részévé válsz, mert a szereteted áthatol minden anyagon, minden akadályon és beköltözik oda, ahová akarod, hogy tartozzon. Olykor elkísér valakit, örökké...

 

(Manna OWell)

 

Müller Péter: Az igaz visszatér, ne félj!

Müller Péter: Az igaz visszatér, ne félj!

Az igazi táncban az a legszebb, ha messzire röpül tőled a társad, de te egyedül, magányosan pörögve is tudod, hogy visszatér hozzád. Ha nem tér vissza, nem volt igazi tánc.
Ha szerelmes vagy, minden táncról azt képzeled, hogy igazi. Nem az! Vannak szép táncok, örömteli táncok, pillanatnyi boldogságot, kéjt és önfeledtséget adó táncok – de nem igaziak.
Az igaz tánc kibírja a távolságot. Kibírja az öregedést. Kibírja az elengedést.

Kibírja, hogy sokáig nem látom, nem ölel, nincs mellettem, máshol jár, messze jár, nem is gondol rám… de a közös zenét mégis hallja, s ha eljön az ideje, visszatér hozzám, és együtt forgunk tovább. Az igazi táncospárnak az a titka, hogy közös a zenéjük, és csak ők ketten hallják az egész világon. És ha ez a zene szól, egymásra gondolnak, s tudják, hogy ők összetartoznak.
Az ilyen tánc ritka manapság. Az igaz visszatér, ne félj! A nem igaziért pedig nem kár.

Korda György - Visszatérek én - YouTube

  

ÁLDOTTAN - ÁLDOTTAM..........

ÁLDOTTAN - ÁLDOTTAM..........

Már jó ideje nem tudok haragudni senkire, nem tudok megbántódni semmin...... Volt idő mikor még meglepetést tudott okozni ez a világ és a benne élő lények..... Mára már nem..... Mert tudom és látom, minek okán mondanak ki szavakat, tesznek, cselekednek meg dolgokat........ Létezésem okán megtanultalak látni téged. Látni és érezni TÉGED! Még csiszolódnom kell nekem is, mint a folyóba vetett kavicsnak a víz tisztító és formáló hatása által.......
Megtanultam külső szemlélőként életem színpadjára tekinteni..... Látni, miként ez a sok bohóc, különc komikus, -köztük én is- haladunk a fényfelé..... Hol együtt, kézen fogva, hol magunkba, egymásba rúgva, elbotolva, csapzottan, piszkosan, tépett ruházatban, kissé megfáradtan, tékozolva.......
Én most áldom ezt a tékozló gyermeket.....Aki meg merte és meg meri élni a szerelmet, aki mindent elfogadott és nem okozott bűntudatot.....! Ki le merte vetni korlátait, így teret adva személyes történetének! Áldom őt, áldom Mag-am, mert amit megéltem, az már az enyém, lelkemig ívódott, senki nem veheti el tőlem! Ez az én, áldott, lelki gazdagságom! Nem evilági kincsek......viszem tovább a megtapasztalásokat!
Tegnap is, ma és holnap is, meg foglak áldani téged, TE CSODÁLATOS TÉKOZLÓ EMBER! Tudom hogy a részed vagyok, az egységet együtt alkotjuk! Azt kívánom hogy legyen erőd a "tékozláshoz", legyél bátor és igaz........ Mert ez az ÉLET és az értelme is egyben!!!


(Siloám Neo)

A barátság igazi dicsősége...

A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé kinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaság öröme, hanem a lelki-szellemi megvilágosodás, amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy egy embertársad hisz és bízik benned!

(Ralph Waldo Emerson)

Élvezd hát a ősz festményét

Élvezd hát a ősz festményét

Kecses fáink lombja már őszülő,
és sok csodás színt hoz már elő!
Sárgul, barnul, vörösödik,
s a hűvös hajnal is ködösödik!

Az Ősz könnyét sírják a levelek,
s lassú táncukkal leperegnek!
Finoman simogat a nap sugara,
s arany fénye óvatosan omlik a tájra!

Add át magad a nap melegének,
e csodás indián nyár örömének!
Élvezd ki jól, amíg itt van,
mert hiszen nemsokára el is illan!

Gyönyörködj a sok, csodás színben,
hisz festőkéz sem festhet szebben!
Élvezd hát az ősz festményét,
remek színpompáját, és az ég kékjét!

Indián nyár, most megköszönöm,
hogy e pár napom véled öröm!
Visszarepül majd hozzád lelkem,
mert emlékedtől felmelegszem!

Lám, minden jó elmúlik egyszer,
de okosan, s ésszel él az ember!
Emlékként elraktároz minden szépet,
és ettől máris boldogabban élhet!

(Eknéry Lakatosné Irénke) 

Ősz csodái

 

Ősz csodái

Csodálatos látványban pompáznak a levelek ilyenkor,
Az ősz mindig újrafesti a hónapot.
Újabb és újabb színek lesznek a zöldből,
Így szép a táj, új színekben tündököl.
Ilyenkor néha megtréfál a táj,
Újra nyílik pár virág, főleg az ibolyák.
Tűnő napsütés még a tájon,
Néha visszakacsint a nyár újból.
Csodáljuk a színes fák leveleit,
Az ősz még csodát hozhat sokáig.
Előtűnik a meleg még utoljára,
Még néhány napig miénk lehet ez a hangulat.
Nyári napok visszavárnak még az ősz végefelé
Mámor minden napsütéses melegség.
Tovatűnt nyár, néha esős élmény,
Visszatekint a meleg és a tiszta kék ég.
Az ősz csodás, még meleg nappalok,
Az élmény ilyenkor már csak ábránd, és közelibbek a hideg alkonyok.
Álmos napfényben fürdik a táj még,
Meglehet, nemsokára elköszön ez a kellemes vágy, és visszatér újból a vizes báj!

 

 

 

(Hankó Krisztina Éva)