Márk Miklós : Szemed fénye....

Márk Miklós :
Szemed fénye....

Lábnyomom a homokban,
A szél fúj lágyan és halkan.
Hullámok moraja porlad,
Egy távoli furcsa dalban.

Csodálatos a kép, a hold
Fénye beragyogja a fákat,
Nézd, hoztam Neked kagylókat,
Két marokkal, vagy százat.

A sziklák mögött végtelen,
Értem a messzeség szavát,
Kémlelem a távoli fényeket,
Ismerem titokzatos dalát.

Ülsz a parton, kezed a vízbe ér,
Hajad a homlokodban játszik,
Bokádra ragadt a finom homok,
Mosolyogsz, innen úgy látszik.

Lelked szabad, szíved dobban,
Szemedben csillog a hullámok fénye,
Fejem az öledbe hajtom,
Úgy érzem sosem lesz vége.

A tenger illata a levegőben,
Megérint valami csendben,
Hajnalodik lassan a parton,
Kérlek, őrizzed lelkem.

Felismered az ikerláng szerelmet?

Felismered az ikerláng szerelmet?

Szerelem, ami egyszerre képes a mennyekbe repíteni és pokolba dönteni, olyan energiákat szabadítva fel, melyek örökre szólóvá és megismételhetetlenné teszik azt. Úgy tartják, hogy azok, akik megtalálják a tükörszerelmüket, éljenek bárhol, sorsuk előbb vagy utóbb összeforr.
 
Az emberi lelkek földre érkezésekor az istenek kettéhasították őket, egy férfire és egy nőre. Ezek a lelkek azt a feladatot kapták, hogy találjanak rá elveszett felükre, éljenek bármilyen távol is egymástól. A keresés több életbe és még több inkarnációba kerülhet, végül sorsuk azonban minduntalan egymás mellé sodorja majd őket.

 
Legtöbbünk csak az utolsó inkarnációjában találkozik a lelke másik felével. Ennek oka, hogy az ikerláng szerelem nem csupán szerelem, felelősség is. Felelősség, hiszen ikerlángok azért találkozhatnak, hogy saját szerelmükkel világosságot hozzanak valamennyiünk életébe. Feladatuk tehát valamilyen spirituális szolgálat által elsősorban a tanítás és a példamutatás.

Szerelemük különlegességét a kettőjüket összekötő, csodálatos energia képezi. Nem ritka, hogy kitalálják egymás gondolatait, illetve mélyebben átérzik egymás örömeit, fájdalmait az átlagos szerelmespárokhoz képest. Az ilyen kapcsolatokat úgy élhetjük meg, mint a kirakós utolsó darabjának helyrekerülését; hirtelen megértjük a miérteket és tudni fogjuk, minden korábbi tapasztalatunk az ikerláng szerelemre való felkészülés érdekében történt.

A kapcsolat elején félelmetes lehet szembesülni a tudattal, hogy voltaképp a saját tükörképünkkel állunk szemben, hiszen teljesen egyformák vagyunk a másokkal való viselkedésünkben, a problémáink kezelésében és minden ehhez hasonló fontos dologban, vagyis a mi reakcióink visszatükröződnek a másik reakcióban, így akarva akaratlanul is fejlődésnek indul a személyiségünk. A szokásos párkapcsolati játszmák értelmüket vesztik, hiszen szavak nélkül is pontosan megértjük egymást.

Ezek után nem maradt más hátra, együtt fejlődhetünk, megszabadulhatunk félelmeinktől, a spiritualitás által pedig sokkal szabadabbá válhatunk földi életünkben és másokat szolgálhatunk pusztán azzal, hogy tiszta szívből szeretünk.

(Perei Dóra)

 

Kevés az olyan szív...

Kevés az olyan szív, akiknek az a boldog sors jutott, hogy azonnal felismerjék egymás hangjában a társat, akit nekik szánt a gondviselés, és átadhassák magukat a kölcsönös és teljesen harmonikus ölelésnek.

(Edwin A. Abbott)

Fölemelő boldogság...

Fölemelő boldogság a könnyed szerelmi érintkezés olyan hatalmakkal, amelyeknek teljes ölelése megsemmisítené a földi halandót.


(Thomas Mann)

Ha szükség van rám...

 

Ha szükség van rám, de nem szerettek, akkor maradok. Ha szerettek, de már nincs rám szükség, akkor elmegyek.

 

 

(Nanny McPhee)

 

Legyél kedves mindenkihez...

Legyél kedves mindenkihez - sosem tudhatod, miféle keresztet kell viselniük, és milyen édesen cseng fülükben egy kedves szó.

(Richard Paul Evans)

Hiszem, hogy bármit is teszünk az életünk során, akár jót, akár rosszat, azt végül mindig visszakapjuk valahogy. De a megátalkodott gonoszságot kamatostul.


(Richard Paul Evans)

A gyerekek, akiket nem szeretnek...

 

A gyerekek, akiket nem szeretnek, felnőttek lesznek, akik nem tudnak szeretni.

 

 

(Pearl Sydenstricker Buck)

 

Bennünk és közöttünk van...

 

Isten országa sosem köthető helyhez vagy időhöz. Bennünk és közöttünk van, és ő köt minket egy olyan hatalomhoz, amelyet semmilyen erő sem képes elpusztítani.

(Raana Raas)

 

Bátran nézz szembe bármivel...

Ne tekints félelemmel és viszolyogva erre a világra. Bátran nézz szembe bármivel, amit az istenek adnak.

(Uesiba Morihei)

Az életben Isten akaratát az emberek cselekedetei viszik előre és hogy ennek mégsem a teljes káosz az eredménye, az a csoda miatt van. A csoda miatt, amely az időzítésben rejlik. "Ne azt kérdezd, hogy miért történt veled az, ami megtörtént, mert erre a kérdésre nincs válasz. Azt kérdezd: miért éppen most történt? És megláthatsz valamit Isten akaratának szálaiból, amelyek az egész világot összetartják." 

(Raana Raas)

Az Isteni szeretet...

 

Az Isteni szeretet az első, amit először érezhetünk életünkben. Az Ő szeretetét, vagy az iránta érzett szeretetet érezzük-e elsőként? Nehéz megfogalmazni, mert egészen kis gyermekként éljük át.

 

 

(Károlyfi Zsófia)

 

 

Üzenet

Üzenet

élj a pillanatnak mindig
csak az itt és most a fontos
a múlt rég elmúlt már
a jövő oly messze még
s a holnapok lassan tegnappá válnak
ha nem a mostban élsz
élj és örülj az életednek
örülj a természetnek
a mindenségnek
a határtalan szeretetnek
mely téged is elborít
érezd át
légy boldog
szűnjön meg minden más
töltsön el a hála érzése
csak ma szeress és tisztelj
mindent ami él
ok nélkül
ne félj
nincs halál
csak változás
semmi sem tűnik el
csak átalakul
megújul
újra meg újra
engedd hogy elérjen
a változás szele
és repülj vele
hisz te is szél vagy

(Puskás Kolozsvári Frederik)

A zene csak azokat egyesíti...

 

A zene csak azokat egyesíti, akik egyforma szerelemmel szeretik egymást, egyazon fajta szerelemmel, s szerelmük hullámhegye, hullámvölgye egybeesik.

 

 

(Francois Mauriac)

 

Az igazi szerelem elkötelezettség...

 

Az igazi szerelem elkötelezettség, ami erőfeszítést igényel. Nem igazi az a szerelem, amiből hiányzik az önkéntes elkötelezettség, amellyel szerelmünk mellett állunk, és róla gondoskodunk, mert a szerelem odaadás, együtt tervezgetés, mindannak átnyújtása, amik vagyunk, és amink van.

 

(Enrique Rojas)

 

 

Akik sosem ismerték...

 

Akik sosem ismerték a kölcsönös boldog szerelem mély bensőségét és szoros együvé tartozását, azok a legjobbat mulasztották el, amit az élet adhat - érzik is ezt, ha nem tudatosan, hát öntudatlanul, s az ebből származó csalódottság irigységre, elnyomásra és kegyetlenségre teszi őket hajlamossá.

 

 

(Bertrand Russell)

 

Az a tudat...

A szerelem csak addig virágozhatik, amíg szabad és spontán; könnyen megölheti a kötelesség gondolata. Az a tudat, hogy kötelességünk valakit szeretni, legbiztosabb módja annak, hogy meggyűlöljük.

(Bertrand Russell)

Fecsegők ellen ne küzdj szavakkal...

Fecsegők ellen ne küzdj szavakkal: mindenkinek megadatott a beszéd, a lélek bölcsessége keveseknek.

Ha valaki dicsér, légy önmagad bírája, s ne higgy el többet másoknak, mint magadnak.


(Cato)

Ez pompás érzés...

Ez pompás érzés volt, mert felfogtam, hogy sokkal kiegyensúlyozottabb lehetek, ha elengedem a negatív gondolatokat, és csak a jóra koncentrálok, meglátom a szépet a számomra nehezen viselhető dolgokban is, és odafigyelek magamon kívül másokra, hiszen az a fontos, hogy azok, akiket szeretek, boldogok legyenek, ettől pedig én magam is boldoggá válok.

(Leiner Laura)

Szabad csak az lehet...

 

Szabad csak az lehet, aki szeret. A szeretet pedig odaadás és elfogadás egyszerre.

 

(Müller Péter)

 

Eljátsszuk a jónak hitt szerepet...

 

Megjátsszuk a bátrat, az őszintét, a kitartót, és megjátsszuk az okosat, sőt a gazdagot is. Megjátsszuk a Férfit, a Nőt, a hűséges Hitvest, az odaadó Szeretőt, a gondos Családfőt, és a szerető Családanyát. Eljátsszuk a jónak hitt szerepet. Kijátsszuk a világot kedvünk szerint.
Mert hiszünk a hivatalos ideáloknak, a ránk kényszerített elvárásoknak, és elhisszük, hogy rosszak vagyunk. Inkább hazudunk tökéletest, minthogy szembe merjünk nézni hibáinkkal és vállaljuk önmagunk. Félünk az elutasítástól, félünk a kudarctól, félünk önmagunktól, gyávák vagyunk. Ezért inkább eljátsszuk azt a szerepet, amiről úgy gondoljuk, a környezetünk elvárja tőlünk, belebújunk sikerjelmezekbe, amihez automatikusan jár a tisztelet-szeretet-csodálat mindentől megvédő sikerpáncélja is. Aztán csodálkozunk, ha kiborulunk, állandóan feszültek és idegesek vagyunk, szorongunk és félünk, inni kezdünk vagy gyógyszereket szedünk, impotenssé válunk, vagy nem tudunk gyereket szülni. Marhára nem érezzük jól magunk a saját bőrünkben. És jöhet a reiki, a Titok, az agyhullámok, a savtalanítás vagy a legújabb lélekguru, pedig csak le kellene ülnünk egy fotelba és elgondolkozni.

 

 

(V. Varga Zoltán)

 

 

Merjünk őszinték lenni...

 

Mindenki a szebbik arcát mutatja felénk, és ami csúf, azt gondosan eltakarja. Ne akarjunk hát más bőrébe bújni, mert már későn jövünk rá, hogy nem olyan kellemes. Nagyanyám emlegette mindig, ha másra voltam irigy: „Ha mindenki kivihetné a piacra egy csomagban az örömét és a bánatát, és mindenki belekukkanthatna kedve szerint a máséba, senki sem cserélne a másikkal.” Ne akarjunk hát olyan terhet a vállunkra venni, amibe nem látunk bele, még akkor sem, ha messziről olyan kívánatos! Ne vállaljunk fel olyan szerepet, ami nem nekünk való! Merjünk őszinték lenni, mert a hazug világban ehhez kell az igazi bátorság! Különbözni a többitől. Beismerni, hogy hazudtunk és vállalni, hogy többet nem csapjuk be magunkat. Nem szégyen bevallani, hogy nem tudok milliomos, sikeres, hatalmas lenni, de nem is akarok annak látszani. Boldog szeretnék lenni, ha lehet.

 

 

(V. Varga Zoltán)

 

Maga az élet örökös próba...

 

Maga az élet örökös próba. A gyakorlás során próbára kell tenned és csiszolnod kell önmagad, azért, hogy szembenézz az élet hatalmas kihívásaival. Lépj túl az élet és halál birodalmán, és akkor képes leszel nyugodtan és biztosan elboldogulni bármilyen válsággal, amivel szembetalálkozol.

 

(Uesiba Morihei)

 

Belső szabadság...

 

Belső szabadságotokat még akkor sem veheti el senki, ha szűk kalitkába zárnak benneteket. Lelketek a legszörnyűbb körülmények között is mindig szabad.

 

(Heike Hoyer)

 

Füle Lajos: Ha ezt megérted

Füle Lajos: Ha ezt megérted

Ha ezt megérted, szebb lesz a világ,
és gazdagabb lesz számodra az élet:
titok se fáraszt, és kétség se bánt,
mindent megértesz, hogyha ezt megérted.
Akkor leroskad benned a miért,
elcsöndesülnek lázas keresések:
amennyit hiszel, annyi a tiéd!
Mindent megértesz, hogyha ezt megérted.

Csabai Andrea: Ott...

 

Csabai Andrea :

Ott


Ott
hol
hajnali
harmatcseppek
csillogó csodájában
útra kelnek a
hegyek,
és végtelen dallamok
ölelik át a
Mindeneket,

mosolyognak a fák.

Ott
hol
málnaillatú szelek
suttognak az égre,
(áldásként a
messzeségre)
a szivárvánnyal összeérve...

Ott
állítsd meg az időt
egy pillanatra.

 

 

Ahhoz, hogy tiszteljenek...

Ahhoz, hogy tiszteljenek, az kell, hogy tiszteletreméltóak legyenek cselekedeteid.

(Dan Millman)

A legfontosabb...

 

A legfontosabb, legérdekesebb gondolatok éppen azok, amelyeket semmiért el nem mondunk egymásnak.

 

 

(Lev Tolsztoj)

 

 

 

Majoros Orsolya: Együtt

Majoros Orsolya: Együtt

Néha csak ülünk,
kezünk csöndben pihen ölünkben,
nézzük egymást,
csodálkozunk saját tükörképünkben.

Nem kellenek szavak sem,
a száj már így is fáradt,
s nem kell most semmi sem,
csak hogy együtt legyünk néhány percet,
vagy akár százat...
és csak pillantással jelezzük
a gondolatokat,
és ne lássa rajtunk kívül senki sem,
hogy ott benned és bennem
vajon milyen világ állhat.

Csak ülni,
csak csodálni egymást...
Ehhez nem kell semmi más,
csak te meg én
és némi
fáradt zsongással teli csönd... 

 

 

Sokszor csak későn akadunk rá...

Mindnyájunknak megvan a magunk párja a szerelmi örömhöz. Sokszor csak későn akadunk rá. Némelyek sohasem.


(Paul Léautaud)

Felejteni, ami hétköznapi...

Felejteni, ami hétköznapi és megőrizni, ami ünnepi: ez a lélek dietetikája. Az emlékezet művészete a művészi felejtés.


(Ravasz László)

A valódi életbölcsesség...

A valódi életbölcsesség abban van, hogy a mindennapokban észrevegyük azt, ami csodálatos.

(Pearl Sydenstricker Buck)

Semmiből sem lehet az embert úgy megismerni, mint abból, hogy mi fölött csodálkozik.

(Ravasz László)

Ha tudásod a szívedből fakad...

Ha tudásod a szívedből fakad, bölcs vagy, de ha csak könyvekből gyűjtötted: legfeljebb műveltnek tarthatod magad.

(Simon András)

A bölcsesség legnyilvánvalóbb jele a folyamatos vidámság.


(Michel de Montaigne)

Ne hagyd...

 

Ijesztő törődni a másikkal, mert mindketten tudjátok, milyen egy szempillantás alatt elveszíteni valakit. Viszont nem hagyhatjátok, hogy a félelem irányítsa az életeteket. (...) Ne éljetek úgy, hogy a múltatok mögé bújtok! Éljetek a pillanatnak! Ha találsz valakit, akivel örökké együtt szeretnél maradni, ne engedd el! Akár egy nap, egy év vagy ötven év lesz az az örökké (...). Ne hagyd, hogy a veszteségtől való félelem megakadályozza, hogy szeresd!

 

(Nicole Williams)

 

Lángfelhők alatt

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sárhelyi Erika:

Lángfelhők alatt

Szeretem nézni az izzó hajnalokat,
mikor a lángfelhők alatt a táj kigyúl,
hallgatni, mint rikolt egy korai vonat,
míg elül a hangja, s a pillanatba fúl.

Ahogy a vén háztetők narancsba bújnak,
s arany fény feszül a város homlokára,
íze, s illata lesz az ébredő mának,
mikor a világ a virradatot várja.

És szeretem nézni az alkony parazsát,
ahogy hamvad a táj a lángfelhők alatt.
A szökevény napot az est öleli át,
s a hegyek lábainál bíbor fény fakad.

Életre lobbannak a kandeláberek,
s míg sárga szemük a parkokat vigyázza,
hozzám bújik az éj, mint árva kisgyerek,
ki minden nőben az édesanyát látja.

 

 

Furcsa...

 

Furcsa, hogy egy gyermek mennyire felerősíti a késztetést, hogy jobb ember legyen valaki.

(Jeff Abbott)

Igaz emberként élni

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Igaz emberként élni

Egyszer úgyis elmúlik minden, ami mulandó,
Életünk, tajtékzó tengeren egy piciny hajó.
Sodor a rettentő hullám, ide-oda dobál,
Kis vitorlánk lelketlen szélnek épphogy ellenáll.
Csúf fellegek baljósan fodrozódnak felettünk,
s még ilyenkor sem vesszük észre, mivé is lettünk.

Egyre csak szelünk tajtékos, rettentő habokat,
Hogy magunk alá gyűrjünk óriás hullámokat.
Nem nézünk jobbra, balra, hátra se, csak előre...
Egyenesen a legnagyobb, bősz hullámtetőre.
Majd, amikor felérünk, már nem tudunk mást tenni,
sodródunk az árral, s felejtünk embernek lenni.

Nem látjuk vitorlánk fáradtan rongyos mivoltát,
nem halljuk hajónk fájón sikoltó, fakó hangját!
Nem ismerjük ilyenkor sem embert, sem az Istent,
az egyedüli cél az, hogy elérjük a mindent!!!
Nem figyelünk arra sem, hogy mi vesz minket körül,
s egyáltalán nem érdekel, hogy ki, minek örül!

De minél feljebb vagy, annál nagyobb lesz a mélység,
onnan zuhansz alá, mint mihaszna kis semmiség.
Akkor jut majd eszedbe, mikor hajód már törött,
hogy okoztál az életben egy csepp kis örömöt?
Akkor kapsz majd észhez, amikor már régen késő,
mikor már tudod, hogy ez az út lesz az, a végső.

Ezért erősítsd meg hajód, tisztítsd meg vitorlád,
evezd nyugodtabb vizekre apró, kicsiny bárkád.
Nem kell hullámok tetejét mindig ostromolni,
tanítsd meg kicsiny hajódat szelíd vízen járni.
Nem kell mindenáron a fellegek közé jutni,
de tanulj meg mindig igaz embernek maradni!

Akkor fogod látni, hogy milyen szép is a világ,
Mikor nem lököd félre mások kopott ladikját.
Mikor a kicsinyke hajód törékeny árboca
egyenesen, hajlíthatatlan megy minden útra.
Mikor hófehér vitorlád mindig tisztán tartod,
mohó szelek játékát rajta soha nem hagyod.

Akkor fogod látni, hogy milyen a napnak fénye!
Akkor a gúnyos felhőknek nem lesz többé éle!
Akkor a kicsiny hajód majd nyugodt partra vezet,
s akkor talán unokád is foghatja a kezed!
Akkor fogsz majd te is igazából ráeszmélni,
hogy milyen érdemes is igaz emberként élni!

(Kóródi Ágnes)

Add Jó Uram!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Add Jó Uram!

Éhezőnek kenyeret,
szerelmesnek szerelmet,
kit elhagyott az álom,
az útra visszataláljon!

Gyermeknek játékot,
szeretetet, családot,
családnak hitet,
reményt, boldog életet!

Kimondott szónak értelmet,
érzésnek tiszta szívet,
őszinte gondolatot minden embernek,
add, Jó Uram ...mindenkit szeressenek!

Gyarlóként én vezekeljek,
kit a sors kivetett,
ne találjak szeretetet,
ki még mindig másra vágyok,
kezét keresem... a hosszú éjszakákon.

(Neubauer József)

Maradj velem!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Maradj velem!

Mából üzenem a holnap által szőtt gondolatomnak,
szép emlékű múlt, hol szivárványfényű valóság voltál,
térdepelő, könyörgő idő, percei sürgetve haladnak,
Téged, az örök szerelmet, hadd tartsalak meg magamnak!

Vihar után jő a lágy szellőfuvallat, feledteté a magányomat,
könnyű, lebegő léptekkel, mintha el sem mentél volna, érkezel,
hajaddal játszadozó, simogató két kezem kéri, maradj velem,
ne keresd a mában... szörnyű csalódását a holnapnak.

(Neubauer József)

Talán örökké

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Talán örökké

Talán nem érted meg sohasem,
Rád úgy miért vágyom,
talán nem érted meg sohasem,
miért fáj úgy hiányod.

Perceknek múlásával fogy egyre reményem,
gondokkal küzdve utamon, jövőm remélem,
álmomba vissza-visszatér egy kép,
Te vagy ott Kedves ...oly szép.

Néha, ha kérdem magamtól,
"mit várhatsz álmodtól?"
feleletet rá nem adok,
válasz nincs ...tán nem is akarom.

Pataknak vízén, fodrozódó hullámok,
ezüst ékszer a víztükrén,
nézem ...vágyom... rád találok,
ha nem most ...az élet peremén.

(Neubauer József)

...csend...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

...csend...

Köztünk ül a boldogság ...hallgatag,
mily` tökély, harmónia arcodnak vonala,
lelkednek békéjét sugározza mosolya,
...csend ...hol nincs helye szavaknak!

Lágy, puha bőrödnek selyme,
ujjamnak érzékei soha nem feledte,
mélyen ivódtak, érzékien tudatomba,
...nézlek, látlak ...bár szemem csukva.

Mint tavaszi rét ...bódít bőröd illata,
- ...lágy, langyos szellő fuvallata, -
hajad selyme arcom simogatja,
...s a csend, szerelem himnuszát szavalja!

(Neubauer József)

Te... értheted!

Te... értheted!

Bár feledni tudnám múltam,
más lenni, mint voltam,
...eldobni, mi még fáj,
veled kezdeni új éjszakát!

Jő aranyruhát viselő virradat,
fájó képek távoli ködbe omlanak,
jó élni, míg forrón süt a nap,
álmaink valóságot játszanak.

Kéklő égen semmi, semmi folt,
nem gondolok arra, ami volt,
boldogság karjaim közt reszket,
jó élni, míg szeretsz, míg szeretlek!

(Neubauer József)

Emlékeim

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Emlékeim

Szép emlékeim a mában
Mit őrizek, mint kincset
Ifjúságom mámorában
Álmot, harcot és könnyet
Illatozó vadvirágban
Tűzforró szerelmedet
Fény-tarkított boldogságban
Öröklétű emlékedet
Múlhatatlan dallamban
Szívemig emelt lelkedet
Egy életre béklyóban
Mint egy időtlen kincset
Repülni magasságokban
Szállni szabadon, fényként
Lelkünk összeforr egyként
Éjszakákat álmodom
Édes virágként adom.

(Tóth János Gyuláné Éva)

Lelkünk Birtoka

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lelkünk Birtoka

Enyém a tüzek királysága, Tiéd az engem akaró próba.
Enyém az áradó erő magassága, Tiéd büszke szívünk sorsa.
Csak a miénk a végtelen utcák rejtelme, a szerelem értelme,
Másoké lehet az igazság paripája, még ha zavaros is szavam,
 
Veled ketyeg életem órája!
Enyém a bátrak szenvedő lehelete, Tiéd a romantikus eszme.
Enyém látványod igaz felelete, Tiéd az érzés halk csendje.
Csak a miénk az égbolt minden meteorja, vágyak hajlongó hajlama,
Másoké lehet a rendek szelleme, még ha átok is a gondolat,
 
Akkor is veled fejezem be!
Enyém lesz a támadók nehéz súlya, Tiéd lesz a szorító kéz.
De ne legyen enyém az utolsó morzsa, s ne legyen Tiéd a keserű méz.
Csak a miénk a gyermekek álmodó álma, a nekik készült fellegek vára.
Másoké lehet a túlzó érték szörnyű érve, még ha nagy harcban is,
De nekünk lesz szebb a béke!


(Elorina Nihil)

A Mindenség Ölén

 

A Mindenség Ölén

Holdvilágos éjjelen puha Szellő zizzen,
Vakító Csillagfény csordogál a lágy Patakvízben.
Az Éjszaka szédítő illatát ontja a térben,
Ilyen az, ha minden Pillanat szárnyra kel az éjben.

Hirtelen különös bizsergés fut végig a hátamon,
Amit most érzek, szavakba sosem foghatom;
Hagyom, hogy átjárjon a Természet teljes Akarata,
Most magamba fogadom, úgy, ahogy ő akarja.
Hallgatom, mint üzen az Éjszaka, miről mesél némán minden szava,
Amikor magával ragad csodás színe, szaga, minden mozzanata.

E lenge Szellő szárnyán őrült táncra perdülve
Susognak szép zenét a Falevelek figyelő fülembe,
S felettem a sötétből csalfa csillagok kacsingatnak szomjazó szemembe.
A Hold fénye lassan mindent halvány-sárgába öltöztet;
Egész testem beleveszik a csodába, mit ez éjjel felfed.

Repülök a széllel, fel egészen a csillagokig,
A felhők fölül tekintetem most mégis lentre vágyik.
Nézem, hogyan jön e csendben elém a Hajnal,
Halovány sugarakat terelget már a szellő, féltő gonddal.

Gyengéd homály veszi körbe lassan az egész teret,
S átkarolja a Fákat, Világot, Ébredő Embereket.
Magából lágyan új életet lehel a Felkelő Mindenségbe,
Halkan suttog az éj fülébe, hogy már itt van a vége.

Puha harmatként, ölelőn rátelepszik a Világra,
Vigyázó gyermekét óvón a karjaiba zárja.
S immár a Tegnap lassan átlép a Mába,
A helyét a Mindenség Körforgása most is megállta!

"...mert az Élet nem azzal mérhető, hogy milyen sokáig lélegzünk,
Hanem azokkal a Pillanatokkal, amelyektől elakad a lélegzetünk!"

(Elorina Nihil)