2014-re kívánom neked...

Kívánom neked, hogy halld meg szíved hangját.
Minden körülményben éltessen a remény.
Egyhangú napok folyásán várd hatalmát,
Mely saját lényedből, s Istentől száll feléd.


Érezd a természet szavát minden sétán.
Szellő-sellő fuvallatát bőröd selymén.
Mikor nap nevet rád csiklandozva: éld át!
Engedd varázsát fényleni élted egén.


Vízcsobogásban érezd a csepp erejét.
Az összetartozás zuhogó moraját.
Szelíd víztükörben lásd önmagad terhét,
Mint kioltja sorscsillaga - és tovaszáll.


Légy elégedett - de vágyd a kitűzött célt.
Alkoss! Tégy a jobb holnapokért egészen.
Kinccsé váljon minden szép tetted, örökké.
Gyámolítsd a gyengébbet. Várd csak a szépet.


Legyen mindig tested, lelked egészséges.
Szeretet vezérelje minden percedet.
Légy szeretve, - égj e földi tűz terében.
Boldogság, szerencse ölelje évedet.



2014-re s egész életre kívánom ezt neked!


(Fejős Franciska)

Hamarosan felvirrad az újév első reggele...

Hamarosan felvirrad az újév első reggele, és ilyenkor az emberek, amikor felébrednek, arra gondolnak, hogy vajon mit hoz nekik a jövő, mit várnak tőle, mit szeretnének elérni, miben reménykednek. De én ezen a reggelen azt akarnám üzenni nekik, hogy ne szerelmi boldogságot vagy sikert vagy gazdagságot vagy hatalmat vagy hosszú életet vagy éppen jó egészséget kívánjanak maguknak. Azt szeretném, ha összekulcsolnák kezüket, és gondolatban egyetlen fohászt fogalmaznának meg: Istenem, mielőtt eljön az aratás ideje, engedd megérlelődni a lelkem!


(Selma Lagerlöf)

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

Karácsonyra

Szívemet osztom szét köztetek,
Legyen tiszta lelkem veletek!
Égjen bennetek mindig e láng,
Mi elvezet a szeretethez!

Hitetek adjon mindenkinek
Fényt a sötétség udvarában!
Harangként zúgjon a világban,
Hirdetve hangját a Békének!

Gyújts meg egy gyertyát a szívedben,
Ragyogjon fénye a szemedben!
Hulljon áldásod mindazokra,
Kik veled élnek szeretetben!

Mindenkiért égjenek gyertyák,
Ragyogjanak a karácsonyfák,
Szeretet díszítse ágait,
Álmaid angyalok vigyázzák!

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

(Palercsík László)

Ajándéksorok

Dombok hajlott hátán hópihe-álmok járnak,
édes mézeskalácsillat lengi be a tájat,
óvatosan lépdel felénk a szent éj,
tenyerén csillagok, homlokán bűvös fény.

Lassan lelkeink is ünneplőbe bújnak,
nem kutatja senki, mit is hoz a holnap,
lélegzetvisszafojtva lessük a csodát,
ahogy a szeretet széthinti hímporát.

Szemünk csillogását gyertyák lángjai festik,
fogjuk egymás kezét az utolsó percig,
nem várunk meglepetést, megkaptuk azt már rég,
egymás édes közelsége a legszebb ajándék.


(Havas Éva)

Gál Mária:Karácsony

Karácsony

Felnőttek és gyermekek
mind várják az ünnepet,
szeretetre áhítozva
békességről álmodozva.

Ünneplőben van szívünk
szeretetben minden hitünk,
nincs idő és távolság,
a csend varázsa rád talál.

A szeretet szép ünnepén
mindenkiben él a remény
elmúlnak a rossz napok
s végre a fény felragyog.

A lelkünk is megnyugodhat
és a könnyek felszáradnak,
mert boldogság ölel át
a szeretet hazavár.

Csakhogy ennyi nem elég,
szívünk ebből többet kér,
arra vágyunk titokban,
hogy az ünnep tovább tart.

Napjaink küzdelmét
felváltja a megértés,
a boldogság és szeretet
legyen mindig veletek.

(Gál Mária)

Theodor Strom: Karácsonyi dal

Theodor Strom:
Karácsonyi dal

Nevetve néz le a világra
az ég egy szelíd csillaga:
a fenyőerdő illatára
fagyot lehel a téli pára,
gyertyafényes az éjszaka.

Oly boldog szívem, lázban égve,
az édes Karácsony van itt!
Mesecsöndű gyönyörűségbe
csalogat harangok zenéje,
a csengő hang felmelegít.

Kedves varázslat int megállnom,
imát mond szám, ámul szemem,
leszáll rá arany gyermekálom,
pilláimat lassan lezárom,
érzem, csoda történt velem.

Az ünnephez nem kell más...

 
Az ünnephez nem kell más, csak egy kis fenyőgally, néhány masni, és Te. Az ünnepnap maga az ünnep!

Az a nap az igazi karácsony...

Az a nap az igazi karácsony, a nagy ajándékozás, a szeretet napja, amikor magadhoz ölelheted a Kedvest.

 
Csiráry-Hock Tamás)

Régi karácsonyok...

Régi karácsonyok bukkannak fel emlékeim villanásaiból, és megvilágítják az elmúlt időt és embereket, akik élnek újra és örökké a kis karácsonyi gyertyák puha, libegő fényében.


(Fekete István)

A legszebb ajándék...

A legszebb ajándék, amit csak adhatunk a gyerekünknek, ha kielégítjük kíváncsiságát, ha megtanítjuk neki, mi a szépség.


(Jean-Louis Fournier)

Grigo Zoltán: A szeretet illata

Grigo Zoltán:

A szeretet illata

Most hogy közelít felénk újra karácsony
eszembe jutott az a kis tépett fenyő
amit a piac egy eldugott sarkából
boldog mosollyal húztál nekem elő
alig engedted hogy én vigyem hazáig
pedig hideg volt már a hó is leesett
jöttél mellettem begombolkoztál állig
és olyan gyönyörűen fénylett a szemed
csak kapaszkodtál szorosan a karomba
szép voltál mint a kivilágított város
megálltál néha és néztél rám ragyogva
ahogy a fényfüzérek az útszéli fákon
két karácsonyt váró izgatott nagy gyerek
örömmel siettünk kis fenyőnkkel haza
Szenteste volt a hó nagy pelyhekben esett
és szállt a városban a szeretet illata.

AZ ÜNNEP

AZ ÜNNEP

"Az ünnep - különleges nap. Jókedv és meleg árad a szívedből, azok a szeretetteljes érzések, amelyek mindig benned vannak, épp csak a mindennapok rohanásában elfeledkezel róluk.

Érdekes, hogy noha az érzés benned születik meg, mégis egy tárgy, a naptár irányítja örömödet. Hisz ha őszintén megnézed, az ünnepeidet mindig egy dátumhoz kötöd: születésnap, évforduló, karácsony, újév...

Sosem gondolkodtál el rajta, hogy miért kell valamit ünnepelni? Vajon a jeles napok emelkedett szabadsága, a felhőtlen jókedv miért ne lehetne hétköznapjaid része is?

Tapasztalatom szerint az ok mindig elveszi az ünnep csodáját: amikor ajándékért tülekedsz, amikor a megfelelés terhe nyom, nem tudod érezni a szeretetet. Azt a szeretetet, amely magát az ünnepet szüli. Napjainkra a különféle megemlékezések rutinná, vagy még rosszabb esetben kötelező eseményekké torzultak. A közös élmény, a felhőtlen együttlét csodája eltűnt, mert "Te jó isten, megint itt a karácsony!" sóhajtással lapozod a naptárt.

Pedig az ünnep csodája a tiéd! Amikor valaki mást ünnepelsz, akkor is a tiéd, épp csak megosztod az illetővel. Mi köze ennek a kalendáriumhoz? Ha szeretnéd valóban átélni az ünnep és a szeretet adta örömöket, megteheted, de ehhez meg kell tanulnod megélni az életet, és meglátni, hogy az ünnep fénye a létezés minden porcikájában benne ragyog. Amikor reggel felkel a nap, amikor besárgulnak az őszi lombkoronák, amikor esik az eső vagy szállingózik a hó, bizony, a különlegesség mámorát, az új élmények csodáját minden pillanatban meglelheted, ha hajlandó vagy felfedezni az életed. S ez még akkor is igaz, ha szürke falak, vagy éppen rácsok mögött töltöd napjaid, mert Te vagy az, aki minden szívdobbanásban megújulva, sosem látott csodákat teremtesz - az ünnep csodája folyamatosan rád nevet, és csak arra vár, hogy te vele nevess!


(A.J.Christian)

Őri István : Várlak

Őri István : Várlak

"Várlak.. és nem jössz
szólítalak.. és nem felelsz
kereslek.. és nem talállak
önmagam sötétje fedi el a tájat -
várlak..

várlak..

várlak..

Elnyel a múlt
szaggat a jövő
a jelen elröppent
Nélküled semmi nincs -
nehéz várni..
de kell!
ha nincs is remény,
akkor is
várni kell!
Rád

mert hátha egyszer feltűnsz
az úton, ahol én is megyek
hátha szembe jössz velem
hátha felismerjük egymást
hátha Te is rám vártál
mint én Rád
hátha megállunk
egymással szemben
és azt mondjuk:
"Itt vagyok!"
hátha megfogjuk egymás kezét
és elindulunk egy másik úton
egyfelé, együtt
hátha megérkezünk valahová
és azt mondjuk:
"Hazaértünk. Menjünk be,
ez a mi otthonunk."
s hátha ott boldogok leszünk
örökkön örökké
mint a mesékben
mint az imákban
mint az elsuttogott vágyakban
mint a gyötrelem sikolyaiban
mint -az életben

Várlak..

gyere..

próbáljuk meg újra

hátha.."

Szavak, szavak

Szavak, szavak

Szavak szavak
belőletek lesznek a mondatok
átszövitek az egész életünket
néha megsebeztek lelket öltök
vagy épp a csillagok közé emeltek.

Szavak szavak
van mikor megbizsergetitek
a szíveinket mint a tavaszi szellő
melybe olyan jó beleszippantani
és érezni minden sejtjeinkben.

Szavak szavak
van mikor sóhajként hagytok
el bennünket mert fáj a magány
vagy szíven üt a bántás a gúny
és elrontja az egész napunk.

Szavak szavak
van mikor pusztában szálltok
hiába ver a szívünk kiabálunk
adjuk az SOS jeleket az éterbe
távol van a kedves nem hallja.

Szavak szavak
néha helyettetek a szemek
is sugározzák az impulzusokat
figyeljünk jó mindig egymásra
jusson el hozzánk a néma varázs.
 

(Révész Jánosné Clarisz)

Az óceán sem csak felszín...

Az óceán sem csak felszín. Amin csak töredékét látjuk a valóságnak. A felszín alatt kincsekkel teli mélység van. Arannyal, gyémánttal, igazgyöngyökkel. És nekem nem elég belőled a felszín. Nekem a mélységed is kell. Nem elég a háromlépéses udvariasság és kedvesség, nekem a szenvedélyes közelség is kell. Nekem nem elég a mosoly, az ölelés is kell. Nem elég a szereteted, a szerelmed kell. Minden kell. Te kellesz.

 
(Csitáry-Hock Tamás)

Nem az a fontos...

Nem az a fontos, ami velünk, hanem ami bennünk történik.


(Mensáros László)

Az igazi boldogság...

Az igazi boldogság olyan állapotot feltételez, amikor készek vagyunk a másik felé fordulni, át tudjuk adni magunkat egy tartós kapcsolatnak, el tudjuk magunkat kötelezni a barátság és a szerelem mellett, hajlandók és képesek vagyunk jót tenni...
 

(Guillaume Musso)

Minden ragyogó...

Minden ragyogó csók és minden bársonyos érintés egy újabb szilánk a szívből, amit vissza soha nem kapsz.

(Neil Gaiman)

Kell a barát. A megértő társ...

Kell a barát. A megértő társ, aki hibáinkkal együtt szeret, s ha fojtogat a magány, hozzánk tapad, de nyomban újra leválik, mikor újra magányra vágyunk. Mert mindent érez, mindent tud, ami számunkra fontos. Az érintése maga a biztonság, amikor megfogja a kezünk. S jelen van akkor is, ha távol van. Mert a fő jellemzője, hogy van. Hogy létezik, és bármikor feléje nyúlhatunk.
 

(Kun Erzsébet)

Párban élni...

Párban élni nehéz, mert elköteleződni, áldozatot hozni nehéz, de ha a megfelelő személyért teszed, akkor nem az. Ha ránézel a másikra és azt érzed, hogy senki másra nem vágysz, akkor nincsen ennél könnyebb dolog, de ha nem így érzel, akkor nem ő az igazi.

Honnan tudod, hogy ő ...

- Honnan tudod, hogy ő nem életed szerelme? Úgy értem, lehet az évek múlásával ő lesz az.
- Nem, ez nem olyasmi, ami idővel fejlődik. Ez olyasmi, ami azonnal megtörténik. És folyik végig rajtad, mint a folyó vize vihar után. Feltölt és kiürít egyszerre. Érzed az egész testeddel... a kezedben, a szívedben, a gyomrodban, a bőrödön. Éreztél már így valaki iránt?
- Igen, azt hiszem.
- Ha gondolkoznod kell ezen, akkor még nem érezted.
- És teljesen biztos vagy benne, hogy egy nap megtalálod?
- Persze. Végül mindenki megtalálja. Csak sose tudhatod, hogy mikor vagy hol.
Ha valaki találkozik az igazival, azt egyszerűen tudja. Másra sem tud gondolni. Ő a legjobb barátod és a lelki társad is egyben. Alig várod, hogy vele élhesd le hátralévő életed. Senki és semmi más nem fogható hozzá.

Ha szeretni akarsz...

Ha szeretni akarsz, bejöhetsz
számodra örökre nyitva vagyok
megnézheted a szívemet
nem kezdte ki a mosolyod.


(Bella István)

 

Csak úgy szép az élet...

Csak úgy szép az élet, ha két ember összetalálkozik, és erősen megfogja egymás kezét, és megbecsülik és szeretni tudják egymást, és együtt építgetik az életüket.


(Zilahy Lajos)

Én úgy tudok szeretni...

Én úgy tudok szeretni,
hogy magamat el tudom feledni.


(Bella István)

Egész testemmel...

 

Egész testemmel énekellek,
szememmel már nem is látlak,
Téged hegedülnek idegek,
zsigerek zörögnek lágyan.
(...)
Az egész testem zenekar,
a testedre hangszerelt ének,
hogy a mindenség belehal,
belehal és újra feléled.

(Bella István)

Születtem. Születtél...

Születtem. Születtél. Hogy boldog
veled legyek. S te velem.
S legyünk egymásba ojtott
két láng: tüzed, s tüzem.


(Bella István)

Van, aki...

Van, aki mellett nem tudsz elmenni. Képtelenség. Meglátod, és egyszerűen érzed, hogy köze van hozzád. Nem tudod a hogyant, csak érzed: azt, hogy a tiéd, hogy hozzád tartozik, bele az életedbe. Nem kell keresni a pillanatokat, jönnek azok maguktól. Beszáguldanak az életünkbe és szebbé teszik azt.


(Oravecz Nóra)

Három szerelmes sor...

Három szerelmes sor, hát ím, legyen.
Három szavadban elfér életem.
Mit bánom aztán, legyen, ne legyen.



(Bella István)

Ki férfi lett...

Ki férfi lett, azt nem teheti többé
gyermekké anyaöl,
de gyermekké teheti mindörökké
egy jó szerelem, mely rátündököl.


(Csorba Győző)

Egymás körül...

Egymás körül kerengő porszemek vagyunk a végtelenség egy sugarában. Nő és férfi azonos porszemnek látszik, azonos léleknek. És mégse azonos. Valamiképpen kétféle.



(Gárdonyi Géza)

Néha a szerelem...

Néha a szerelem olyan fokozatosan bontakozik ki az ember szívében, hogy mire észrevesszük, mi történt, már kész, végünk.


 
(Richard Paul Evans)

Mert tudom, hogy tudod...

Mert tudom, hogy tudod, szeretlek,
s tudod, hogy tudom, szeretsz,
már nem a csillagok közt kereslek,
de ott, ahol lehetsz.



(Bella István)

Kell hogy legyen...

Kell
hogy legyen egy szem,
akiben
megláthatom magam.

Kell
hogy legyen egy kéz,
akivel
ketten vagyok magam.
 

 

(Bella István)

Szeretlek, s mindent szeretek...

A teremtésnek szertelen
örömét, ringó réteket,
feslő, bimbózó életet,
viharzó kürtű gyárakat,
felettük égő álmatag
foltjaival a felleget,
a fecskéket, embereket,
arcod tavaszát, nevedet,
szeretlek, s mindent szeretek...

 

(Bella István)

És hallgatok mert jól esik...

És hallgatok mert jól esik
hallgatom szívveréseid
mint csitul némul el a harc
amíg hajaddal betakarsz.

S már nem is kéne mondani
csak hallani és hallani
Dobol az eső Hogy dobog
Benned zuhog Bennem zuhog.


(Bella István)

Kezed akarok lenni...

 

Kezed akarok lenni, arcod alatt a vánkos,
kisimult lepedőd, réted, gyűretlen hajnal.
Életed akarok lenni, szuszogó fád, világos
erdőd az égig érő, örökös virradatban.
 

(Bella István)

A bőröm vágyó kézhez érni...

A bőröm vágyó kézhez érni
a számra szomjas szájhoz érni
a szómra szomjas fülbe szólni
a vágyam vágyó ölbe hullni.



(Csorba Győző)

Mióta eszemet tudom...

Mióta eszemet tudom,
mióta a földre kicsuktak,
beszélő szívemben te beszélsz,
megálló szívemben te hallgatsz.



(Bella István)

Ha nem lennél...

Ha nem lennél, rájönnék, s kitalálnám
egymás után az arcod, a szemed.
Ha nem lennél, félnék, de szorongásomból árván
megmintáználak, mint az ember az isteneket,
s ha nem lennék, csak volnék, hogy fölismerj, s így legyek:
megszülnélek magamnak, mint a föld az embereket.


(Bella István)

Egyesek szerint...

Egyesek szerint azok a legszebb szerelmes történetek, amelyeket idő híján nem élhetünk meg. Ezen az alapon lehet, hogy a meg nem kapott csókok a legforróbbak.



(Guillaume Musso)

A minket elválasztó híd...

A minket elválasztó híd rozogának tűnhet, pedig erős és szilárd. (...) Megértem, hogy félsz átkelni rajta. És talán soha nem is vágsz neki. De hagyj egy reménysugarat!


(Guillaume Musso)

Nincs szerelem...

Nincs szerelem és nincs barátság, amely ha keresztezi sorsunk, ne hagyna bennünk örökre valamilyen nyomot.

 
(Francois Mauriac)

A szeretet olyan érzés...

A szeretet olyan érzés, ami a szerelem elmúltával marad. Még fontos neked a másik, reméled, hogy jól megy a sora, de már nincsenek illúzióid vele kapcsolatban. Ez már távolról sem olyan izgalmas, szenvedélyes érzés... az ilyesmi idővel megkopik. A rajongás már a múlté. De a végén megmarad a szeretet, és csak ez számít.

(Tony Parson)

Ó, a képzelet...

Ó, a képzelet hatalmas adomány! A leghatalmasabb valamennyi között a földön. Akinek Isten megadta ezt, annak mérhetetlen, legyőzhetetlen erőt adott. Azt nem lehet tönkretenni, megölni, megfojtani, agyonverni. Az is szenved - mint ahogy én is szenvedtem, és szenvedek ma is és a jövőben is még sokat -, de az csak tisztább és jobb lesz, emberibb ember lesz. Akinek képzelete van, gúzsba kösse, bilincsbe verje bár bármilyen földi hatalom, szelleme töretlenül, tisztán szárnyal a magasba. Annak csak a testét lehet eltiporni, a lelkét soha.

(Végh György)

Arany-Tóth Katalin: A parázs mellett

Arany-Tóth Katalin:
A parázs mellett

Suttogó szavaink mögött
talán még hulló csillagot is
takart a fekete éj;
kívánságba karcolt vágyakat
sodort felénk szelíden
az augusztusi szél…
Lassú táncra hívtak
a fáradt lábak,
ölelő karokba bújtak
a fojtott vágyak,
s fénykoszorút
font fölénk
a meghitt pillanat.
Az égbe szökkenő
szikrák pattogó hangja
törte csak a csendet.

A szunnyadó parázsban
ezüst-szürke pernye pergett,
mint az idő ködlő kötelén
kavargó képzelet.
Szikrák fénye szállt
a végtelenbe,
arcod tükrébe libbent
a nyár múló sejtelme,
idézve a tavasz ébredő illatát,
igézve a kora ősz sárguló avarát,
s míg lelked érintette lelkem,
a boldogság büszke ragyogássá
szelídült ölemben.

Van a türelem...

Van a türelem... A türelem, ami a legértékesebb dolgokhoz szükséges. Kivárni egy szépséges rózsa nyílását. Megvárni egy gondolat szavakká érését. Megalkotni egy sejtelmes mosolyt rejtő képet. Megkomponálni egy zenét, mely a Kedveshez repít. Mind-mind türelem, idő, kitartás. És hit. Hit a szeretetben, a szépségben, a csodában. Hit a türelem gyümölcsében.


(Csitáry-Hock Tamás)

Eddig azt hittem...

Eddig azt hittem, hogy a szív leggonoszabb gyötrelme a szerelmi vágy és bánat. De ebben az órában megsejtettem, hogy van még egy másik, talán kegyetlenebb gyötrelem, mint vágyódni és vágyakozni, mégpedig az, ha akaratunk ellenére szeretnek bennünket és nem tudunk védekezni e tolakodó szenvedély ellen. Látni, hogy valaki közvetlen közelünkben elég vágyakozásának tüzében, és tehetetlenül állni mellette, mert nincs bennünk erő, képesség és hatalom, hogy kimentsük a lángokból. Aki boldogtalanul szerelmes, az időnként fékezni tudja szenvedélyét, mert nemcsak áldozata, hanem okozója is a bajnak; és ha a szerelmes ember képtelen uralkodni szenvedélyén, akkor legalább a maga hibája miatt szenved. Menthetetlen azonban az, akit szeretnek és nem tudja a szerelmet viszonozni, mert ennek a szenvedélynek a mértéke és határa már nem tőle függ, hanem kívül esik erején, és tehetetlen minden akarás, ha egy másik ember őt akarja.


(Stefan Zweig)

Számtalan...

Számtalan szép ember él a világon, milliók, akikbe beleszerethetsz. De olyan, akinek a szája tökéletesen illik a tiedhez, csak egy létezik.


(Tony Parsons)

Szerelmed...

Szerelmed vigasz a szomorúságban, nyugalom a zűrzavarban, pihenés a fáradtságban, remény az elkeseredésben.


(Marion C. Garretty)

Berta Béla: Szerelem

Berta Béla:

Szerelem

szerelem,
Eléget, eléget a szerelem,
Eléget a ki nem mondott neved,
Mit tehetnék nélküled, ha nem vagy velem,
A gondolat már minden óra percében hozzád vezet,
S ha magányomban fáj a lelkem, akkor is itt vagy nekem,
Rám tör néha a félelem, hogy elveszíthetlek, ha magamban fájón
ébredek,
A fájdalom itt belül, itt kísért, ha csak a kezed foghatom. nekem elég,
Nélküled ezen a földön semmit, nekem már az élet semmit sem ér,
Ha nem lennél tudom, hogy a nap, akkor is ott fenn tovább ég,
De nekem az életet a két kezed adja még, még élek én,
Amíg a mosolyod fényesebb nekem mint az ég,
Amíg a tekinteted reménnyel tölt el,
Addig éltet maga a remény,
vagy nekem,
ez elég.