Szeretnéd tudni, milyen a szeretet?

Szeretnéd tudni, milyen a szeretet? Figyeld meg, hová vezet.


(Szent Ágoston)

Pál Kata: Magányos ébredés

Pál Kata:  

Magányos ébredés

Szemedre kacér álmot rajzol a hajnal,
éj gyönyörét már lopva viszi messze,
testednek bársony illata lágy sóhajjal
reszketve mereng még kezembe.

Gyűrt lepedő őrzi titkon nyomát
a lágyan csobbanó éji sikolynak,
csókkal melegített ajkak vágyán
már elhaló, de sóvár szavak fakadnak.

Puha álmokat szőttek az éjjeli árnyak,
s én ébren őriztem minden vágyadat,
csak kábultan néztem, hogy suhan a mába,
míg simítod lágyan édes tegnapomat.

Szempárként, fájón éget a reggeli fény,
elrabolja tőlem az éjszaka csendjét,
kíváncsiságom ott pihen korai titkod neszén,
még féltve ölelem magamhoz éjnek minden percét.

Tested simuló lángja hiányodba hűlni kezd,
reszketeg semmi akad csak kereső ujjaim közé,
magány fémesen hideg karja már nem ereszt,
ágy puhán ölel, mintha hiányod sejtené.

Szegő Judit: Te érted?

Szegő Judit:

 
Te érted?

 

Csend van, és elgondolkodtam.
Sötét az éj, és jó hosszan
váltakozik valóság, és álom.
Rád gondolva megtalálom
talán a magyarázatot...
Nézd, az a csillag, hogy ragyog ott!
Te máshol, én meg itt fekszem.
Álom vagy az éji csendben.
Nem tudom, hogy vagy-e nekem,
miért jössz szembe mindig velem?
Nemtudomok és miértek...
S ez mind teérted!
Te érted?!

Nem kell túlkomplikálni...

Nem kell túlkomplikálni. Ha egy férfi látni akar, ő keres. Ha veled akar lenni, megteszi. Nem egy nőnek kell őrült módjára, tíz körömmel belekapaszkodva mindent feláldozni. Csak ésszel. Egyébként is, akinek a figyelméért harcolni kell, az már rég nem jó. A legjobb dolgok maguktól jönnek. Erőlködés, játszmák, és buta hisztériák nélkül, tisztán, csak úgy belehuppannak az öledbe, amikor nem is számítasz rá. De ha elmegy, hagyd. Ha megteszi, fogadd el. Aki elmegy, az nem a tiéd. Aki elmegy, az sosem ért ide igazán. Majd jön olyan, aki fél percet sem tud lélegezni nélküled, mert annyira kellesz neki. Levegőt fog kapni, meg minden, de csak igazán akkor él, ha mellette vagy - és ezzel te sem leszel másképp. Feltöltöd és feltölt téged. Támogat és melletted áll. Harcoltok mindennel, együtt, és erőt merítetek egymásból. Mert ami jó, az valami ilyesmi. Ott aztán nem lesz megalázkodás, vagy épp önfeladás. Csak az van, hogy hisztek egymásban, és húztok előre. Az összes többi csak gyerekes és szükségtelen játszma.


(Oravecz Nóra)

Pál Kata: Neked vagyok...

Pál Kata:

Neked vagyok...

Ha a tested fázik,
a lelkem Rád adom,
melegítsen az érzelem
e hűvös hajnalon.
Szívem melegét
megosztom Veled,
szárnyaljon most velünk
a vágy és a képzelet.

Ha a lelked szomjazik
megitatom majd azt,
szerelmes szólamokkal
a könny nedűt fakaszt.
Tikkadt forróságban
ez hűsítő permetem,
kiszáradt lelkednek
legyen ez kegyelem.

Ha szomorú a szíved
én vigaszt adok,
s akkor két szemed
majd ismét felragyog.
Bánat sötét leple
a porba lehull,
fagyos magányodra
a fényesség borul.

Ha megfárad a tested,
bennem bölcsődre lelsz,
két karom közt megpihenve
lágyan töltekezz.
Fogadd ölelésem,
ringató két kezem,
melegséggel eltelve
szívemből teszem.

Ha el is mennél,
ez mind Tiéd marad,
nem kérheti vissza
a gyönge pillanat.
Amit adhattam,
ez Neked megmarad,
ha elválaszt egy világ,
ez akkor is reményt ad.

Pál Kata: Az vagy nekem...

Pál Kata:

Az vagy nekem...

Mint egy lágy szellő
a nyári fuvallatban,
úgy öleled körül szívemet,
feledni nem foglak sosem,
lelkemre festesz színeket.

Mint a megcsillanó harmat
az ébredező napban,
ragyogsz most bennem fényesen,
e csillogás betölti testemet,
most ez erőt ad énnekem.

Mint a lábnyomok sora,
a tenger homokjában,
nyomodat bennem itt hagyod,
ha a kevély víz el is mossa,
az érzést akkor is nekem adod.

Mint az olvadó jég,
tavasznak lelkében,
az élet reménye maradsz,
mely esélyt ad valami újra,
és feléleszti mély álmából azt.

Mint a hold fényének
ezüstszín udvara,
körülölelve úgy ragyogsz,
selymes fényeddel átkarolva,
létemmel együtt andalogsz.

Mint zúgó patak
fodrozó habjai,
napjaim felpezsdítetted,
keresztül zúgva életemen,
élvezem frissítő permeted.

Mint hangjegy
egy érzelmes dalban,
és a beleolvadó szólamok,
eggyé válsz az életemmel,
ha majd végleg el is hagyod.

H. M. Krisztina: Félelem

H. M. Krisztina:

Félelem

Félek, nem lesz idő elmondani,
S álmaim átélni,
Hogy nem lesz idő beismerni,
S bevallani.

Félek, nem lesz idő szólni,
S beszélni,
Hogy nem lesz idő megbátorodni,
S megváltozni,

S végül elmondani,
Semmi mástól nem félek,
Csakhogy nem lesz idő kimondani:
Szeretlek!

Örülj...

Örülj, ha legalább egy percig tartott, még hálásabb lehetsz, ha tovább. Másnak lehet, hogy életében nincs ilyen varázslatban része. Olyanban, amikor meglátod, ő meglát, a világ meg megáll. Adj hálát, ha a tiédben legalább volt ilyen. Lehet, hogy csak pár percig tartott, lehet, hogy pár óráig, de volt. Meríts belőle erőt, és érezd, hogy szerencsés vagy, mert láttad, hogy mi az, hogy csoda, meg Sors, mi az, hogy valakiknek találkozniuk kell.

(Oravecz Nóra)

Igazi Pillanat...Ami örökké tart.

Van, hogy csak egy pillanatot kapsz... Ami megérint. Egy mosolyt, egy kedves szót, egy ölelést. Aztán a pillanat elillan. Te pedig szomorúan nézel utána, és nem érted, miért... Miért csak ennyit kaptál? Aztán lassan kezded megérteni. Azért kaptad, hogy újabb erőd legyen. Hogy amikor már majdnem feladtad álmaidat, megérezd, hogy mire vágysz. Hogy ne érd be kevesebbel. Hogy újra átérezd, milyen az Igazi Pillanat. És várd tovább. Kitartóan. Mert eljön az a pillanat is. Ami örökké tart.
 

(Csitáry- Hock Tamás)

Mosolyogni, és szeretni. Mindig...

Ne csak akkor mondd, hogy szeretsz, ha várok rá, hanem máskor is. Nem kell félned, nyisd ki a szíved, vagy én tépem fel a kapuját. Szeretni, ölelni, mosolyogni bármikor lehet, tedd meg. Ölelj indokolatlanul, ameddig tudsz, nyisd ki a szíved, és engedj be. Ne félj, nem bántalak. Nem tudnálak. De mosolyogj mindig, mert fagyott arc mögött nincs élet. Akarj életet. Akarj élni. Mosolyogni, és szeretni. Mindig. Holnap és ma is, és hinni abban, hogy egyszer lesz, aki meg is érdemli.

(Oravecz Nóra)

Érzéseink találkoznak...

Csak rám kell hogy gondolj, szívből, melegen és nagyon, s ha akaratod ereje felemelkedik a vágyban, száll felém a messzeségből és érzéseink találkoznak a gondolatban, ez a legelválaszthatatlanabb találkozás és összetartozás.


(F. Kernach Ilona)

   

Leéb Ferenc:

Az álmok kapujában

Feküdj le szépen.
Ma nincs már több dolgod.
Ruhád a széken.
Tedd el a gondot.
A gond úgyis megmarad,
de most ez a pillanat,
vigyen át az álom kapuján.
Vigyen át az álom kapuján.

Ma megtettél mindent,
amit csak kellett.
Szívedből adtál
sok jót és szépet.
Ami ma megmarad,
holnap majd megtalál.
De most lépj át az álom kapuján.
Most lépj át az álom kapuján.

Amit most érzel, nem adnád semmiért:
Hogy lelkével a lelkedig elért.
Ahogy néz rád, ahogy mosolyog,
tudod Ő már minden holnapod,
és veled lesz majd minden éjszakán.
Nézd szép szemét, hogy ragyog.
Már szült neked egy csillagot,
s átölel majd, úgy megy veled át,
mikor átléped az álom kapuját.

Feküdj le szépen.
Ma nincs már több dolgod.
Szép hitvesednek
adj még egy csókot.
Öleld át szelíden,
súgd neki csendesen,
hogy nyitod már az álom kapuját.

Öleld át szelíden,
súgd neki csendesen,
hogy nyitod már a holnap kapuját.
Indulnod kell, öleljen át.

László Klára: Szerelem 2

László Klára:

Szerelem 2

Minden vak érintésként kezdődött,
öröm született örömből,
A szoba sötétje némán ölelt körül,
bőr ért selymes bőrhöz...
Tapogatózó kezek kalandoztak,
nem hangzottak el szavak...
Mozdulatok tudatták a vágyakat,
...mit szeretnének kapni...
Azt, hogyan szeretnék adni...
átcsúsztunk egy tudattalan világba,
Halk sóhajok neszeztek...
test mozdult test mellett...
Nem volt akarat, nem volt erő,
balzsamosan zümmögött a levegő,
Majd felhőtengerbe kerültem,
örömmel úsztam a semmiben...
Valóra váltak az elsuttogott ígéretek,
elmerültem e csodás szerelemben.

Kormányos Sándor: Megvallottam...

Kormányos Sándor:

Megvallottam...

Az éjszakákból nyúlsz utánam,
emlékek ágya tested,
az álmok mögül jössz felém, hogy
fejed vállamra fektesd.

A némaság az, mit rám ölelsz,
de suttogok majd benned,
hogy tudd, a szavak szégyenét már

megvallottam a csendnek.

Önmagamat szeressem...

Előbb arra tanított meg, hogy önmagamat szeressem, hogy aztán szeretni tudjam őt. Ráébresztett, hogy a szívem elsősorban arra való, hogy engem (...), nem pedig arra, hogy másokat szolgáljon. Azt mondta, hogy a múltam mindig elkísér majd, de minél jobban megszabadítom magam a tényektől, és minél jobban figyelek helyettük az érzésekre, annál jobban fogom érteni, hogy a jelen pillanatában mindig van egy akkora üres tér, mint a sztyeppe, amelyet meg lehet tölteni szeretettel és életkedvvel.
 

(Paulo Coelho)

Egyszerű és mély igazság ez:

Egyszerű és mély igazság ez: minél jobban megszenvedek valamiért vagy valakiért, annál jobban szeretem.


(Gyökössy Endre)

A szerelem...

Tényleg azt hiszed, hogy birtokolnom kell téged ahhoz, hogy szerethesselek? Vagy azt hiszed, elveszíthetlek, ha holnaptól nem szeretsz? A szerelem nem attól él, hogy viszonozzák, mint ahogy a szeretet sem. (...) Ettől én még ugyanúgy foglak szeretni, mert az érzéseim alapja nem a te hajlandóságodból táplálkozik, hanem magából a szeretetből és a felismerésből.

(Weaver Andrea)

Szegő Judit: Mi

Szegő Judit:

Mi

 

Kezed lágy melege még visszaránt,
ha a fájdalom önmagamba zár.
Szemed kacsintva megnevettet,
még felcsillanó mosolyomra vár.

Nyugodt szavaid felgyújtanak,
ha fészket rak bennem a csend.
Napsugárként körberagyognak
ott mélyen, a szívemben bent...

Összetartozunk, és ez egy biztos
pont a világ minden káoszában.
Még olykor haragos szavaink is
egyesülnek valami lágy harmóniában.

A szerelem olyasvalami...

A szerelem olyasvalami, ami egy darabig növekszik, azután amikor elér egy bizonyos méretet, onnantól kezdve már csak életben kell tartani valahogy, mint egy növényt, időnként meg kell locsolni, és le kell vagdosni róla az elszáradt leveleket. (...) Ezt a "szerelmet" le lehet fordítani mosolyra, olyan szavakra, mint "szeretlek".


(Paulo Coelho)

Hiszem

Hiszem

Hiszem és vallom is,

Van olyan pillanat,

Mikor Rád gondolok,-

Megállsz, megérzed azt.

(Dram)

A szeretet a lélek szépsége

Amilyen mértékben növekszik benned a szeretet, olyan mértékben növekszik szépséged, mert a szeretet a lélek szépsége.



(Szent Ágost)

Mardi Miriam: Varázs

  Mardi Miriam:

Varázs

El akartam futni kezed elől
mint szelíd őz, kit riadt szívdobogása
csak nézni engedi az etetőt.

De lelkem mélyéig égető varázs
szállt felém s éreztem foglyul ejt
már el nem ereszt a csendes suttogás.

És én vágyni kezdtem végtelen egyre
Ezt a kócos vágyam simogasd egybe.

Mardi Miriam: Apró kis rőzselángok

 

 

Mardi Miriam:

Apró kis rőzselángok

Édes remegés testembe költözik
Szertefoszlik mára minden kétség,
Gondolat fonál hozzád szövődik
Arcom vágyja arcod érintését

Lelkemben apró kis rőzselángok
Lobognak cseppnyi életükért,
Szenvedtető gyönyörű sajgások
Tüzük benn éget a szerelemért

Mardi Miriam: Mondd, ki vagy?

 

Mardi Miriam:

Mondd, ki vagy?

Mondd,
Ki vagy Te - hogy
lényednek szakadatlan vonzásában élek..
az érzéki szenvedély miért nyújtja karom egyre feléd...
nem tudom -
közeledben szétszéled minden akaratom..
míg tekinteted rajtam a csóknak helyét keresi
bennem ezernyi pici villám cikázik,
mikor hozzám kezeddel érsz
vágyam eseng a partokért
érintésed oly lágy mint tollpihék
testem nyújtózik tested felé
s mint hajó a mély tenger vizéről
áhított kikötőjébe érve,
ízemmel a szádban újra érzem
véget nem érő ölelés leszel...
Mondd,
Ki vagy Te - hogy
álmaimból kiloptál magadnak
értem egész mennyországod adtad...
Mondd hát, - ki vagy?

 

Mardi Miriam:

Ha rád nyitom szemem

Ahogy sötétbe hajló estéken
Pillét a távoli lámpa fénye,
Megfejthetetlen vonzza énem
Lényed mérhetetlen szelídsége

És mint bolondos lepke a szélben
Mikor teste akaratlan repül,
Tehozzád csapódik észrevétlen
Gondolatom mélyen legbelül

Tekintetem mindig téged keres
Az érzést pillám mögé rejtem
Vár - fényre jutnia hogyan lehet
Csak Te lásd ott, ha rád nyitom szemem

Mardi Miriam: Érints meg

  Mardi Miriam:

Érints meg

Szavad a végtelenben megkeresett
Szívem rejtekébe új utat talált
Vele lelked oly közel jöhetett
Testem fázva érzi most a hiányt

Remegő magam tenyeredbe rejtem
Hiszen lelkem, odaadtam már rég
Forró csókjaiddal borítsd be testem
Érints, ölelj - legyek egészen tiéd

Mardi Miriam: Szememben élsz

 

Mardi Miriam:

Szememben élsz

Néha szeretnék ott lenni, ahol Te vagy.
Néznélek - csak a szemem szeretne.
Beléd kapaszkodva figyelne - mozdulatodat,
kezedet, ahogy érinti, megfogja a tárgyakat.
Mellkasomon belül érted rázza csontbörtönét a vágy.
Mintha láthatatlan szálakkal fércelődnék hozzád.
Te vagy most minden - papírra rajzolt gondolat,
mely szüntelen, szelíd csobogással feléd árad.
Olykor nappalok fényénél
velem a képzelet furcsa játékot játszik,
alakod feltűnni látszik - aztán elillan,
ahogy nyári égen úszkáló felhőpamacsok,
percről percre változó alakzatok,
vagy csak mint buborék, pattan szét
a kép, mit naponként rólad festek,
ó, hogy zárnám csókketrecbe
e rebbenő jelenést.

Mardi Miriam: A mosoly hullámai

 

Mardi Miriam:

A mosoly hullámai

Képzelet és érzetek halmazából
összerakott téged a vágy
akartam élj valahol, találj hozzám.
Vártalak,
hol repdeső örömmel, hol sírva, zokogva
mert rendre intett a hűvös ész
"Állj, ne tovább, álmod merész!"
s ujjaim közül kifolyni készült a remény
mit szorítottam makacsul -
"Kell, hogy legyél!"
És a végtelenből elindult egy kis jel
talán a véletlen, talán más, vezette
fogta kezed s adatta tudtul
a biztos létezésedet.
Kívántam,
legyen út, mely elhozhat
és mint éltető elemét a létnek
valódból szememnek inni adj.
S most az öröm, kiapadhatatlan
egyetlen ecsetvonást ismer
a mosoly hullámait festi szüntelen
- túlcsordulsz bennem -
hiszen rád másként nem gondolhatok
amióta arcomhoz érhetett arcod,
szemem szomjúságot
szemed forrásából oltott.

Mardi Miriam: Bennünk a dal...

 

Mardi Miriam:

Bennünk a dal...

...a dal már bennünk élt rég
s mi táncba hívtuk egymást
az édes énekért...

Hétköznapok zsalugáterei mögött
rejtőzik az ünnep
dédelgetett álmot őriz
az ablaküveg,
s engem ölébe vesz az este,
szívemet ringatni örömre,
sóhajom száll és falakra tapad,
várások szunnyadnak takaró alatt,
karnyújtásnyi a boldogság -
Te messze vagy,
szavak után kutatok, neked
hogyan mondjam el
miért fáj,
mert most érzem igazán,
mivé tett ez a sok keserű év,
mégis mondani szeretném -
"Nálad szebben sosem szerettek még!"
nézd el nekem,
hogy néha oly bolondos vággyal repkedlek körbe
s folyton szomjazlak téged,
néha többet is szeretnék, mint kérek,
hogy e sok édes-sírós érzést most mind rád rakom,
pedig félek és féltelek is, meddig bírod,
s elbírod-e, hogy
tiéd lett valahogy lelkem legszebb része,
s amikor szenvedem a csended,
csak mint telhetetlen gyermek
egyre várom,
mert úgy szeretném, hogy mondd még -
mondj valamit
nekem...

Kalmár Erika: Együtt Veled...

 

Kalmár Erika:

Együtt Veled...

Behívtalak az életembe,
és egyszer csak eljöttél...
Lelkem burkait
apránként hámoztad le rólam.
Most itt állok csupasz`, mezítelen,
mégis angyali pompába öltözve.

Szívem apró zeg-zugaiban
forrásként törted fel
az égi érzést: szeretlek!
Érzem: bennem vagy,
s kívánok benned lenni.
Titkos utak nyílnak meg előttünk,
hol a lét égi csodáiban
együtt gyönyörködhetünk...

Hatos Márta: Jó volt

 

Hatos Márta:

Jó volt

Ahogy a vadász lép megóvva a csendet,
Úgy küldted felém néma sóhajod,
Hulló levél sem zizzent, csak a fény cikázott
Nem vártad, hogy érezzem - értsem bánatod.

Jó volt veled a perc,
jó volt érezni, hogy élek,
jó volt meghalni Benned,
jó volt titkokat megosztani véled.

Halkan suhanó árnyak, nesztelen léptek...
Hóban rejtőző lábnyomok...vad csaták...mámoros éjek...
Apró jelek, mik adnak és soha nem kérnek...
Szavaid vergődő szívemben égnek.

Jó volt veled a csend,
jó volt sok néma pillanat.
jó volt, hogy Múzsámul szegődtél,
jó volt mikor szívemre vontalak.

Árnyékba, fénybe hurcollak magammal,
Szorítom örömed, viszem - veszteném - terheid.
Könnyes szemed néz rám vöröslő alkonyokban,
Kék párával vonva be elfogyó napjaim.

Jó volt veled a Játék,
jó volt ahogy érintett kezed,
jó volt ostoba őrületbe esni,
jó volt...jó volt Veled.

 

Hatos Márta : Őrzöm

 

Hatos Márta : Őrzöm

 

 

Őrzöm az arcod lelkembe zárva,
Mint kalitban fogoly madarat,

Őrzöm vidám nevetésed,
Mint telihold a sugarat.

Őrzöm szemeid csillanását,
Mint kelő napfényt a reggel,

Őrzöm egy bús tekinteted,
Mint csillagokat az éjjel.

Őrzöm elveszett szerelmedet,
Mint kőtáblák az ősi jeleket.

 

 

Hatos Márta: A Csend...

 

 Hatos Márta:   

 

A Csend...

 

Érzed, hogy nő bennem a csend?

Nem távolodva, nem közelítve,
jelet hagy örök időkre,
lélegzetnyi rándulásban
megfeszül a múló vágyban,
fájdalom ívébe zárva
kulcsolódik elmúlásra,
üvöltene, törne zúzna,
nem élhet semmibe hullva.

Érzem, hogy nő benned a csend...

Vannak napok...

 

Vannak napok, amiket kineveznek - kinevezünk szeretetnapnak, ünnepének. Forgolódnak a virágboltban, az ékszerüzletben a jobb érzésűek, dugva viszik az ajándékot, kíváncsian várják a viszonzást. Én arra gondolok, hogy kellenek-e ezek a deklarált napok, kellenek-e a kikényszerített csókok, nem hiszem.
 


(Dolinay Tamás)

Purzsás Attila: Ha rád nézek

Purzsás Attila:

Ha rád nézek
(Valentin napra)

Ha rád nézek a szívem megdobban
szemed sugarától lángra lobban ajkam tüzes
ajkadtól csókra vágy ölelésed felszakít minden határt s
vadul reszketve töri át felszabadítva a vágyakozás
vad sóhaját tested érintése őrjítőn felhevít
az érzés a szerelem ösvényére repít
minden veled töltött perc egy álom
mindig csodás mosolyodat
vágyom s érted élni
beteljesült
álom

Dér Ildikó: Valentin nap

Dér Ildikó:

Valentin nap

szerelem mint patakból
csörgedező vízfolyás
medrében nyugszik
csendesen
Boldog Valentin
napot kedvesem

az éjszaka csendje
ránk teríti köntösét
a hang bennragad
szemedben
felragyog a nap

a külvilág elhagyja
otthonát
a mámor táncot
járva ölel át

a szerelem
ma áldozik
szívekben
ringatózik

Börzsönyi Erika: Átragyog

 

Börzsönyi Erika:

Átragyog

 

 

Mosolyod átragyog

téren és időn, meg

távolságon, lelked

itt van, velem, érzem

felém áradni a

szerelmed: ölelj át,

örökre velem…

Álmodjunk egymásnak

egy csodás világot

összefonódó testünk az

álom valósága.

 

Szeretlek kedvesem...

   

Szeretlek kedvesem,
Szeretlek tégedet,
Mint ember még soha,
Sohasem szeretett!

 

(Petőfi Sándor)

Nem érti szív...

 

Nem érti szív, nem érti elme sem,
hogy mint szeretlek, én szerelmesem.

(Kosztolányi Dezső)

Kosztolányi Dezső: Feleségemnek...

Kosztolányi Dezső:

Feleségemnek...

Megszoktalak, akár a levegőt,
bármerre nézek, mindenütt te vagy,
szekrényem alján, a fiókjaimban,
az agyvelőmben, és nem veszlek észre.
De múltkor este, amikor bejöttél
szobámba, s mondtál valamit nekem,
sok év után egyszerre ráocsudtam,
hogy itt vagy, és szavadra sem figyelve
ámulva néztelek. Szemem lehunytam.
Ezt hajtogattam csöndesen magamban:
"Megszoktam őt, akár a levegőt,
Ő adja nékem a lélegzetet."

Kosztolányi Dezső: Vágyódás

 Kosztolányi Dezső:

Vágyódás

Ha majd a sok hazugság véget ér!
s te megszeretsz szilaj szerelmemér',
ha nem lesz szíved már, hogy megtagadj
s pirosra gyullad arcodon a fagy
s forró tüzes vér-rózsa nyíl reája;
aranyhajad fojtó Niagarája
elönti sápadt főm s fejem felett
örök tavaszt ragyog rám két szemed
és átfog két kar, perzselő, fehér...
Ha majd a sok hazugság véget ér!!

Petőfi Sándor: Reszket a bokor, mert...

Petőfi Sándor:

Reszket a bokor, mert...

Reszket a bokor, mert
Madárka szállott rá.
Reszket a lelkem, mert
Eszembe jutottál,
Eszembe jutottál,
Kicsiny kis leányka,
Te a nagy világnak
Legnagyobb gyémántja!

Teli van a Duna,
Tán még ki is szalad.
Szívemben is alig
Fér meg az indulat.
Szeretsz, rózsaszálam?
Én ugyan szeretlek,
Apád-anyád nálam
Jobban nem szerethet.

Mikor együtt voltunk,
Tudom, hogy szerettél.
Akkor meleg nyár volt,
Most tél van, hideg tél.
Hogyha már nem szeretsz,
Az isten áldjon meg,
De ha még szeretsz, úgy
Ezerszer áldjon meg!

Ikerláng találkozás lépcsőfokai

Ikerláng találkozás lépcsőfokai

Úgy érzem, hogy először érdemes tisztázni, hogy mi is az ikerláng és lélektárs jelentése, mivel eléggé eltérő magyarázatokat lehet olvasni.

A Lélektársak egymáshoz nagyon közelálló rokonlelkek. A Lélektárs különbözik az Ikerlángtól. A lélektársak azért kerültek össze, mert hasonló típusú karma kiegyenlítésén, és ugyanannak a csakraenergiának a kifejlesztésén dolgoznak. A Lélektársak közötti vonzalom a szent munkán és az önmegvalósítás útján alapul. Egy lélektárs olyan, mint saját visszhangunk az anyagban, aki ugyanazon a feladaton munkálkodik, hogy Isten egyik tervét megvalósítsa. Lélektársból lehet több is, olyan lelkek, akikkel már sokszor találkozhattunk is előző életeinkben. Ezért is tűnnek rögtön az első látásra nagyon ismerősnek. Sok esetben várnak az újraegyesülésre, hogy segíthessék egymást.

Ikerlángja mindenkinek csak egy van. Ő a szellemünk másik fele. Frekvenciaszámuk megegyezik. Együtt kell lenniük, folyton folyvást az egyesülést keresik. Az Ikerlángod, olyan mint Te. Tükörképet mutat neked, ezért is nehéz elviselni, mert visszatükrözi az összes olyan tulajdonságodat, amit nem szeretsz. Addig nem is hoz össze titeket a sors - vagy ha igen, akkor el is választ - , amíg mindkét fél saját magában meg nem találta a harmóniát, az egyensúlyt. Hiszen hogyan várhatnád el valakitől, hogy elfogadjon, ha te sem tudod saját magadat elfogadni? És hogyan tudnád elfogadni azt az embert, aki ugyanolyan mint te, ha saját magadat nem szereted?
Ha fejlődsz, akkor őt is emeled, ha rossz kedved van és negatív vagy, akkor őt is lehúzod.
Tehát legyél mindig pozitív!

Megemlítem még a harmadik féle kapcsolatot, a karmikus kapcsolatot. Ilyenkor a két felet közös karmájuk kiegyenlítése vonzza egymáshoz. Az ilyen kapcsolatok, vagy házasságok gyakran nehezek, de a spirituális fejlődés szempontjából fontosak.

 

Sokat foglalkoztat engem is ez a téma és van már jó néhány tapasztalatom is. Sok anyagot elolvastam, de az alábbi leírást nagyon hasznosnak találtam a saját életemben is, ami sokat segített a felismerésben és a megértésben. Nézzük meg tehát, hogy milyen szakaszai vannak az Ikerláng találkozásoknak. 7 szakaszt/ lépcsőt tudunk megkülönböztetni:

 

1. FELISMERÉS ÉS ÁTMENETI/IDEIGLENES SPIRITUÁLIS FELÉBREDÉS
2. PRÓBA
3. KRÍZIS
4. ELTÁVOLODÁS
5. MEGADÁS/ÁTADÁS
6. ÖNMEGVALÓSÍTÁS/RAGYOGÁS/MEGVILÁGOSODÁS
7. HARMONIZÁCIÓ
 

1. lépcső: FELISMERÉS ÉS ÁTMENETI/IDEIGLENES SPIRITUÁLIS FELÉBREDÉS

Ismertetőjegyei/jellemzői:
Mind a két fél egymásra ismer lélekszinten és úgy érzik, mintha már találkoztak volna ezelőtt is. Szinkron események övezik az újra- találkozást.
A szívcsakrák megnyílnak, és mindkét lélek gyorsan egybeolvad, összeforr egy harmadik egyesített energiává. Mindkét fél a spirituális megértések felgyorsulását tapasztalja meg.
 
A FELISMERÉS ÉS ÁTMENETI/IDEIGLENES SPIRITUÁLIS FELÉBREDÉS célja:
Mindkét fél emlékezetében beaktivizálja az életküldetésüket, és segítse mindkét fél tudatosságának egy magasabb szintre való felébredését.
 

2. lépcső: A PRÓBA

Ismertetőjegyei/jellemzői:
A kezdeti, de átmeneti spirituális felébredés elhalványul, kezd csökkenni. Az egó elkezd újra felbukkanni.
Az egyik, vagy mindkét fél megpróbálja ezt a kapcsolatot belepasszírozni az általános szerelem/párkapcsolati mintába, ami az egójuk vágyához és a múltbeli tapasztalatok alapján jön elő.
Belső konfliktusok jönnek felszínre. Mindkét fél sokáig azon gondolkodik/töpreng, hogy mit is tanultak eddig, hogy a másik félnek milyennek kellene lennie, és hogy ennek a kapcsolatnak hogyan kellene működnie és szolgálnia őket.
Mindkét fél párhuzamosan azt érzi, hogy vagy nagyon inspirált állapotba kerül, vagy nagyon kibillen az egyensúlyából.
Kétségek kúsznak be közéjük, és ez egyik vagy mindkét felet elbizonytalanítja, és elkezdi a másikat kritikusan és gyanúsan szemlélni.
 
A PRÓBA fázis célja:
Hogy előidézze azokat a már lejárt párkapcsolati mintákról alkotott mentális koncepciókat, amelyeket a felszínre kell hozni és megtisztítani.
 

3. lépcső: A KRÍZIS

Ismertetőjegyei/jellemzői:

Ebben a szakaszban a felek felismerik, hogy vagy elutasítják az egójuk párkapcsolatról alkotott mintáit, vagy egymást utasítják el.
A Szeretet magas rezgésű kifejeződése, ami elárasztja és átöleli az egót és a hitrendszereket, és vágyakat, ez elvezethet oda, hogy a felek megijednek és feszültek, idegesek és ellenállóvá válnak.
A félelem átveheti a helyet, és mély érzelmi kitöréseket, dühöt, agressziót, fájdalmat, szomorúságot eredményezhet. Ezzel a fázissal csak a jelenben történő maradással lehet megbirkózni, hogy átengeded magadon a feljövő érzéseket, és csak megfigyelő maradsz és elengeded/átengeded magadon őket.
A felmerülő félelmek, konfliktusok ellenére is ebben a fázisban is a felek találkoznak, összejönnek egy-egy rövidebb időre, hogy együtt lehessenek, vagy vallomást tegyenek egymásnak, vagy szeretkezzenek, vagy megbocsássanak egymásnak.
Ezek a rövid idejű találkozások viszont mindkét félnél erősíti a tudatosságot, ami belepumpálódik mindkét fél energia mezejébe.
 
A KRÍZIS szakasz célja:
Hogy lehetőséget biztosítson a mentális és érzelmi test gyógyulására és megérésére.

4. lépcső: AZ ELTÁVOLODÁS

Ismertetőjegyei/jellemzői:

Az emberi egó természetes félelme a megsemmisülés, amivel szembenéz az isteni egyesített tudatosságban, ami az Ikerlángi egyesülésbe van kódolva.
A fájdalomtest megjelenik, és a régi egó túlélési mechanizmusok beindulnak, mentális és érzelmi szinteken is. Ami megjelenik: dac, ellenszegülés, ellenállás, manipuláció, harag, büntetés, ítélkezés formájában.
Az egyik vagy mindkét fél túlcsordul érzelmileg és mentálisan is a túl sok lélekszintű fájdalommal, amik előjönnek és amelyek végül lemondásra, elhagyásra ösztönzik a feleket.
Ez az elviselhetetlen lélekszintű fájdalom az egyik vagy mindkét felet arra viszi, hogy visszavonuljon fizikailag is a másiktól és a félelem és az értelmetlenség leblokkolja a kommunikációt közöttük.
Az egyik vagy mindkét fél, ebben a fázisban eredménytelenül próbálja a kezdeti találkozásnál fellépő harmónia érzését visszaállítani.
 
Az ELTÁVOLODÁS fázis célja:
Előrehajtja mindkét fél egyéni (isteni) gyógyulását és a spirituális test megérését.
 
MEGJEGYZÉS:
Az egó harcokban benne maradásra való kísértés, vagy a visszavonulás nagyon csábító lehet, és nagyon is nehéz ellenállni ennek, de ez az a fázis, ami a legtöbb Ikerlángot megakadályozza a céljuk elérésében és nem képesek elérni a többi lépcsőt.
Emlékezz arra, hogy az ikerlángi kapcsolatokban nincsen helye az ítélkezésnek, és egó harcoknak. Van amikor a két fél csak két külön saját úton tanulhatja ezt meg, a saját akaratukból. A nem-szeretet alapú gondolatokat is megérzik a felek egymástól távol és ez távol tartja őket tudat alatt.
 

5. lépcső: A MEGADÁS/ÁTADÁS

Ismertetőjegyei/jellemzői:

A kapcsolat iránya és eredménye megadásra kerül Isten felé (a Teremtő felé), teljes hitben és bizalomban, hogy ez az egyesülés isteni védelem alatt áll.
Teljes mértékben elfogadásra kerül, hogy az történik, ami a legjobb és ami a végcél, hogy a fizikai harmonizálás megtörténhessen a megfelelő időben. (De ehhez mindkét félnek el kell érni a teljes megtisztulás és felébredés állapotát, hogy a fizikai harmonizálás is megtörténhessen.)
De megvan a választás lehetősége, hogy valamelyik fél a saját terét és szabadságát válassza, hogy a saját útján fejlődjön.
Ebben a fázisban az együttérzés energiája visszatér és fenntartja önmagát.
A felek „szívteret” tartanak egymásnak, amíg teljesen megtapasztalják az életükben azt, (felfedezzék az életet) amire szükségük van, hogy „felébredt” emberré váljanak.
Ez az időszak a feltétel nélküli szeretet művészetekbe, írásba, tanításba, zenébe, vagy más kreatív tevékenységbe való csatornázása.
 
A MEGADÁS/FELADÁS szakasz célja:
Hogy mindkét felet abban segítse, hogy elengedjék az egót, hogy fejlesszék a közvetítői csatornájukat/kommunikációjukat Isten felé, és hogy bebizonyítsák a teljes bizalmat Istenben, hogy minden akkor történik, amikor annak meg kell történnie. (minden a megfelelő időben és helyen történik).

6. lépcső: AZ ÖNMEGVALÓSÍTÁS/RAGYOGÁS/MEGVILÁGOSODÁS

Ismertetőjegyei/jellemzői:

Az egó meghal és az Isteni energia elárasztja a fizikai testet is.
Ez a teljes spirituális felébredéshez vezet, a teljesen felébredt isteni rész felemelkedik.
Ez a ragyogás, az Isteni Szeretet áramlásának szakasza, ami sokkal többet jelent egy romantikus párkapcsolatnál.
Ebben a fázisban a felek érzelmi, mentális és spirituális testei elérkeznek a teljes megéréshez. Új kreativitás és gyógyító képességek élednek fel, amelyekkel már másokat szolgálhatnak.
AZ ÖNMEGVALÓSÍTÁS/RAGYOGÁS/MEGVILÁGOSODÁS célja:
Az Isteni Szeretet folyamatos áramlásának megalapozása/létesítése a testükön és a munkájukon keresztül, ami olyan magas szinten vibrál, ami segíti az emberek felébredését/felemelését.
 

7. lépcső: A HARMONIZÁCIÓ

Ismertetőjegyei/jellemzői:

Ebben a fázisban már mindkét fél felébredt. Összejönnek a fizikai világban is, hogy összeadják /egybeolvasszák az újonnan elért energiáikat, és hogy ezt áramoltassák az újonnan egyesült potenciáljuk dinamikájába.
Mindkét fél teljesen beintegrálódik egy harmadik energiába, ami a Feltétel nélküli szeretet energiája, olyan módon, ami hatással van mások felé is, hogy megnyílhasson a szívük.
 
A HARMONIZÁCIÓ célja:
Hogy beteljesítsék a felek a az Ikerlángi küldetésüket.
Az Ikerlángi kapcsolat azért jön az életedbe, hogy segítse az átformálódásodat arra, hogy befogadhasd és megtestesíthesd a Feltétel nélküli Szeretet vibrációját.
 
Ha már Te is tapasztaltál hasonlókat az életedben, akkor remélem segít ez a kis összeállítás tisztábban látni és megérteni a történéseket.
Szeretettel:
 
- Titania -

 

Zimonyi Zita: Szavak - köztünk

 

Zimonyi Zita: Szavak - köztünk

Köztünk fel s alá futó sziporka-szavak
- útjaik zörgő vizek, erogén tavak -
gyönyörben úszó megannyi virgonc sajka,
felajzott utasoknak izgalmas portya.

Szavakba mártózva villanyoz a világ,
örömre simogat szádról egy vallomás,
ha szólítasz: közel kerül a magas ég,
szívverésed viszi testemben vadóc vér.

Közlésed vágyat virágzó nyíló titok,
tudással bevetett bontakozó birtok,
Szavaid jeleket rajzolnak bőrömre,
őrizem rózsás nyomaikat szeretve.

Zimonyi Zita : Óda a férfihoz....

 

Zimonyi Zita : Óda a férfihoz....

 

Szentelt anyagból gyúrt teljesség képmása,
formát öltött végzés, föld szívdobbanása,
világot termő gondolat: testedről szól,
ember a mindenség bölcs akaratából:
belőled való vagyok! Legjobbik énem,
nálad marasztalt önmagam, másik felem,
csontodból keményedett asszonyi fogság,
tőled induló létem - szaladok hozzád,
szorítsd meg kezem, tárd ki titkaid termét:
érezzem erődet, az örök cselekvést:
a hitbe ágyazott, sóvárgott időtlent,
leheld lényembe az áhított végtelent!

Kutatom csodától kapott alakodat:
kettőnk térében varázsos vonzásodat,
feszes izomrostok őriző kődombját,
hasad sík partjának tengerhullámzását,
virágkehely-ívelésű szép törzsedet,
mellkasodon arcomból rakott fészkemet,
kemény lépteidet: utakat alkotva,
merész álmaidat: elmúlást riasztva, -
ölelj szeretve, boríts be, burkolj körbe,
gordonkahangod dallamával segítve,
szemed csillagának oltalom-fényével,
testeddel, lelkeddel, egész életeddel!

Vedd örömfolyóim ezüstös halait,
képzeteim fényes szárnyú madarait,
tetteim feléd terelt állatseregét,
édenkertem mesés maghozó termését:
ím lábaid előtt a virágos birtok,
mindenem, amit nyújtani képes vagyok,
neked, hatodik nap végső valósága,
Föld fellegvára, természet életfája,
alkotó - istenelméjű kívánalom,
bennem hű medredre találó forrásom,
neked, a te álmodból felébredt társad:
érettem, miattam létezzél - általam! 

Bielik Attila: Régi szavak...

 

 Bielik Attila:

Régi szavak...

Régi szavak morzsolódnak
el halkan, ajkaidon.
Régi könnyek száradnak
fel vágyakozva, arcodon.
Ha valaki rád néz,
hihetné, baj emészt.
De szívedben új érzések
szállnak új kéréssel,
Új dalok zengik be,
bezengetlen tereiket.
S a szó, mely oly sokszor,
puhán csókolt,
Felhangzik megnyugtatón,
áttörőn, mindenen áthatón:
Szeretlek örökre,
s szeretlek végzetesen!

Szép szerelmem...

Szép szerelmem, hát nem érzed?
egy maradt az ég alatt:
az, amit két dobbanás közt
szíveink kimondanak.

(Vladimir Szolovjov)

Szeretlek, mert...

 

 Szeretlek, mert fölfoghatatlan vagy;
Bűvös-bájos fátyol föd el.
Szeretlek, mert olyan titok vagy,
Amiben mégis hinni kell.

 

(Vajda János)

Veled, általad...

 

Ama egetrengető valamicsoda, amit szerelemnek hívunk, csakis veled, általad ismerszik fel számomra, s attól szerelem, és nem csekélyebb, hogy megmozdítja bennünk a világmindenséget.

 

(Vavyan Fable)

 

Eggyé válni veled...

 

A teljes bőrfelületem, amivel a tested melegét, érintését, simaságát, simogatását érzékelem; és a gondolataim, amik, ha körülötted forognak, körülöttem forog a világ; elhalni és elevenen élni akarok egyszerre, eggyé válni veled, és szétárasztani magam a világban, benned. Egyszerre akarok megsemmisülni és a Minden lenni, de legjobban, leginkább a karodba, a szeretetedbe, a kettőnk szerelmébe bezárva szétragyogni a világra.

 
(Ara Rauch)