2012. augusztus 31., péntek

És mi az élet...






















 
És mi az élet, ha nem az álom keresése? Az álomé, hogy valaki azt mondja: "igazából, teljes szívből szeretlek".


Álmaim...


Álmaim valóban oly
gyönyörűek,
nem lehet betelni
velük, de a
valóság kenyerét
eszik el életem
elől.
Álmaim valóban
nagyon szépek.

...szeretlek igazán.

















Hosszan nézek el utánad,
S mint örvény a víz alatt,
Meg-megkapja és sodorja
Lelkemet egy gondolat
Tán utolszor láttalak most,
Vagy ha látlak ezután...
Csak most érzem, hogy szeretlek,
Hogy szeretlek igazán.

(Gyulai Pál)

aztán a semmi























aztán a semmi

mintha enyhülne egy kicsit
hogy aztán nehezebb legyen
minden csupa ragyogás
és minden csupa szerelem

aztán megint egy csavar
és a könnyed is kijön
meg egy kis simogatás
s megint egy kis öröm

így szalad föl le mindenben
a láz és a hideglelés
így egészek a csodák

aztán a semmi a zuhanás
hogy utána megint hinni tudd
föl lehet állni van tovább

(Böröndi Lajos)

Érezlek...





















Érezlek...


Érezlek Téged magamban,
Érezlek mindenütt,
Érezlek az álmaimban,
Érezlek a vágyaimban.
Érezlek a levegőben,
Érezlek a gondolataimban,
Érezlek féltett titkaimban.
Érezlek a szememben,
Érezlek a lelkemben,
S érezlek utcákon, tereken.

Érzem jelenléted,
Érzem egész lényed,
Érzem, mit gondolsz,
Érzem, mit fontolsz.
Érzem, ha szomorú vagy,
Érzem azt is, ha boldog vagy.
Érezlek mindig és mindenhol,
Megfeledkezni rólad nem tudok.
 
(Ács Petra)

Az élet szépségei


















Az ember önmagában képtelen arra, hogy maradandóvá tegye az élet szépségeit. Hogy megfogja és kiértékelje azt, ami az életben szép, jó, kellemes és megnyugtató. Nem mintha nem látná meg. Meglátja, csakhogy nincs mit kezdjen vele. (...) Legalább két ember együttes érzése kell ahhoz, hogy a szép szép legyen, s az öröm öröm.

(Wass Albert)

Rólad

 
Rólad
 
A szemedet nem akarom
elfelejteni,
a hangodat nem tudtam
megjegyezni,
csak keveset láttam
a nevetésed,
s nem tudom milyen
az érintésed.
 

Elég egy élet...

 
"Elég egy másodperc
Elég egy perc
Elég egy óra
Elég egy nap

Elég(elég elég) egy hét
Elég egy hónap
Elég egy év(év év év...)
Elég egy élet
Ahhoz(ahhoz), hogy velem légy"
 
(Jurij: L.A.)

...ha azt mondom szeretlek...






















 
...ha azt mondom szeretlek, az színtiszta önzőség, mikor már viszontszeretsz, akkortól válik értékké...
 
(moha)

Ma...























Ma sokkal csöndesebben szeretem, de ugyanúgy képtelen vagyok másra gondolni.

(Paulo Coelho)

Milyen kellemes...
















Milyen kellemes mások érzéseit tudni - sokkal kellemesebb, mint a gondolataikat ismerni.  

(Oscar Wilde)

Jelenléte...
















Jelenléte olyan kellemes az elmémnek, mint amennyire a friss széna és a jó szagú virágok illata, mint a lenyugvó nap vörös fénye, a nyárközépi est nyugalma kellemes az érzékeimnek.
 
(Charlotte Bronte)

2012. augusztus 29., szerda

Johann Wolfgang Goethe: MINTHA...




Johann Wolfgang Goethe:

MINTHA...

Mintha
a tested lennék úgy érezz
mintha egy válasz lennék úgy kérdezz
mintha
az utad lennék úgy kövess
mintha
már tiéd lennék úgy szeress

mintha
a szavam lennél úgy beszélj
mintha
csak igaz lennél úgy is élj
mintha
csak napom lennél úgy égess
mintha
az élet lennél úgy éltess

színes széles a csend
ha itt vagy
csend velem

mintha
a vágyad lennék úgy higgy bennem
mintha
egy dallam lennék hallgass engem

mintha
csak véred lennék éltesselek
mintha

csak benned élnék érezzelek

színes a csend
nézd én már majdnem, elfeledtem hinni
s újra érzem hinni lehet
hinnék neked

mindenki azzá lesz amivé tette
a szeretet és a gyűlölet
megváltottál

itt vagy velem újra nekem

nézd, én már majdnem elfeledtem sírni
s újra érzem könnyem meleg
könnyed meleg

Te hoztad el

mindenki vére piros mégis mindenki
más és másképp szeret
Te így tudtál

Elengednélek, visszahívnálak
































 
Csoóri Sándor:
 
Elengednélek, visszahívnálak
 
Elengednélek, visszahívnálak
nagy vízben vetnék neked ágyat
s fáradhatatlan tengerészed,
kezemmel körülhajóználak.
Amerre mennél, mennék utánad.
Nyár van, kiköltözöm az ég alá
szerelmed nomádjának:
süssön a Nap, mint a végzet
- egész testemmel égjek!
 
Erőt az elérhetetlen jövő ad
s holnapi romlása a vágynak.
Darazsak golyózápora
luggatná át a koponyámat,
venné a világ véremet,
de én csak mosolygok,
mert látlak.
 
Elengednélek, visszahívnálak,
hangya-gyászmenet hömpölyög,
előle eltaszítanálak.
Porból fölszedve vizet adnék,
sebed kimosnám szavaimmal.
Melléd feküdnék, s a világot
elsötétíteném hajaddal.
 

A Lélek fénye






















 

A Lélek fénye


Rejtett fény vagy a lelkem legmélyén,
Hulló csillag a szívem közepén.
Ragyogj fel bennem, mint egy tiszta fény,
Tarts még életben, mint egy szép remény!

Bennem élsz, mint az utolsó remény,
Elvakít már, ez a végtelen fény,
Felemel, magával visz, leterít,
De lelkem belőled erőt merít.

Úgy indulsz el, hogy mindig visszatérsz,
Örökre a fénnyel lelkemben élsz.
Lelked fénye simogat, ölelget,
A testednek melege melenget.

Már úgy élsz bennem, mint egy hulló fény,
Szívemben futó, szerelem örvény,
Lelkemben viaskodó lélekfény,
Mint létemben élő, örök remény.

 
(Palercsík László)

2012. augusztus 28., kedd

Elindultam tőled...



Elindultam tőled
s mennél messzebb megyek
annál közelebb jutok hozzád.
 

(Kassák Lajos)

Baranyi Ferenc:Nézni
















Baranyi Ferenc:
Nézni

Itt már a szavak mitsem érnek,
csak nézni kell és nem beszélni,
se kérdeni, se válaszolni,
csak nézni kell, csak nézni, nézni.

Lesni, amit szép arcod izmán
parancsolnak csöpp rándulások,
s ha keskeny űr szakad közébünk:
felmérni az arasznyi távot.

Szemekkel mindent megbeszélni
ékesszóló sugarak által,
s meleg, bársonyos egyezségre
jutni egy titkos kézfogással.

Megérezni, amit te érzel,
kimondani, mi nyelveden van
előbb dobbanni a szívednél,
csókod előzni csókjaimban.

Itt már a szavak mit sem érnek,
ne szólj a száddal, csak szemeddel,
a szerelem akkor beszédes,
amikor már beszélni nem kell.


Világom megnőtt...
















Dolgok, amelyek sosem tűntek különlegesnek, egyszer csak sugározni kezdtek, mert neki megakadt rajtuk a tekintete. Világom megnőtt, mert tudatom megkétszereződött. Ezt nagyon világosan éreztem. Már nem csak a saját gondolataimból állt, hanem hirtelen belekerült minden, amit ő gondolt, érzett, amire vágyott, amiben hitt.
 
(Arthur Japin)

Lehetünk szerelmesek...






















 
Lehetünk szerelmesek boldogság nélkül és boldogok szerelem nélkül. Az volna az igazi csoda, ha úgy lennénk szerelmesek, hogy egyúttal boldognak is éreznénk magunkat.
 
(Honoré de Balzac)

A legszebb...
















A legszebb, amit egy nő viselhet magán, az annak a férfinak az ölelése, aki igazán szereti..

Szíved melegében























Fogadom: segítek, hogy szeress élni, hogy mindig gyöngéd leszek hozzád, és lesz elegendő türelmem. Hogy beszélek, amikor azt kell, és hallgatok veled, amikor nem. Hogy a szíved melegében élek, és az lesz az otthonom.

2012. augusztus 27., hétfő

ÉBREDJ VELEM!


Vakon vágtázva is, és át tűzön-vízen,
meg-megmértük végre: mekkora lehet a Kék Végtelen!
- S e győztesen, s e vesztesen,
félálomban suttogjuk: i g e n.
Álmunk mély és teljes legyen.
S hogy nappal is rólunk álmodjon a Szerelem:
ébredj velem,
Jobbik Felem,
 
ÉBREDJ VELEM!  

(Fodor Ákos)

S testté lett lelkem...















Ajkamba szállott pirosló vérem,
Hogy közelgő ajkad jöttére érjen,
Szemeim körül udvara támadt
Királyi csókod kívánt nyomának.
Hogy minden vágyad magába vésse,
Megnyílott karom lágy ölelése.
Szent aranyserleg lett az én testem,
Hogy kelyhébe téged szomjún vehessen.
S testté lett lelkem, beszédes lelkem,
Hogy csókká válva megváltód lehessen.


(Lesznai Anna)

Ha szeretkezik...




















Mindennek megvan a maga jelentősége. Az az ember, aki nagy hévvel éli az életet... minden percét élvezi. (...) Ha szeretkezik, azért teszi, mert túlcsordul a boldogságtól, mert a borospohara annyira tele van, hogy kicsordul, mert elkerülhetetlen, mert meghallja az élet hívó szavát, mert abban a pillanatban, abban az egyetlen pillanatban, el tudja veszíteni a fejét.
 
(Paulo Coelho)

Úgy éreztem...

















Úgy éreztem: végre megérkeztem. Haza, az igazi otthonomba. Mintha ez volna az egyetlen hely, itt az ágyban, szorosan hozzásimulva, ahol otthon vagyok, ahova tartozom. Ahová mindig is vágytam. Szótlanul feküdtünk sokáig, átölelve egymást, összeforrt testtel, egy ütemre lélegezve. Ez a csönd maga volt az örökkévalóság, de tudtam, hogy ha örökké tartana, akkor sem lenne elég.
 
(S. J. Watson)

Olyan jó volna szeretni, őrülten...

 
Olyan jó volna szeretni, őrülten, mindenről elfeledkezve, belekárhozni a mámorba, amikor semmi más nem létezik, csak két egymáshoz simuló ember...
 
(Szilvási Lajos)

Egy forró csók, egy ölelés...



Egy forró csók, egy ölelés...
Lázas szívünk összedobogna...
Aztán jöhet, mit bánom én,
A kárhozatnak égő pokla!
...Nincs kárhozat, mely ily gyönyörre
Eléggé gyötrő, kínos volna!

(Ady Endre)

Mindig vágyni fogok rád...



































Minden, ami él, az túlságosan is titokzatos. S te, kedvesem, számomra örök talány maradsz, amelynek értelme az élet gyönyöreit és a halál borzalmait rejti magában. Ne félj attól, hogy odaadod magadat nekem. Mindig vágyni fogok rád, és sohasem foglak kiismerni. Vajon valóban a miénk-e valaha is az, akit szeretünk? Vajon másvalami-e a csók és az ölelés, mint egy gyönyörűséges kétségbeesés erőfeszítése? Még amikor karjaimba szorítlak, akkor is kereslek, sohasem vagy az enyém, mert mindig kívánlak téged, s mert benned a lehetetlent és a végtelent kívánom.  

(Anatole France)

Egyek vagyunk...






















 
Szerelmes vagyok, és ez mindenem, akár helyes, akár nem, és neki én vagyok minden. Szeretem. Egyek vagyunk, nem lehet mit tenni, semmit sem tehetek, csak ölelni őt örökké. Vele akarok lenni ma, holnap és egész életemben. Amikor a szerelem ilyen erős, ott nincs helyes vagy helytelen. A szerelem egész életedre szól.

Tőled és Általad...
















Mióta eszmélek, szeretek szeretni, hiszen tudod: sokat és sokfélét szerettem. Téged talán jobban, mint másokat, de mindez nagyon rég volt. Az évek csöndben körém rakódtak. Közönyből építettem nyugalmat. Azt hittem, hozzám nem ér fel már semmi hullámverés. De te egyszer csak újra megjelentél, vadul dörömböltél, és rám törted a kaput. Szédülök, mint aki varázslatból ébred. Mi ez? Felfogni sem tudom, mi történt velem. Egyik pillanatról a másikra - váratlanul és hihetetlenül - sarkaiból fordult ki a világ? Vagy csak az én világom? Egy biztos: kötelékeim fellazultak, zárt énem kitárult, a mindenség részesévé lettem. Olyat kaptam Tőled és Általad, amit örökre elveszettnek hittem: a létezés értelmébe vetett hitet.
 
(Fekete János)

2012. augusztus 25., szombat

Akinek a lelkében ott vagy...



Azt ismered, akinek a lelkét ismered.
Akinek a lelkében ott vagy, otthon érzed magad, akinek a mosolyában látod minden érzését, a szívét, a szeretetét.
Ha szavak nélkül is érted őt, ha pedig szól hozzád, ez számodra mennyei fuvolák hangja – igen, akkor valóban ismered őt.
És ehhez nincs szükség évekre, nincs szükség hónapokra, hetekre.
Csak találkozni kell.
... Vele.
Én ismerlek...
 
 
(Csitáry-Hock Tamás)

A vágy...



A vágy...

…izzó parázs - a lélek tüze…
A test vonzalma - óhaja az Egy-ségnek; az Egy-gyé olvadás megsemmisítő erejébe vetett Hit… …mely elsöprő erővel tágít pupillát, s remegtet térdet… - vágylak: Téged.
Csodálom hajad selymét, nyakad kecsességét. Pillantásod mélyét, lelkednek tisztaságát. Arcod báját, mosolyod bizalmát. Vállaid gömbölyét, kebleid hullámzását… …bőröd illatát, és inaid gyengeségét… …sóhajod mélyét, csókod hideg ízét… - vágyom érintésed; mely örvényként vonzza tudatom… és spirál pályán veszik el lényem, lényedben…
Látom Lelkedet, mely otthona Lelkemnek… …hazaérek ha Rád nézek - vágyom szíved melegére, karjaid ölelésére… …öled befogadó nyugalmára - az eggyé olvadásra…
Szeretem női parázslásod. Forró bőröd és tüzes arcod pírját… …szemeid tüzét, tenyered nyirkosságát. Kebleid feszességét, bimbóinak keménységét. Hasad lágy remegését… ölednek otthonát… - mely befogad és ölel… csak nekem otthonom…
Szeretek táncolni Veled a Hold fényében… hallgatni a Szellő szavát… érezni a Levegő hűsét… nézni a Csillagok ragyogását, a Hold mosolyát… - majd Rád nézve tudni: mindez Te vagy… …nekem vagy: minden… a Világ.
Hallgatni a tücskök zenéjét, a kutyák elnyújtott énekét, a madarak csivitelését… …és tudni, hogy Élek - érezlek, érezhetlek Téged…
Várni… …esténként várni Rád, hogy jössz-e már… …adsz-e már - Életet… …érzelmet, mely egész nap éltetett… Rád emlékeztetett…
…mint ez a pár gondolat… …mely Rád gondolva fogant… - szívemtől… …szívednek.
Szerettelek... ...szeretlek...
- Téged.


(Mystery) 

"Ha valaki megérint...
















 
"Ha valaki megérint vagy megsimogat, tudod, hogyan érez irántad. Ezen a területen nehezen rejthetjük el azt, hogy miként is érzünk valójában. A szavakat eltorzíthatják nüánsznyi különbségek, átszőheti őket a kétértelműség; látszólagos jelentésük mögött teljesen különböző mögöttes tartalmak lehetnek. Az érintés ezzel szemben egyenesen a szívhez szól. Idézd fel, vagy próbáld csak ki: nem érinthetsz meg valakit egy felületes érintéssel, ha igazán érdekel. Nem érinthetsz meg valakit egy szexuális töltetű érintéssel, ha csak a barátja szeretnél lenni. Érezni fogod a különbséget, és az is, akit megérintesz. Néha megpróbáljuk becsapni magunkat, és azt gondolni: közel állunk valakihez, szeretjük őt. De ha nem vagyunk képesek szeretetteljesen, fizikailag megérinteni, vajon tényleg közel vagyunk-e hozzá? Tényleg szeretjük-e?" 

(Nyitrai Erika: Az érintés hatalma)

2012. augusztus 24., péntek

Helen Bereg:Hegedűn sír

















 
Hegedűn sír

Mint hegedűn síró bús zene
Szívemben úgy jajong a hiány.
Húrjain játszó szerelem
Sajdítja létem dallamát.

Fátyolzenéje zokogva sír
Fel-fellibbenve a húrokon.
Hangja szárnyal, égbe repít
Minden vágyódó dallamot.

Hallod kedvesem, lelkem mint hív,
Mint száll hozzád karodba vágyva?
Szikrája csillagot vetít
Felhőn nyugvó éjszakára.

Lágy szimfóniába szelídül
Hiány húrjain síró zene,
Mikor karomba szenderül
Tested ringató szerelme.
 
(Helen Bereg)

Hiszek...


Hiszek az egyetlen folytatásban,
a megszülető kettős magányban,
hiszek az egyetlen menedékben,
a körülfolyó reggeli fényben,
hiszek az illatodban,
félve mozduló mámorodban,
a hajadban, ha felragyog:
átölelnek a csillagok.
 
(Nagy István Attila)

Hisz a szerelemben...
















Hisz a szerelemben épp az a legcsodálatosabb, hogy nem az a szerelem tesz boldoggá bennünket, amit kapunk, hanem amit mi adunk.
 
(Nagy István Attila)

Vágyakozás


Nyakadba csókoltam a vágyat
s örökös foglyod maradtam
ódivatúan olykor nevetségesen
felfedező voltam mert testedre vágyakozva
magamat is megismertem
nemcsak akartam hanem mertem is
egy életre megszeretni.
 
(Nagy István Attila)

Tartsd szabadon...






















 
Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy továbbadni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod, eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon, és örökre a tiéd marad.
 
(Buddha)

Házasságban, de szabadon















 

Házasságban, de szabadon

 
Nehéz, de nem lehetetlen. Csak egy kis értelemre van szükség. Csak néhány alapvető igazságot kell felismerni. Az első, hogy senki sem születik valaki másért. A második, hogy senki nem azért van, hogy beteljesítse a te ideáljaidat. A harmadik, hogy te csak a saját szereteted fölött rendelkezel - abból annyit adhatsz, amennyit csak akarsz - de senkitől sem követelhetsz szeretetet. Ha ezeket a tényeket megértetted, akkor mindegy, hogy házas vagy, vagy sem - együtt lehettek, mert teret engedtek egymásnak, sosem avatkoztok egymás egyéniségébe.
 
Ha nem veszed a házasságot túl komolyan, akkor lehetsz szabad ember. Ha komolyan veszed, akkor a szabadság lehetetlenné válik. Vedd a házasságot játéknak - az egy játék. Vedd elő a humorérzéked és használd ebben a szerepben, amit az élet színpadán játszol, mert ez csak egy szerep - semmi köze a természethez vagy a valósághoz. Ez csak egy fikció.
 
Nagyon sok dolgot, amit humorosan kellene felfognunk, túlságosan komolyan veszünk, és ebből a komolyságból nő ki minden problémánk. Először is: minek megházasodni? Szeretsz valakit, együtt élsz valakivel - ez alapvető jogod. Bárkivel élhetsz, bárkit szerethetsz. A házasságok nem a mennyben köttetnek, itt köttetnek a földön. De ha mégis bele akarsz menni ebbe a társadalmi játékba, és nem akarsz egyedül, függetlenül élni, akkor tisztázd a társaddal, hogy ez a házasság csak egy játék. Sose vedd komolyan. Mondd meg neki, hogy ugyanolyan független leszel a házasság után, mint előtte. Beszéljétek meg, hogy nem avatkoztok egymás életébe, úgy éltek majd együtt, mint két barát, megosztva egymással örömeiteket és szabadságotokat - de soha nem lesztek egymás terhére. És bármikor, ha úgy érzitek, hogy elmúlt a tavasz, vége a mézesheteknek, nem fogjátok megjátszani magatokat, hanem akkor is őszinték lesztek egymáshoz. Útjaitok olyan ponthoz érkeztek, ahol - bármennyire is szomorú - el kell válnotok, mert együttlétetekből most már hiányzik a szerelem.
 
A szerelem a legnagyobb kincs az életben. Nem szabad ostoba szertartásokká alacsonyítani. A szeretet és a szabadság mindig együtt jár, nem választhatod el őket egymástól. Aki ismeri a szabadságot, az tele van szeretettel. Aki ismeri a szeretetet, az mindenképpen szabadságot akar adni. Ha annak nem tudsz szabadságot adni, akit szeretsz, akkor kinek tudsz? Ha szabadságot adsz, akkor az azt jelenti, hogy bízol a másikban. A szabadság a szeretet megnyilvánulása.
 
Akár házas vagy tehát, akár nem, soha ne feledd: minden házasság csak társadalmi beilleszkedés. A házasság célja nem az, hogy bezárjon és egymáshoz láncoljon benneteket, hanem az, hogy két ember fejlődését elősegítse. De a fejlődéshez szabadságra van szükség, és az eddigi kultúrák mind elfelejtették, hogy szabadság nélkül a szerelem meghal.
 
Látod a madarat, ahogy szárnyaival úszik a napsugárban az ég tengerén, és elbűvöl. Úgy magával ragad a szépsége, hogy elfogod és beteszed egy aranykalitkába. Azt hiszed, hogy ugyanaz a madár marad? Csak ha felszínesen szemléled. Éppen a lényeg hiányzik. Eltűnt a végtelen tér, az ég, a szabadság. Az az aranykalitka lehet, hogy számodra értékes, de a madár számára értéktelen. A madár számára az egyetlen érték az életben a szabadság a végtelen égen. És ugyanez érvényes az emberi lényekre is.
 
Osho nyomán....

A szerelem három dimenziója

















 

A szerelem három dimenziója

 
A szerelemnek három dimenziója lehetséges. Az egyik az úgynevezett függő viszony; ez az, ami az emberek többségével történik. A férj a feleségétől függ, az asszony a férjétől. Kizsákmányolják egymást, uralkodnak egymás fölött, birtokolják egymást, árucikké alacsonyítják egymást. Az esetek kilencven százalékában ez történik a világban. Ezért a szerelem, ami egyébként a paradicsom kapujához vezethetne, legtöbbször a pokol kapujához vezet.
 
A második lehetőség a két független személy közötti szerelem. Ez csak néha-néha fordul elő, de ez is szenvedést hoz, mert állandó ellentét van a két fél között. Egyik sem alkalmazkodik; mindketten annyira függetlenek, hogy egyikük sem hajlandó kompromisszumra, alkalmazkodásra. A költők, művészek, gondolkodók, tudósok egyfajta független életet élnek - legalábbis az elméjükben - és ezért mind olyan emberek, akikkel lehetetlen együtt élni. Túl excentrikusak az együttéléshez. Meghagyják a másik szabadságát, de ez a szabadság inkább nem törődömségnek tűnik, mint szabadságnak. Nem igazán fontos nekik a másik. Meghagyják egymást saját közegükben. Ez a kapcsolat felszínes, mert valójában félnek mélyebbre hatolni egymás világában. Jobban ragaszkodnak a saját szabadságukhoz, mint a szerelemhez, és nem akarnak kompromisszumot kötni.
 
A harmadik lehetőség pedig az összefüggés lehetősége. Ez valóban nagyon ritkán történik meg, de amikor megtörténik, akkor ott megjelenik a földi paradicsom. Két ember, akik nem függetlenek de nem is függnek egymástól. Mérhetetlen szinkronban vannak egymással, mintha egymásért lélegeznének, mintha egy lélek lenne két testben - amikor ez megtörténik, akkor történik meg a szerelem. Csak ezt hívhatjuk szerelemnek.

Az előző kettő nem igazi szerelem, azok csak egyezségek - társadalmi. pszichológiai, biológiai egyezségek. Csak a harmadik lehetőségnek van köze a spiritualitáshoz.


(Osho)

2012. augusztus 23., csütörtök

Valami szép
















Nagy Horváth Ilona:
Valami szép

Te erős voltál,
engem széttépett a reggel,
s hol utunk kétfelé ágazott,
hasított belőlem még egy darabot
a felismerés,
nélküled megyek tovább.
A szó, szerelem,
új köntösbe öltözött.
Már tudom, igaz,
az élet néha a legszebb álom,
és tőled az.
Csendre intem árvult
jajszavát a szívnek,
indulok én is.
Még visszanézek ránk…
Ott lüktetett minden pillanatban
valami szép és visszavonhatatlan:
megtaláltál, megtaláltalak.

Visszamentve























Hollósy Tóth Klára:
Visszamentve

Van hangulat, mely visszahoz téged,
beleveszem lényed mámorába,
megtöltve veled ez ürességet,
varázslat ül a vágyak falára.

Ez a legszebb, mit ez élet adhat,
mindaz mi volt, régmúlt már, messze jár,
a hiány még belül felragyogtat,
s nem kell hozzá semmi félhomály.

Látom szemed, hamisan mosolyog,
a régi nyarat bűvöli körém,
hallom a lépted, ahogyan kopog,
ismerlek, nem téveszt meg a sötét.

S már érzem magam a karjaid közt,
a volt érzéseket visszamentve,
a vágy képzelet, idéző hírnök,
feltámadást ragyogtat a csendre.

Lelki élmény...






















 
Áldozat nélkül nincs megvalósulás. (...) Ami az életünkben szép és nagyszerű, az mind önfeledt örömmel indult az útjára, olyasféle lelki élménnyel, mely érzéki szinten az ölelés testi kéjéhez hasonlatos - de csak komoly áldozattal és szenvedéssel tud "világra" jönni. (...) Áldozatot az ember mindig valakiért vagy valamiért hoz, amibe, vagy akibe "szerelmes"!
 
(Müller Péter)

Az én szerelmem...

















Az én szerelmem nem a szépségből született. Ilyesmihez nekem semmi közöm nincs, hogy is keveredhetnék ilyesmibe. Csakhogy egy másféle szerelem, mely bátortalanul, hosszú ismeretség után, a szenvedések kohójában jött létre, az állhatatosság kovácsolta ki, a tiszta szeretet révén vált tartós ötvözetté, kiállta az értelem próbáját, s a végén magától bontakozott ki hibátlan teljességében, ez a szerelem nevetett a szenvedélyen, mely forrón lobban fel, s hirtelen kialszik; ez a szerelem, ez kötött le engem; és bármi is támad fel, akárhogy táplálja, akárhogy széthúzza, azt nem szemlélhetem érzéketlenül.
 

(Charlotte Bronte)

Egy Valaki...

















És ez rossz. Mert ez nem az az érzés, amikor még magad sem tudod, ki, csak érzed, hogy lelked nem teljes, hogy a másik fél még valahol keresgél. Nem. Ez más érzés. Mert már tudod, ki hiányzik. Nem általánosságban valaki, hanem Valaki. Egy Valaki. És ez rossz. Szeretnél vele lenni, hallani hangját, látni mosolyát, érezni közelségét. De nem lehet. És hiányzik. Fájón hiányzik. Érzed, hogy ez rossz. Ám egyszer csak mást is megérzel. Megérzed, hogy ez azért mégsem csak rossz. Hanem jó is. Hiszen ez azt jelenti, hogy van Valaki, aki fontos, aki annyira fontos, hogy mindig szeretnél vele lenni. És ez jó érzés. Hogy van, hogy létezik, hogy megtaláltad. Hogy van, ki hiányozzon.

És bár fájón hiányzik, de már édesen.

Mosolyhíd (Csitáry-Hock Tamás)

Belső találkozás






















  Belső találkozás


A férfi és a nő nem találkozhat örökre; találkozásuk csak pillanatnyi lehet. Ez adja a szerelem boldogtalanságát és örömét is. Az öröm, az eksztázis a pillanatnyi találkozásból fakad. Arra az egy pillanatra egésznek érzed magad; semmi sem hiányzik, teljes a harmónia. Hatalmas öröm támad, amely hamarosan eltűnik.

A tantra azt mondja, használd ezt kulcsként - hogy a külsővel való találkozás csak pillanatnyi lehet. De van egy belső nő, egy belső férfi; a belsővel való találkozás tartós lehet, örök. Tanuld meg tehát kívül a titkot és alkalmazd belül. Egy férfi sem csupán férfi és egy nő sem csupán nő. Ez a tantra legnagyobb felismeréseinek egyike.... mert a férfi egy férfiből és egy nőből születik, e két polaritás találkozásából. Magában hord valamit az apából és valamit az anyából. Ugyanez a helyzet a nővel is.

Mélyen belül ezért mindannyian az ellentétünk is vagyunk ; ha a tudatos elme férfi, akkor a tudattalan nő és fordítva. Ha nem tanulod meg a másikkal való belső találkozás művészetét, akkor a szerelem boldogtalanság marad, az öröm pedig ördögi kör és kettészakadsz. A belső találkozás éppúgy lehetséges, mint a külső. De a belső találkozásban van valami különleges is: nem kell véget érnie. Igazi, egy életre szóló jó kapcsolat, házasság lehet.

(Osho)

2012. augusztus 22., szerda

Mészáros Mária: Kérés
















Mészáros Mária:
 
Kérés

Úgy érints,
mint hópihe száll
napfényben fürdő ágra,
szívem melegére
dideregve várva.

Nézz rám,
mint hosszú út után a Vándor
először érve érintetlen tájra,
annak minden csodáját
Mindörökre magába zárja.

Csak akkor ölelj,
Ha ünnepnek érzed a Percet,
Szívedben őszinte a Vágyad,
Hogy veled két testből
Eggyé váljak. 
 

Gondolj a szépre...


































 
Gondolj a szépre, és széppé válik az is, amiben eddig nem láttál semmi szépet. Gondolj a jóra, és a rossz máris más értelmet nyer.

(Tatiosz)

...a végtelen gyermeke vagy."


















"Olvass el naponta néhány igaz szót, bölcs gondolatot, szép verset. Olyat, amit neked írtak. Hallgass olyan zenét, melyet nem a káosz, hanem egy magasabb rend szült. Könnyű megkülönböztetni, mert az utóbbi szép. Hozd helyre magad naponta. A légkör, amelyben élsz, szennyes. Tele van negatív adással, fullasztó, boldogtalan, koszos gondolattal. De te nézz a magasba, s hangold magad a nap sugarára. És ne felejts el esténként fölnézni az égre, hogy újra és újra eszedbe jusson: a végtelen gyermeke vagy."
 
(Müller Péter)

Nincs lehetetlen!

















 

Nincs lehetetlen!

„A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik.”
 
(Muhammad Ali)