Túl az önző vágyakon
Ahogy a szemembe néztél,
ahogy a kezemhez értél,
átjárta szívem a fájdalom,
s túl az önző vágyakon
megláttam a magányod.
Először éreztem igazán,
hogy neked mennyire fáj,
először láttam, talán,
szíved valódi arcát.
Bocsáss meg nekem mindenért,
tudom, a szó most túl kevés,
de elvakított önző fényem,
ezért nem láttalak Téged.
S lehet, hogy már késő,
ez a szívverés a végső,
s holnap hiába kereslek,
de tudd: Nagyon szeretlek!
ahogy a kezemhez értél,
átjárta szívem a fájdalom,
s túl az önző vágyakon
megláttam a magányod.
Először éreztem igazán,
hogy neked mennyire fáj,
először láttam, talán,
szíved valódi arcát.
Bocsáss meg nekem mindenért,
tudom, a szó most túl kevés,
de elvakított önző fényem,
ezért nem láttalak Téged.
S lehet, hogy már késő,
ez a szívverés a végső,
s holnap hiába kereslek,
de tudd: Nagyon szeretlek!
(Nyiraty Gábor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése