Tavaszváró

 

Tavaszváró

Tavasztündér szellő szárnyon hajnalban megérkezett,
elmenekült az öreg tél, ideje bevégeztetett,
madárdallal köszönt a Nap, örülnek az emberek,
elegük volt a hidegből, várták már a meleget.

Barka pattan, zöldül a rét, kék ibolya díszeleg,
olvad a jég, a kis patak újra vígan csörgedez,
megérkeztek már a gólyák és a fecskeseregek,
csivitelő énekükkel töltik be a kék eget.

Kinyílott az aranyeső, sárgállik a pitypang,
méheket kicsalogatta virágsziromillat,
boldogan zümmögnek, örülnek a Napnak,
mesebeli kosarukba friss virágport raknak.

A tóparton békák hada, köszönti a tavaszt,
langyosodó vizében víg, szerelmes halak,
napsütötte köveken színes gyíkok napoznak,
tarka réten a vadnyulak játékosan szaladnak.

Újraéledt a természet, hosszú, téli álmából,
mámoros az erdő, mező meleg napsugártól,
szellőlányok táncot járnak, és pajkosan kacagnak,
Boldogok az emberek, örülnek a tavasznak.

(Uzelman János)