Két sors, két élet

 

Két sors, két élet

Két sors, két élet
saját medrében
csordogált éppen
a messzeségben,
egymástól távol,
lehetett bárhol,
majd oly hirtelen,
az ismeretlen
arc ismerős lett,
nagy levegőt vett
a lomhán mélázó szív,
dobbanása tüzet szít,
s valami megváltozik.
Két sors, két élet,
furcsa játék ez,
ahogy eggyé lesz
a szív, s a lélek,
s egymás nélkül többé
már sohasem élhet.

(Nyiraty Gábor)