2018. február 21., szerda

Amit Ő alkotott, azért vállalja a felelősséget...


"Istennek semmi köze a házakhoz és az órabérekhez, az általad feltalált bombákhoz és drótsövényekhez, semmi köze ahhoz, hogy kapsz-e nyugdíjat vagy sem és hogy meg tudsz-e élni abból a fizetésből, amit a többi emberek adnak Neked az önként magadra vállalt munkáért. Isten bele sem néz a számlakönyveidbe, nem törődik a gépeiddel és talán azt sem tudja, hogy létezik az egyik vízcsepp milliomodik porszemén egy úgynevezett társadalmi rendszer, amit mesterségesen fölépítettél magadnak és amivel most nem vagy megelégedve. Ő a csillagrendszerekkel és az ibolyák gyökerével törődik csupán. 

Isten művész, aki megalkotta a világok milliárdjait és pillanatról pillanatra újakat alkot. Amit Ő alkotott, azért vállalja a felelősséget. Ott minden az Ő elgondolása szerint történik, tiszta és művészi törvények alapján. Ott nincsenek meglepetések és váratlan fordulatok. Nincs győzelme a gonosznak, mert nincs gonosz. Ezt a fogalmat az ember alkotta és emelte földöntúli alapzatra, hogy megbocsáthasson magának, ha ostobaságokat cselekszik. A sas nem gonosz, amikor lecsap a galambra. Fiainak viszi, hogy élhessenek. Művészi rendező keze igazította így a szerepeket, hogy ne szaporodhassanak el a galambok s ne egyék el az egerek elől a gabonát." 

Wass Albert: Te és az Isten- részlet

Csak nyisd ki a szemedet jól...


"Ott leled mindég, a műhelyében. A vízcseppben, amit számodra alkotott. Csak nyisd ki a szemedet jól.

Megtalálod a fűszálban, amikor éppen nő. A virágban, mikor a szirmait bontja. A pillangóban, ahogy szárnyra kél. Ott dolgozik. És ha elég tisztán és elég egyszerűen állasz meg előtte, levetve minden magadra aggatott bohóc-cicomát, amit társadalompolitikának, tudománynak vagy előítéletnek nevezel: akkor talán reád is néz. Talán még reád is mosolyog."
  
(Wass Albert: Te és az Isten - részlet)

Sohasem könnyű...




Senki sem rúghat akkorát rajtunk, mint azok, akik szeretnek.
Sohasem könnyű, ha összetörik a szívedet. Egy kis darabja mindig törött marad. De ezt próbálod átvészelni, ahogy tudod. És egy nap ráébredsz, hogy csak egy kis része tört össze, és még nagyon sok van épen.

(Testvérek c. film)

Szerelmessé tettél...


Szerelmessé tettél,
Nem én tehettem róla,
Vágyat ébresztettél,
S végig tudtál róla.

(Kosztolányi Dezső)
 

Te vagy az!


A szerelem sem úgy pottyan az emberre, mint cserép a háztetőről, hanem már igen szerelmesnek kell lennünk ahhoz, hogy a számtalan szembejövő közül épp mi ketten tudjuk azt mondani egymásnak: te vagy az!

(Fodor Ákos)

Csak szemem és szemed


Szememmel táncolt a szemed,
beszélt szememmel és ölelkezett:
Sírás, csend, szigor és révület
- mi minden?
Csak szemem és szemed.

(Fodor Ákos)

Tőled, magamtól...


Tőled, magamtól már csak azt kívánom:
ha találkozunk még, bárhol e világon,
ne kelljen elkapnod rólam tekinteted.


(Fodor Ákos)

...Tudod, a világ a szívünkben tükröződik...


...Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el az a világon mindenhol barátságos emberekre talál...

A belső szépség sokkal fontosabb...


“Az emberek mérhetetlenül sokat foglalkoznak azzal, hogy fizikailag vonzóak legyenek, pedig a belső szépség sokkal fontosabb és biztosabb alapja a hosszan tartó kapcsolatnak.”


(Őszentsége Tendzin Gjaco, a 14. Dalai Láma)

Okom panaszra? nincs...


Okom panaszra? nincs, hiszen a Lényeg:
hogy lehetek, mint milliárdnyi lények;
így-úgy-amúgy. (Sokaknál sokkal jobban,
s van, ki ha rám néz: szíve szebben dobban.)


(Fodor Ákos)

2018. február 20., kedd

"Ragadd meg minden napodat...


"Ragadd meg minden napodat. Örülj a teljesség igényével. Minden napnak, úgy, ahogy van. Az embereknek, úgy, ahogy vannak. Nem arról van szó, hogy a mának kell élnünk, hanem arról, hogy a mának kincsként kell örülnünk. A legtöbben felszínesen élünk, nem is gondolva arra a csodára, hogy egyáltalán élnünk adatott."
 
(Audrey Hepburn)

Mindannyiuknak hálás vagyok


PÉLDAKÉPEK: Példaképem Mindenki, Akitől valaha is tanulhattam bármi követendőt, vagy elvetendőt. Mindannyiuknak hálás vagyok.


(Fodor Ákos)

Az tetszik...


Nem azt szeretem,
aki tetszik. - Az tetszik,
akit szeretek.

 (Fodor Ákos)

Maradj önmagad!

 
Maradj önmagad!

Az élet egy játszma,
mit játszani nehéz,
a tükör előtt állva,
aki veled szembenéz,
felismered-e még?

A világ alakít,
átformál téged,
ölel vagy eltaszít,
milyen kedve van éppen,
de te sose add fel
a személyiséged!
 
(Nyiraty Gábor)
 

Arcok

 
Arcok

Arcokat látok csak, bármerre is nézek,
idegenek, olykor ismerősek,
vagy megmarad, vagy a feledésbe réved,
de mindegyik mögött van egy élet.
Egy élet, mit kevesen ismernek,
egy féltve őrzött, saját történet,
titkok, sebhelyek, vágyak, remények,
öröm és bánat, felszínes érzelmek,
és a fájdalom eltemetve mélyen.
A fájdalom, mit magadban hordasz,
elnyomod, de tudod, hogy ott van,
benned lüktet a hegek alatt,
de a hegek olykor felszakadnak.
És mindenki csak néz, mit sem ért,
az arc mögé nem lát, elítél,
pedig valahol titkon, legbelül,
ott reszket ő is egyedül.
 
(Nyirati Gábor)
 

Egy ajándékhoz...

 
Egy ajándékhoz...
 
Köszönöm, hogy vagy és érzel,
 Léteddel teremted lényem,
Nem a tudat szándék szintjén,
Csak úgy belül, véletlenül,
Egyszerűen, csendben, halkan,
Vakon, némán, akaratlan.

(scorpion) 
 

"Az, aki vagy, Isten ajándéka neked...


"Az, aki vagy, Isten ajándéka neked. Az, akivé válhatsz, a te ajándékod Istennek!"
 
(Dan Millman)

Néha úgy érzed

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Néha úgy érzed

Néha úgy érzed, összefogott ellened a világ,
és a rosszból neked túl sok az, ami mostan kijár,
semmi sem sikerül, és még az eső is elered,
pedig percekkel előtte tűzött a Nap feletted.

Néha úgy érzed, senki sincs, aki melletted állna,
kiket barátnak hittél, azok fordítanak hátat,
magadra maradtál, egyedül ebben a világban,
így érzel, s nem tudod, merre indulj, melyik irányba.

Sokan vannak, hidd el, akik úgy éreznek, ahogy Te,
de legyen bármily nehéz az élet, mégsem adják fel,
mert van hitük, s szívükben legbelül ott van a Remény,
Tedd Te is ezt, és a Boldogság majd hozzád is elér.
 
(Nyirati Gábor)
 

Fázom


Fázom

fázom
kérlek
ölelj
ne
érezzem
a
tél
hidegét

fázom
dermedek
mit kezdesz
velem...
ha feléd
ennyi hideggel
közeledek...


(Szalai Mária)

"Semmi nem nyújt olyan szabadságérzetet...


"Semmi nem nyújt olyan szabadságérzetet, mint a csillagos ég."
 

(Bartis Attila)

2018. február 13., kedd

Valentin-nap reggel

 
Valentin-nap reggel

Ma sem érzek másképp,
ugyanúgy szeretlek,
Te vagy az ajándék,
szebb nem is kell nekem,
Valentin-nap reggel
Rád gondoltam éppen,
ahogy a Nap felkelt,
madárcsicsergésben
ajkadra csókot hint,
és majd újra megint,
s lágyan magához hív
a halk, szerelmes szív.

(Nyiraty Gábor)

Nemcsak ezen a napon

 
Nemcsak ezen a napon

Valentin-nap reggelén
mosollyal ébredtem én,
mert ugyanolyan szépnek,
ugyanolyan tüneménynek
láttalak, mint máskor,
mint bármikor, bárhol,
és nemcsak ezen a napon,
szeretlek mindig, nagyon!

(Nyirati Gábor)

Szíved margójára

Szíved margójára

Vehetnék ajándékot százat,
elhozhatnám a legszebb virágszálat,
az összes csillagot az égen,
vagy a világnak minden kincsét éppen,
de talán az is kevés lenne ahhoz,
hogy megmutassam azt, amit én érzek
az első perctől, attól a naptól,
hogy megláttalak, szeretlek Téged.
Ha nem vagy velem, hangtalan a világ,
színtelen az égbolt, a szivárvány,
íztelen a legédesebb édesség,
nincsen bennem meg az a képesség,
hogy valaha is Nélküled éljek én.

(Nyiraty Gábor)

" Amíg élünk...


" Amíg élünk vannak pillanataink, ami emlékké válhat. Amíg vannak emlékeink, a tegnap megmarad. Amíg van reményünk a holnap vár ránk. Amíg szeretünk, a ma gyönyörű. Amíg a ma gyönyörű, lesznek emlékei lelkünknek, mert nyitva van a kapuja, szabadon száll a pillanat.,,
 

(F.Judit) 
 

A veled töltött pillanatokat...


Cserélünk... néha könnyen, néha nehezebben, alkudozva, méregetve. Már egészen kicsi korunk óta. A játékainkat, kártyanaptárainkat, kisautóinkat, lemezeinket, bélyegeket, régi pénzeket... aztán lakást, autót, néha hazát. Mennyi mindent. Cserélünk. Ahogy én is tettem oly sokszor. És akár ma is. De van valami, amit soha, semmiért, semennyiért nem adnék, nem cserélnék. A veled töltött pillanatokat, perceket, órákat.
 
(Csitáry-Hock Tamás)

2018. február 12., hétfő

Nem tudhatod

 
Nem tudhatod

Nem tudhatod, mikor lesz már késő,
melyik napod lesz életedben a végső,
az utolsó, hogy felkel még a Nap,
s az eljövő hajnal már nélküled marad.
Minden reggel úgy kelj fel ágyadból,
hogy őrizz meg egy darabot az álmodból,
a mesékből, a rejtett vágyakból,
mert egy csodaszép világ hív a távolból,
csak észre kell venned a jeleket,
és sose hagyd elrontani a kedvedet.
Ha elestél, állj fel, és tanulj belőle,
ha visszahúz a múlt, akkor is menj előre,
és lassan fejtsd le magadról a karmait,
ne cipeld, szórd szét magadban gyűjtött hamvait!
Tanulj meg szeretni és megbocsátani,
büszkeséged szőtte leplet lerántani,
s a harag láncát leszakítva szárnyalni,
szívednek és lelkednek szabad szárnyain.
Nem tudhatod, mikor lesz már késő,
melyik napod lesz életedben a végső,
amikor a harangok már érted szólnak,
és nincs több alkalom egy utolsó szóra,
de még annyi mindent kellett volna,
ezért addig mondd ki, addig tedd meg,
ameddig van még időd, ameddig lehet.
 
 
(Nyirati Gábor)
 
 

Ha valakit szeretsz...

 
Ha valakit szeretsz...

Ha valakit szeretsz, szeresd igazán,
halld meg szívének suttogó szavát,
érezd, hogy nélküle üres a világ,
minden nap csodáld édes mosolyát.

Ha valakit szeretsz, szeresd őszintén,
zord éjeken álmait őrizvén,
maradj mellette, szorítsd jól magadhoz,
mert lesz idő, meglátod egy napon,
hogy egymásnak már csak ti maradtok.
 
 
(Nyiraty Gábor)

Bolondulásig szeretni

 
Bolondulásig szeretni

Ébren is álmodom,
Szállva át világokon.
Karjaidba kívánkozom,
Boldogságtól virágozom.

Bolondulásig szeretni,
Önfeledten nevetni.
Mellkasodon elszenderedni...
Másra időt sem vesztegetni.

Te magasztos istenség,
Maga vagy a mindenség.
Törődni veled ösztönösség,
Édes érzékenység.

(Körmendi Nóra Izabella)

Sohasem késő

 
Sohasem késő

Nem is számoljuk a napokat,
észre sem vesszük, úgy rohannak,
néha álmodunk csak nagyokat,
és örülünk, hogyha még vannak,
kik érdek nélkül meghallgatnak.
Egy rövidfilm az életünk,
nem tudjuk, meddig szól jegyünk,
és mi csak egyet tehetünk,
hogy minden percét élvezzük.
Lemegy a Nap, és újra felkel,
lehet most éj, de jön a reggel,
benne van a remény, a kezdet,
sohasem késő, hogy még megtedd.
Arcodat látod torz tükörben,
ahogy egyedül állsz a csendben,
rejtőzködő lelkeddel szemben,
s tetteid állnak téged körbe,
csak Te tudhatod, miért jöttek.
Egy könnycsepp az Élet szemében,
mind ezek vagyunk, majd megérted,
s akár egy pillantással vége,
és csendben lehullunk a mélybe.
 
 
(Nyirati Gábor)
 

Ott vagyok

 
Ott vagyok

ott vagyok
minden napodban
minden kéretlen
és kérő szavadban
ott vagyok
de csak akkor érhetsz el
ha lelkemhez
lelked felel

(Szalai Mária)

Neked

 
Neked

neked írom
esőszavakkal
fáradt
lombillatokkal
görnyedt
szivárvánnyal
az égre
hogy szeretlek
féltve
és félve
és égve
testedet
körbefonnám
mohón
és némán
hisz a csönd
beszél helyettem
csak dédelgetném
simogatnám
ujjaim mint
könnyek
futnának rajta
csíp
fáj
sziszeg a lelkem
de balgán
mindet elfelejtek
csak a jó
mi megmarad
bennem
add hát kezed


(Szalai Mária)

Néha így, néha úgy

 
Néha így, néha úgy

Egyszer vége lesz, tudjuk már az első percben,
mégis harcba szállunk, s küzdünk minden nap,
lágyan körbeöleli szívünk bársony lelke,
s ebben a zord világban életben tart.

A közöny pajzsát magunk elé tartjuk,
és a "legtöbb" könnyen lepereg róla,
de ha egy pillanatra fejünk lehajtjuk,
apró tüskéit az Élet vadul szórja.

Szeretünk, és kell, hogy szeressenek,
nem számít, hányszor csalódtunk már,
a vérző sebek is hegesednek,
egyre erősebbé tesznek,
s egy idő után már nem is fáj.

Néha elönt minket a magány és a rosszkedv,
úgy érezzük, számunkra itt már nincs hely,
Néha pedig egy esőcsepp is boldoggá tesz,
s leporoljuk a bennünk rejlő kincset.
Néha így, néha úgy, de mindig van valahogy,
ami jár neked, a sorstól a végén úgyis megkapod.
 
 
(Nyiraty Gábor)
 

Változás

 
Változás

lágyan
átszűröm
érzékeimen
a szürkét
s gyönyörködöm
a
szivárványban
 
(Szalai Mária)
 

Minden

 
Minden

Minden reggel, ha melletted ébredek,
azok voltak a legszebb éjjelek,
érzem testemen érintésedet,
és végre megnyugszom, s nincs több félelem.

Minden nap, ha az arcodat láthatom,
szemeidnek tiszta ragyogása
szívem ezer kis ablakán áthatol,
szerelmünk fénye, halk vallomása.

Minden szép, együtt megélt pillanat
emlékké vésve örökké megmarad,
s ha majd évek múlva leporoljuk,
milyen bolondok voltunk, jót mosolygunk.

Minden percben, amikor nem vagy velem,
rájövök, mennyire fontos vagy nekem,
és ha egyszer elveszítenélek,
megszűnne létemnek lüktetése.


(Nyiraty Gábor)

Amit megéltél

 
Amit megéltél

Amit megéltél, csak az számít,
a Jövő hazugsággal ámít,
s a Remény az ő cinkosa,
soha, soha ne fuss oda.
Amit megéltél, csak a tied,
azt már senki nem veheti el,
az emlékképek oly szépek,
a szívedbe beleégnek.
Amit még nem éltél meg,
menj, és most éld meg,
mert az élet gyorsan megy,
s holnap már lehet,
hogy mindenhez késő lesz.
 
(Nyiraty Gábor) 
 

2018. február 7., szerda

Addig is: legyünk itt jól...


"Talán nem merőben véletlen, hogy itt vagyunk. Talán az sem csupán a sors szeszélyének tudható be: meddig vagyunk itt. Addig is: legyünk itt jól. Lehetőleg nem ártva sem másnak, sem magunknak. Szemlélődjünk, és tűnődjünk el mindazon, akik-amik csak itt, csak most, és csak addig vagyunk - míg itt vagyunk. Így akár azt is megsejthetjük: ez nem minden; lehet valami az itt-és-most létünkön túl is."

(Fodor Ákos)

Szerelem, amely nem érik szeretetté:


Szerelem, amely
nem érik szeretetté:
részeg álom.
Volt.

(Fodor Ákos)

Előbb meg kell tanulni elégedettnek lenni...


Minden ember a saját életének a kovácsa. Meg a boldogtalanságának is. Hiszen sose lesz boldogság érzése az embernek addig, amíg a mások életével hasonlítgatja össze a sajátját. Boldogtalan lesz mindaddig, míg azt gondolja, hogy másoknak milyen jó, neki pedig milyen rossz. Hogy másoknak milyen könnyű, neki pedig mennyire nehéz. És, hogy másoknak minden sikerül, neki pedig soha semmi. Vagy, hogy mások olyan egyszerűen megkapnak mindent az élettől, ő pedig szinte semmit és már elfáradt a sok küzdelemtől. Így valóban nem is lehet boldogan élni. Előbb meg kell tanulni elégedettnek lenni, és amije van az embernek, azzal beérni. Hiszen addig, amíg mindenki a másikat lesi, addig a saját maga kis boldogságát soha nem fogja észrevenni.

(Lippai Marianna)

Légy elégedett abban a tudatban...


Szent Teréz imája

Hozzon a mai nap belső békét számodra.
Bízz Istenben annyira, hogy tudd, pontosan ott vagy, ahol lenned kell.
Ne felejtsd el a végtelen lehetőségeket, amelyek a hitből erednek.
Használd az adottságokat, amelyeket kaptál, és add tovább a szeretetet, amely megadatott számodra. Légy elégedett abban a tudatban, hogy Isten gyermeke vagy. Legyen ez a tudat teljesen a tiéd, de adja meg a lelkednek a dal, a tánc, a hála és a szeretet szabadságát.
Ez mindannyiunké.
 

"Ugye tudod, hogy a hitben is hinni kell?!"


"Ugye tudod, hogy a hitben is hinni kell?!"

Ez nagy titok. Az első pillanatban nem is érthető. Nem a vallásos hitről beszélek, hanem az önmagadba vetett hitről. A terveid megvalósulásába vetett hitről, arról, mely megelőlegezi - vagy megidézi? - a jövődet.

Nos, figyelj jól. A hitet éppúgy fel kell nevelni, mint egy gyereket. Először gyengécske még. Mint egy pici, izzó parázs: fújni kell, hogy lángot kapjon. Nem megy könnyen. Kifogy a levegőd. Pislákol a tűz, már-már elalszik.

De fújd! Fújd, kitartóan, türelmesen. Először még nem megy. Hiába. Már-már föladod, de mivel hiszel a Hitedben, mégsem hagyod annyiban. Fújod tovább.

Egyszer csak az élet visszaigazol. Elkezd pislákolni egy lángocska, és egyre magasabbra tör. Akkor eltölt az öröm: "Jé, hát ez működik!" Igen. Az első sikerélményed azt üzeni: érdemes hinni tovább. De jön egy szélfúvás, és eloltja a tüzet. Itt a kudarc. Nem sikerült! Mégsem sikerült. Vége.

De mivel "hiszel a Hitben", elkezded fújni a hamut, és azt veszed észre, hogy a fehéres szürke pernye alól kivillan mégis egy varázsszemecske, és egyre nagyobbra nő. Még jobban fújod, teli tüdőből, szinte alig veszel levegőt, csak fújod, fújod... És fellobban a tűz!

Te csináltad. Valóra vált a hited. Most már ég, lobogva lángol a tábortűz. Melegedni tudsz körülötte. Mások is odajönnek, mert ahol meleg van, odagyűlnek az emberek.


Hideg világ van, és mindenkit vonz az élő tűz melege - melyet te teremtettél. Látod, társaid is lettek egyszerre. A hitedből. Amelyben - minden csőd és kudarc és nehézség ellenére - hittél. A sok "nem megy" után - ha hiszel a Hitben - egyszer csak menni fog.

(Müller Péter)

Élvezd az utazást...


Ne felejtsd, az élet egy utazás. Ha mindent egyszerre megkapnál, amit szeretnél, akkor az életnek a továbbiakban nem lenne értelme.
Élvezd az utazást, és a végén észre fogod venni, hogy a jelenlegi “elakadásaid” óriási ugrások voltak előre, csak az adott pillanatban nem láttad a teljes képet.
Nyugodj meg: minden, amire vágysz, elérhető; s ehhez nem kell mást tenned, mint minden nap jelen lenni, hűnek maradni a választott utadhoz, s bizonyosan megtalálod majd a kincset, amit keresel.
Nem számít, mennyire lassan haladsz mindaddig, amíg le nem állsz…


(Coskun Cokbulan)

Ne félj attól, hogy valaki beléd szeret…

 
Ne félj attól, hogy valaki beléd szeret…

Csak adj egy esélyt. Hidd el, hogy te is megérdemled.

A csapda abban rejlik, hogy nagyon jó egyedül. Rengeteg időt tudsz magaddal eltölteni, a magad kedvére, a magad ritmusában. Pontosan tudod, hogy hogy kezdődik egy nap, és azt is, hogy hogyan fog végződni.

Biztonságban vagy, végtelen nyugalomban, amit jó esetben nem zavar meg senki.

A hétköznapok könnyedek, hiszen nem kell alkalmazkodnod senkihez, mindig nálad a távirányító, a te kedvenc könyveid vannak a polcon, azt főzöl, ami neked jó, és akkor amikor akarod.

Egészében azt csinálsz az életedben, amit akarsz, ami neked jó.

És egyáltalán nincs szükséged senkire, aki ebbe beleszól, aki ezen változtat.
Pedig egy próbát megérne…

Engedd meg, hogy valaki úgy bánjon veled, ahogy megérdemled. Aki úgy szeret majd, ahogyan az neked is jó.

Engedd meg MAGADNAK, hogy valakibe beleszeress, és ez az érzés viszonzásra találjon. Valakibe, aki majd megérteti veled, hogy nem kell mindennel egyedül szembe nézned, és nincs azzal semmi gond, ha néha segítséged kérsz, ha megfogod valaki kezét, hogy erőt meríts.

Ha néha megölel valaki, hogy erőt meríts.

Adj esélyt neki, hogy bebizonyítsa neked, hogy többet érsz annál, mint amit elhitettek veled. Többet érsz annál a személynél, akit bántani lehet, akit el lehet hagyni, akit meg lehet csalni, akinek össze lehet törni a szívét.

Ő nem fog elfutni, ő nem fog magadra hagyni.
Ha adsz esélyt.

De ehhez be kell engedned. Ehhez újra törékennyé kell majd válnod, ehhez ismét puhulnod kell.

Engedélyt kell adnod neki, hogy közelebb férkőzhessen hozzád és az életedhez.

Magadnak is engednek kell, hogy valaki beléd szeressen. Hogy meglássa a valódi éned, aki vagy. Az a személy, aki a másik életébe fényt és örömet hoz.

Adj esélyt a szerelemnek, ugorj el, ugorj fel.

Hagyd el a komfortzónát, ha megéri.

Nem kell egyedül megélned a világ csodáit.

Nem kell mindig erősnek mutatnod magad.

Tapasztald meg, hogy milyen szép az élet, ha azzal osztjuk meg, akit szívből szeretünk…

(goodstuff.hu)

Tárd ki szíved!


Kántor B. Péter: Tárd ki szíved!

A legnagyobb csoda, mit kaphattál: élni!
Titkos ösvényekre térni.
Bátornak lenni, kicsit félni,
Mosolyogni, néha sírni.
Menni az úton, mit adott a Sors,
Mely néha gyönyörű, néha torz.
Élményözön, emlékek,
Vágyak, tűnő remények,
Tiszta szívek barátsága,
Percnyi évek boldogsága.
Szerelem és harc,
Száz és ezer arc.
Elhagyott az út, amin jársz,
De menned kell,
Mert így lehetsz csak
EMBER!
Menj csak tovább,
Valahol rád várnak,
Tárd ki hát szíved
A végtelen határnak!


- Tudsz játszani?




















- Tudsz játszani?
- Tudok.
- És szeretsz is?
- És szeretlek is.


 
(Fodor Ákos)

Gyermekszívvel

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Gyermekszívvel

Fussunk álmok mezejére
gyermekszívvel, kéz a kézben,
leszek én, ki kicsit félne,
te legyél, és kicsit mégsem.

Egyszer szél legyél, ha tombol,
cirógató, hűs fuvallat,
macska, amikor dorombol,
úgy követelj ki magadnak.

Titok legyél, keresztrejtvény,
kedves dal a zenegépen,
éjt-nappal egy teleregény,
miként magam beleélem.

Legyél ház, mi hazavárjon,
mézillatú, édes otthon,
tükör, miben szépnek látszom,
s visszatükrözzelek folyton.


(Bíbor Kata)