2018. január 5., péntek

Veled

 
Veled

Az éj sötét, a csillagok lapulnak,
Veled hajózom, s hallgatom szavad.
Nézd, ráncaim már semmivé simultak,
hagyd megfürödni tükrömben magad.

Homok pereg, bár érzem, mit sem bánom,
szemedbe nézek, ott a végtelen.
Csak egyre szépül halkuló világom;
Te gyújtasz lámpát túl a fényeken.

(Kolev András)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése