Nekem

Nekem

Nekem mindennap ünnep.
Mikor este megérkezel
Mielőtt belépnél, a gondokat
Könnyedén lerázod magadról
Az öröm beléd kapaszkodik
Majd lustán arcodon pihen
S én azt kívánom, örökre
Szépséged dísze maradjon.

Nekem nem kellenek szavak
Én már anélkül is tudom
Miattam hagyod a küszöbön
A hosszú, fárasztó nap terhét
Hogy reggel, mikor álmosan
Rád köszön a zajos világ
Újra keskeny vállaidra emeld
Ha tőlem búcsút intve elmész.

Nekem a mi parányi szobánk
Egy csendes, lakatlan sziget
Ha belépsz, már nem törhet be
A kinti káosz, gond, zűrzavar
S ahogy szelíd, lágy mosolyod
Rám villan, a szürkeségen át
Minden, mi nappal még fájt
Most az ajtón kívül marad.

Nekem te vagy a hideg ellen
A legszebb, legmelegebb ruhám
Kérdésre a megnyugtató válasz
Még ha más ezt nem is érti
S úgy vágyom minden egyes
Veled együtt eltöltött időre
Mint ahogyan a kimerült test
A pihenés szükségét érzi.

(Sun Belle)