/Elég, ha vagy/

/Elég, ha vagy/

Ha olykor
nem számolhatnék el,
szoronganék.

Ilyenkor nem kell más,
csak a csend és
néhány óra még.

Nem kell más,
elég, ha itt vagy mellettem,
akár a nesztelen titok,
akit nem sejtek.

Aki - ha térdre is rogyok -
bennem, mint erő remeg.

Nem kell más,
csak egy kis kényelem,
ha szűk a világ és melléd
fekszem.

Nem kell más, csak, hogy
tudjak oltalmad lenni így is;
adva a mindig biztosat.

Ha olykor
nem számolhatnék el,
szoronganék és zajok

gyönyörei közt halnék meg.

Akkor kárba vesznének
a benned aggódó percek
és csak ismeretlen
bánataimba temetnélek.

Így nem is kell más:
elég, ha hallasz,

hisz így nekem most is, e fátylas
ködökben mindennél,
de mindennél többet adsz.

(Papp Ádám)