2017. október 25., szerda

Nagy Ilona: Őszt rajzolok...


Nagy Ilona: Őszt rajzolok...

Tudod, ha festhetek egyetlenegy percet,
akkor őszt rajzolok színes fák alatt,
amiben a napfény levelet ölelget,
és még szalmasárgán ébred fel a Nap,

lábam alá avart – olyan zizzenőset –
melyben süncsaládok álmot alszanak,
arany lombesőt a kéregbarna földnek,
mi megvédi majd a vattahó alatt,

harmatlepte gyepre bazsalikom zöldet,
hogy a lomlevelek jobban látsszanak,
fák alá terítőt, tarka-avarszőttet,
amin napsugarak festőt játszanak,

színes levelekből vidám asztalcsokrot,
álmodó sétányra barna gesztenyét,
fák alatt lapuló galagonya bokrot,
levélejtőernyőt, madárberkenyét,

őszi szélkeringőt, levelekkel pergőt,
piros padra fényt, magam mellé téged,
körénk csendet rejtő, szantálvörös erdőt…
ha megfesthetek egyetlenegy képet.

Áprily Lajos: Fogyó idő

Áprily Lajos:
Fogyó idő

Valamikor így mértem: évek, évek,
egy idő óta így: napok, napok.
S tán nemsokára napokkal se mérek,
azt mondom: percek és pillanatok.


 

ÁKOS - IGAZÁN (2014) :: Official video, HD - YouTube

 

/Adagio/


/Adagio/

Mint a takarót,
úgy húzom magunkra
emlékeink,
s mielőtt egymás
karjaiban érne az álom,
lefújom róla a tegnapok
haraggal itatott csendjeit.

Szeretem a mosolyokat,
amik belőled úgy gyűlnek,
s csak gyűlnek rám,

mint üde csókjaid íze
egy fáradt délután,


mikor csak arra vágyom,
hogy melletted érjen el
az a boldog pillanat,
amibe másnap reggelig
temetem el magam.


S vágyom azt a mindenséget,
amit megmutat szívednek
a szívem, hisz kettőnk
nagy tettei egymáshoz
mind-mind az az örök,


az az egyetlen egység,
mit senki, de senki
nem téphet szét,
mert ez nem csak test
a testhez szóló ékes ajándék,
hanem több - a lélek,


melyből merítve magamnak -
s te mindig ugyanúgy -
ezer, vagy tán több élet!



(Papp Ádám)


Ami szép és nemes...


"Nézzétek csak az élet könyvét! Kicsit már megkopott... A borító az éveket, a megsárgult lapok a ráncokat jelentik. Egy dolog viszont nem változott az idő múlásával sem. Ez pedig a tartalom. Ami szép és nemes volt, az az is marad."

 (Giorgia Stella)

"Nem téved el, aki nem felejt...


"Nem téved el, aki nem felejt, és csak az nem felejt, aki azt is nézi, honnan indult el."

(Darvas József)

Érezlek


Érezlek

Érezlek... ugyanúgy...
mint ahogyan átlibben tarka fényével a nyár a világon,
hogy valamit magából kínáljon,
mielőtt tovasuhan a búzakalászon,
és hagyja, hogy a dér a nyomába lépjen.
Érezlek téged...
mint ahogyan az égkékje lágy dallamként éltetője a rétnek,
és átadja magát a fénynek és a szélnek...
mert csak velük együtt láthatod szépnek.
Én is...
csak veled együtt fénylek...
és mint ahogyan az ózont sem érdekli meddig látod kéknek,
én ugyanúgy nem félek...
mert te, én vagyok...
benned pedig én élek.

 

(Léria Dipán

Érintésed


Érintésed

Az álmaim között sétálsz, és megérintesz néha...
amikor azt érzem... valahogy... a világ olyan béna.
Mintha csak vonszolná... csak húzná magát...
és nem tudja mi az ami itt van... és mi van odaát.
Te akkor vagy itt velem... akkor vagy nekem,
és a semmin át is meg tudod fogni a kezem.
Akkor is ha nem látsz, akkor is, ha nem látlak...
és hirtelen vége szakad a csúf világnak.
Már nem fontos a szó... nem fontos a gondolat...
mert ami volt, a múlté lett... mögöttünk elmaradt.

 

(Léria Dipán)

Most kell...


Most kell...

Most kell, hogy téged öleljelek,
Ameddig az alkony messze még,
Mielőtt a nap végleg lemegy,
És a föld az éggel összeér.
Addig kell, hogy szeresselek,
Amíg nem üzennek a csillagok,
Hogy nekem adják a végtelent,
Hogyha velük együtt szárnyalok.
Kaphatnék én örök életet,
Feledve a földi gondokat,
Élhetnék velük az égben fent,
Már örökké mindig boldogan.
Ezüstfényű csillagszememben,
Ott ragyogna a lenti világ,
De kemény kővé vált szívemben,
Nem nyílhatnál, mint a virág.
Nem lehetnél te többé nekem,
Kezem nem érne már érted el.
Hogyha a szerelem szívemben.
Csillagok fényében égne el.
Mit érne akkor az öröklét ?
Ha nem foghatnám többé kezed,
Csak keresne téged örökké,
Lázasan égő csillagszemem.

(Grigo Zoltán)

MINDEN BENNÜNK VAN


MINDEN BENNÜNK VAN


Ha eltemetve is, ha mindig szem előtt - mindegy az. Ott rétegződnek az emlékek, a vágyak, a ki nem mondott gondolatok. Ott vannak bennünk az ölelések, és ott fáj bennünk a kihűlt párnák hidege. Valahol a mélyben, ott várakoznak csöndben a forró éjszakák, a lázas hajnalok, a homlokra tett hűvös kezek. (...) Nem, semmi nem veszett el. Az egyszer gondolt gondolatok sem lettek semmivé. A félrenézések se, a véletlen találkozások se, az elharapott szavak, félbehagyott mondatok, mind, mind ott vannak, legbelül. Egymást tartja, óvja, szorítja. Nevet bennünk és fáj bennünk, kiált és rendre elcsendesül ez az egyszervolt, megismételhetetlen, gyönyörű szövevény, az életünk.

 
(Schäffer Erzsébet)

Őszi merengő

 
Őszi merengő

Aranyló táj, és őszi fellegek,
Magányos fa tövében pihenek.
Keresem az ég tengerében a szemed,
Dalolva hullnak a magányos levelek.
Betakarják az árva földet,
Elringatják a természetet.
A boldog kismadarak zenélnek,
Megtört faágakon énekelnek.
Merengve, és szívemet kitárva
Gondolok egy boldog pillanatra.
Úgy megölelnélek, jó szorosan,
Érezve, hogy szívünk együtt dobban.


(Kormos Nikolett)


2017. október 15., vasárnap

Holnap új nap kezdődik


Minden napot fejezz be úgy, hogy te mindent megtettél. Tanulj belőle, de zárd is le. Holnap új nap kezdődik.

(R. W. Emerson)

 

/Íratlan szabály/


/Íratlan szabály/

Íratlan szabály,
ha nem szólsz, én figyelek;
mert többet mondasz te úgy,
s még többet, ha átölellek.

Te rám nevetsz gyengéd mosollyal,
én vissza rád, s szerető sóhajommal.
Így bolondítasz meg, míg én téged
nézve örök emlékké emellek.

Íratlan szabály az esti fényeket
szememből adni szemednek,
miközben ajkad épp csak hozzám ér,
s én akkor csókommal felelek.

Íratlan szabály,
ha a kezed nekem adod,
kell hogy enyéimbe zárjam.
Így tudod magad biztonságban
nálam.

És a végén, mielőtt
álmainkban felébredünk.

Íratlan szabály,
hogy előtte ezt a valót
átéljük.

(Papp Ádám)

Adj hálát, mert eljött...


Eljött a pillanat, mert megélhettük, ismét ezer színbe öltözik a világ. Nem kérdezte, vártad-e, akartad-e, eljött az ősz. Ahelyett, hogy mérgesen söpröd arrébb a faleveleket, csodáld a színét, mert neked mutatja magát. Benned kelt majd érzéseket, általad lesz emlék belőle. Emlék, kitörölhetetlen. Ahelyett, hogy dacosan húzod magadra a meleg ruhád, örülj, hogy van, legyen bármilyen, de megóv, és ha a szívedben az élet igaz hite ég, hidd el, legyen bármilyen zord az idő, nagy baj sosem lehet majd. Mindegy, mennyire esik majd az eső, ha van tető a fejed felett, ne panaszkodj, adj hálát érte. Adj hálát, mert eljött. Esélyed van elázni, érezni, az eső cseppjeit az arcodon. Esélyed van menni a nedves úton, érezve a szél hatalmát, betérni egy meleg helyre, nagy levegőt véve, érezni, ismét megérkeztél. Hatalmas áldás. Napot kapsz majd, avarban fetrengőset, pocsolyákba ugrálósat, teát, bort, vagy kakaót kortyolósat. Esélyed lett a szürke reggelekre, az esti fázós ölelésre, a napsütésre, egyszerűen esélyed lett élni. Még. Légy hálás érte.

(Theodorovits Andrea)

/Szenvedélyhegek/


/Szenvedélyhegek/

Füstje száll a szónak,
érzem, ahogy perzsel,
s simogat, mint kezemet
egy ideszületett szirom,
s te megülsz jobbomon,
mint fontos tartalom.

Feléd nyílok, és
csendben válok eggyé veled.
Te hozzám kötve mosollyal
szülöd meg a holnapunk,

s egy reggelben minden a lelked,
mind-mind megszeretve, ahogy az élet.

Hagyom fájni egy-egy távoli pillantásod,
hagyom égni testemen kezed.
Ha nem leszünk majd, ha nem ölel
magához ez együttlétek bizonyossága,

sose feledd: E játszma bennünk
otthagyta a szenvedélyhegeket.


(Papp Ádám)

Megtanultam teljes szívvel...


Nem értettem meg az életem értelmét, ameddig rá nem döbbentem, hogy egyetlen pillanat alatt elveszíthetem. Nem kellett hozzá tragédia, boldogság kellett hozzá. Tudod, az a világot rengető piszok nagy boldogság. Amikor érzed, azzal múlik majd el, ha elmúlsz vele. Akkor értettem meg, hogy egy életem van. Nem élhetek úgy, hogy mindenkinek megfeleljek, csak görcs lesz az egész, és nem vezet sehová. Rájöttem, hogy nekem sem kell szeretnem mindenkit, elég elfogadni, majd vállat vonva tovább menni. Megtanultam teljes szívvel csinálni a dolgokat, ami így nem megy, az más útja és nem az enyém. Meg kellett tanulnom, hogy bátor legyek. Hogy ne érdekeljen mások véleménye, mert én, én vagyok, és biztos nincs belőlem még egy. Megtanultam szeretni. A szívem mélyén, ott legbelül, bízni a másikban, meztelenre vetkőztetve a lelkem. Meg kellett tanuljam, mit és hogyan teszek, mondok, vagy gondolok, mert az élet körforgás, és egyszer minden visszatér majd hozzám. Megtanultam, hogy az idő véges, nem érek rá játszani, más képet festeni, mint aki én vagyok. Hibázom. Ezerszer, és még többet. Elfogadom, mert ember vagyok. De nem rágódom rajta, javítom, ha itt az idő, de megyek tovább. Nem görcsölök a tegnapon, mert erre nem adtak trezorba zárt nekem szánt perceket. Van a most, és hiszem, hogy van holnapom. Azt építem, tetszik vagy sem, ember vagyok. Gyarló és hibákkal tele. De vagyok, mert lennem kell. És igen, az élet, maga a boldogság.

(Theodorovits Andrea)

Várnai Zseni: Szeretni


Várnai Zseni: Szeretni


 Szeretni ezt az életet,
az egyetlent a végest,
Szeretni még ha bánt is,
ha mostohánk is néhanap,
de kék az ég, és süt a nap,
van benne boldogság is.

E szép és szőrnyű kor során
csodákat tesz a tudomány
a titkok titka tárul,
a tudás fája lombosul,
de atom felhő tornyosul:
mérges gyümölcs a fárul.
Nem ölni, vért nem ontani,
a tüzeket eloltani,
s nem gyújtani,hogy égjen
ország és város,hol a nép
gyönge megvédi életét
s hogy békességben éljen.

Még harcok dúlnak lángban ég
a megbolygatott messzeség,
madár se leli fészkét
futnak az erdő vadjai,
csak borzalomról..hallani:
Világ teremts már békét!
Fogyó hold már az életem,
de dolgom még töméntelen,
még tenni, adni vágyom...
Csak lenne még erőm elég,
zengni a béke énekét...
e felbolydult világon!

Csak élni, élni emberek!
Időnk oly gyorsan el pereg,
egy perc csupán az élet...
de ez a perc lehet csodás
teremtő munka, alkotás
amely megőriz téged!

Amint rátalálsz önmagadra...

 
Amint rátalálsz önmagadra, társad is Rád talál
 
Hidd el végre, hogy egy kincs vagy. Olyan érzéseket tudsz belevarázsolni a másik ember szívébe, amire Rajtad kívül senki más nem képes. 
Megismételhetetlen vagy, és egyedi… Valaki a világban pont Rád vár! Valaki, akinek pont így vagy jó… Aki szeretné végre megfogni a kezed, és megkérdezni: -Vajon hol voltál eddig? 
 
Keres Téged Ő, aki mindenféle kényszer nélkül, csak Veled szeretne lenni. Akinek lelkében ott van a Tiéd lenyomata. Aki tudja, hogy nem most találkoztok először, hiszen lelkeitek régóta együtt vándorolnak. Hiszi, hogy csupán fel kell ismernetek egymást. 
 
Vár Rád valahol egy magányos lélek, ki nem fog megelégedni senki mással. Várja a pillanatot ugyanúgy, ahogyan Te! 
 
Lelke azt üzeni Neked, hogy bízz benne! Bízz a kettőtök erejében! Bízz a szeretet erejében! S hidd el végre, hogy megérdemled, mert enélkül nem megy. Ha nincs hited, lelked csak szenvedni fog.  
 
Egy különleges, egyedi létező vagy, aki fényével beragyogja egy másik ember életét. Amint rátalálsz önmagadra, társad is Rád talál. 
 
(Mohácsi Viktória)
 

"Bármennyi dolgod legyen is...


"Bármennyi dolgod legyen is, mindig legyen időd, hogy csendben leülj, és elnézd, hogyan billeg a szélben a falevél."

(Elizabeth Lawrence)

Ez a kör a gyengédség...


“Amikor a férfi megöleli hátulról a kedvesét, átölelve őt teljesen, akkor egy kört zár be karjaival. Ez az ő köre. Ez a kör a gyengédség, a védelem és a melegség köre. Ennek a szenvedélyes körnek a közepén a nő helyezkedik el, és ez egy megszentelt pillanat, ami azt mutatja, hogy ebben a különleges pillanatban a nő van a férfi világegyetemének középpontjában. A nő csendben van és csak hagyja, hogy szeretet hullámai átjárják. Kezei melegséget adnak."

(David Tumarinson)

Szerelem a levegőben


Szerelem a levegőben
 
Azt hiszem, nincs a mostaninál tökéletesebb alkalom a megnyílásra. A gyors energia bátorságra bíztat! Ideje lezárni a mérgező helyzeteket, és megengedni magadnak azon dolgokat, melyek boldoggá tesznek. 
Új életre kelhetnek az emberi kapcsolatok és a helyzetek. 
 
Mondhatnánk azt is, hogy életedben egy új szakasz kezdődik. A változás iránya attól függ, eddig merre haladtál, és most milyen változások mellett döntesz. Egy gyors, beteljesülésekkel teli tavaszban lehet része annak, aki a fejlődést választja, és tudatosan, napi szinten dolgozik magán. 
 
Végre elégtételt nyerhetsz, bekövetkezhetnek olyan dolgok, melyekre évek óta vársz. Melyek évekig arra ösztönöztek, hogy fejlődj. Ez most a tisztulás, ugyanakkor a beérés időszaka.
 
Aki eddig tudatosan vetett, az nemsokára arathat. Illetve mindenki aratni fog, csak nem mindenki azt, amit szeretne. 
 
Azt nem mondom, hogy könnyű lesz. De azt tudom, hogy minden helyzet magába foglalja a gyors megoldásokat, így most sokkal nagyobb sebességgel fejlődhetsz. Lehetne ennek az időszaknak a jelszava: "Aki keres, az talál" vagy "Aki zörget, annak ajtót nyitnak". 
 
Most különösen igaz, hogy nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Aki megoldást akar, megkapja. Tudom, dolgozni kell érte. De most megoldásra kerülhet BÁRMI. Nem kell tovább vinni az évek óta cipelt terheket, melyek súlya alatt már félig összerogytál. Holnap megújult erővel indulhatsz valóra váltani álmaidat. Csak döntsd el, hogy nem beletörődsz és nem feladod, hanem addig kutatsz, míg megtalálod a megoldást. 
 
Felpezsdülnek a párkapcsolati energiák.  Az emberek egyre jobban vágynak a valódi szeretetre. Megnyugszanak és egyre inkább megadják magukat az érzéseknek. Egyre több stabil, életre szóló kapcsolat köttetik. Ami már nem a testiségről, az érdekekről szól, hanem a feltétel nélküliségről. Amikor azt érzi az ember, hogy hazaért. Ahol biztonságban érzi magát. Ahol végre mer szeretni és szeretetet befogadni. 
 
Régóta tartó, minden ideget felörlő karmikus kapcsolatok záródnak le, és szívmelengető találkozásokban lehet részünk. Egyre több valódi pár talál egymásra, amint megnyitják szívüket. 
 
Szánj egy kis időt arra, hogy letisztázd magadban, mire vágysz igazán. Mi az, amit szeretnél stabilizálni az életedben. És vajon mi az, amit még mindig nem tudtál szélnek ereszteni mindahhoz, hogy ezt elérd!?
 
Ha beleragadsz a régi mintáidba, melyeknek eddig is rabja voltál, azt jelenti, feladtad a boldogság keresését. Hidd el, az élet precízen mutatja, hol tartasz önmagad elfogadásával, szeretetével. Az egész életed ezen múlik. Nem azért jöttél a Földre, hogy másokat szolgálj, hanem azért, hogy önmagad tedd boldoggá. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha nem másokért élsz, hanem megkeresed azokat az embereket, akik elősegítik a fejlődésed. Nem visszahúznak maguk mellé, hanem inspirálnak a haladásra. A küldetésed az, hogy bábból pillangóvá válj! Ne mástól várd a megváltást, csak döntsd el, hogy szárnyalni fogsz. Légy bátor! Itt az idő! Szabadítsd fel magad!
 
(Mohácsi Viktória)

2017. október 7., szombat

Orgoványi Anikó: Őszi színek


Orgoványi Anikó: Őszi színek

Ősz apóka előveszi
festővásznát, ecsetét,
színesíti a lombokat,
ebben leli a kedvét.

Minden zöld volt még a nyáron,
most tobzódik ezer szín,
sárga, narancs, barna, bordó,
bíborvörös, élénk pír.

Arany a dió levele,
halványsárga a kőris,
izzik már a galagonya,
lángol a vadszőlő is.

Ősz apóka elégedett,
elkészült a színes kép,
így pompázik, míg szél úrfi,
mindent szépen le nem tép.

Érzés

 
Érzés

Lehet, néha néma az érzés,
mégis többen értik egyszerre,
választ nem várnak, nincs is kérdés,
csak valahogy hat az emberre.

Nem kell a szó, olykor talán még
ártónak is véled a szépet,
ha a szemedben őszinteség
fényét látom, értem beszéded.

Amikor látod majd szememben
a választ, és ha erre vártál,
ringasd el magad kényelmesen,
hiszen szótlan megbabonáztál.

(Mária_HS)
 

"Földi életünk ...

 
"Földi életünk rövidre szabott. Élvezzük, rendületlen hittel és ki nem fogyó hálával."
 
(Ernest Hemingway)

Még egy dal az ölelésről


Aranyosi Ervin: Még egy dal az ölelésről

Tudod, egy ölelésben fény burok vesz körül,
egymáshoz ér két lélek és jólesőn örül.
A külvilág zajától távol kerül a szív,
egymást megünnepelni, egy nagy körtáncba hív.

Tudod, az ölelésben két világ egyesül,
a béke szép galambja a vállatokra ül.
Mindaz, mi fájt a létben, halványul, megkopik.
s érzed a szíved mélyén a szeretet lakik.

Ezért az ölelés egy magasztos pillanat,
ahol a lélekben tüske, véletlenül sem marad.
Mert győz a megbocsájtás, s a hála átitat,
ez ima Istenünkhöz, egy néma áhítat…


"Nem a holnaptól kell félned...


"Nem a holnaptól kell félned, az még messze van. Ami veszélyes az mindig a ma, mert attól függ milyen lesz a holnap. Ma mindent meg kell tenned, hogy a holnap jobb legyen..."
 
 
(Elvis Matthew Urban)
 

Mosoly játsszon az arcodon...


Aranyosi Ervin: Mosoly játsszon az arcodon...

Álldogáltam a tenger partján,
A víz színén a hold pihent.
Mélységes nyugalom áradt
Odafent és idelent.
A pillanat elvarázsolt.
Szívemet béke járta át.
Ott kint a végtelen, nagy tenger,
Lelkemben bent a nagyvilág.
Hogyan lehetnénk boldogabbak?
Álmodjunk együtt szebb jövőt!
Tenger nyugalma ránk ragadjon,
S hagyjuk elmenni a múlt időt!
Éljünk a mának! Ma is, és holnap.
Élvezzünk órát, s perceket!
Mosoly játsszon arcunkon mindig,
És szeressünk, hogy szeressenek!


"Meghagylak abban a hitedben...


"Meghagylak abban a hitedben, hogy addig maradsz az életemben amíg te szeretnéd. Én meg tudom, hogy addig amíg én akarom..."
 
(Elvis Marthew Urban)

"Ha csak egy csepp őszinteség...


"Ha csak egy csepp őszinteség, tisztaság, ártatlanság lenne bennünk felnőttekben, abból ami egy gyermekben van, a világ a legjobb hely lehetne..."

(Elvis Matthew Urban)

"Gyere, csak fogd meg a kezem...


"Gyere, csak fogd meg a kezem,
ne szólj semmit, hunyd be a szemed,
csak megmutatom Neked, hogy öleli át a hajnal az eget.

Szerelmesen a napot húzva,
mint a takarót a kisgyerek,
ki felkelni nem akar,
még visszabújna Veled.

Megmutatom e szép hajnalon,
hogy mi tetszik nekem, egy tükröt adok,
arra kérlek, csak bátran nézz bele.

Fogadd el ezt, ne felejtsd el, hogy mit jelent nekem, Mert minden mi szép,
Tőled kaptam ezen a reggelen."


(Elvis Matthew Urban)

A nézés


Szabó T. Anna:

A nézés

Az a jó a boldogságban,
hogy figyelni enged:
észrevenni a világban
ritmusát, a rendet.

Ahogy összevissza belsőd
 
gyermek fészke lesz,
ahogy a vad burjánzásból
kéz nő, arc, szemek,

ahogy a zavaros lélek
 
vize elcsitul:
úgy tesz rendet mindenekben,
úgy költözik a szemedbe láthatatlanul
 

2017. október 1., vasárnap

“A magunk kis világában ...


“A magunk kis világában megteremthetjük a belső békét, az egyensúlyt, a harmóniát azáltal, hogy rendet teszünk belül és kívül is. Mert ahogy odabent rend van és béke, úgy elrendeződnek körülöttünk is a dolgok, és sokkal jobbnak találjuk a külvilágot is.”
 

(Bagdy Emőke)

Valami már más



















Valami már más


Valami már más.
Még süt a Nap, és gyönyörű a táj.
Mégis: egy cseppnyi szomorúság bujkál,
A sugarak mögé bújva bűbáj,
Ahogy az elmúlás lopva kukucskál.

A búzamezőn már csak a boglyák.
S a repceföld már varjak birodalma,
Dinnyék beértek, s piros az alma,
Ruhát váltanak lassan a gyümölcsfák.

A szőlőfürtök fürdenek, eső -
Lemossa az út porát, vigye a nyár
Az eldobott szép rózsaszálakat.

Közel az ősz: és csodás színeivel
Hozza magával majd az elmúlást,
Ami úgy fáj, mint az első szakítás...

(Mária_HS)
 

Az idő múlhat...


Az idő múlhat, a szépség és a jóság, a szeretet és az igazság nem múlik el az évszázadokkal, nem múlik el az emberekkel, hanem örökös, mint a testetlen valóság, s ezekből annyit kap mindenki, amennyit megérdemel.

(Fekete István)

/Elég, ha vagy/



/Elég, ha vagy/

Ha olykor
nem számolhatnék el,
szoronganék.

Ilyenkor nem kell más,
csak a csend és
néhány óra még.

Nem kell más,
elég, ha itt vagy mellettem,
akár a nesztelen titok,
akit nem sejtek.

Aki - ha térdre is rogyok -
bennem, mint erő remeg.

Nem kell más,
csak egy kis kényelem,
ha szűk a világ és melléd
fekszem.

Nem kell más, csak, hogy
tudjak oltalmad lenni így is;
adva a mindig biztosat.

Ha olykor
nem számolhatnék el,
szoronganék és zajok
gyönyörei közt halnék meg.

Akkor kárba vesznének
a benned aggódó percek
és csak ismeretlen
bánataimba temetnélek.

Így nem is kell más:
elég, ha hallasz,

hisz így nekem most is, e fátylas
ködökben mindennél,
de mindennél többet adsz.

(Papp Ádám)