2017. július 1., szombat

Egy képbe zárt emlék

 
Egy képbe zárt emlék

Egy képbe zárt emlék,
Mely meg sem történt még,
Vágyálom, remények,
Mely egyre bennem ég.
Ahogy állsz a fényben,
Ingben és meztelen,
Kezedben az ecset,
S kávé forr nesztelen.
Rám nézel, mosolyogsz,
Szemed vággyal telve,
Megértőn, biztatón,
Nem vár semmi jelre.
Mögötted kalicka,
Nyitva áll, szabadon,
Hadd szálljon a madár,
Ha hívja a vadon.
De ez a menedék
Otthona örökre,
Torz, hamis életnek
Az egyenes tükre.
Mert itt mind valódi,
Nincs hamisság benne,
Minden oly egyszerű,
Másmilyen lehetne?
Szeretet, tisztelet,
Igazság, érzelem,
Mert ez a menedék
Örökre végzetem.
Egy képbe zárt emlék,
Mely egyre bennem ég,
Ott állsz, és rám nézel,
S megszűnik föld és ég.


(Springfoot)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése