Nézzük meg a Naplementét!

 

Nézzük meg a Naplementét!

Messzi szellők sóhajtása
nem zavarja a rét csendjét,
- Ülj csak mellém, kedvesem, s
Nézzük meg a Naplementét!

A fáradt égbolt felénk nyújtja
karja bíbor végtelenjét,
- Keblemre dőlj, kedvesem, s
Nézzük meg a Naplementét!

Fénye majd a gondjainkat
csókkal űzi szerteszét,
- Fürödjünk hát meg benne, s
Nézzük meg a Naplementét!

Várjuk még így árva-ketten
összefonódva az estét,
- Ülj csak mellém, kedvesem, s
Nézzük meg a Naplementét!

(Rajos Máté)