2017. április 30., vasárnap

Bolondos Április !


Bolondos Április !

Vagy, hajat borzoló,szellő,
heves szélvész, miben van erő,
kezeket, arcot barnára cserző,
hideg, zord, szitáló eső,
vagy, csillogó fényű nyárelő,
lelket és földet kifestő.
Tulipán virágzik ajkadon
vitorlást ringatsz a tavon
zöld rétfüve a kalapod
vidám vagy, ha akarod,
szeszélyes a két karod,
százszorszép vagy, jól tudod..
 
(Fehérvári Zsófia)
 

"Engedd, hogy..."

 
"Engedd, hogy..."

"Úgy szeretnék szólni hozzád,
de időnk olyan kevés."
Kérlek, engedj szóhoz jutni
egy szerelmes szívverést.

"Engedd, hogy magamba zárjam
kezed simogatását!"
Tapintásában érezzem
a pillanat varázsát!

Érezzem a forróságát
sok-sok szikrázó csóknak,
lángjukat szívembe gyűjtsem,
s csokorba kössem bóknak.

Szerelmeink, ha elkopnak,
S elhervadnak a rózsák,
Ne "engedd, hogy" elmúljanak
A veled töltött órák!


(Virginás András)


Minden nap

 
Minden nap

Minden áldott nap kell,
hogy szeress csak picit,
jó egy simogatás,
amikor átölelsz,
már érzem ujjaid, s
karom karodba zár.

Azért sem alszom el,
ébren bóbiskolok,
várom, hogy visszatérj
lomha perceimmel,
pihenni megállok
éjszaka szekerén.

Behunyom a szemem,
rólad így álmodom,
nevess csak ki bátran,
néha megébredem,
s olyankor nem tudom,
igaz-e, mit láttam.

Nem fájna az éhség,
ha kínozna a szomj,
böjtölnék hetekig,
mert ha Te ott lennél,
s amikor akarom,
szeretnél egy picit.


(Szigeti Bálint)


Hogyan mondjam el?

 
Hogyan mondjam el?

Szeretlek, Te drága teremtés csodája,
hogyan mondjam el?
Világgá kürtöljem, trombitáljam
rózsa-énekekkel?

Rajzoljak nagy szíveket talán
a homokba? Hisz addig él!
Firkáljak házak kopott falán,
hogy ne fújja el a szél?

Szerenádot húzzak ablakod alá,
andalító zenét?
Orgona fonja be májusfád ágát,
csúcsát szekérkerék?

Inkább nézhessek szemeidbe hosszan,
ha megtalál mély tekinteted!
Szám meg se moccan, csak a szívem dobban:
bár élhetném életem Veled!


(Szigeti Bálint)

Ő

 
 
Ő

Aki szeret, ő nem megy el,
csak szívedbe költözik,
hogy magadhoz ölelhesd
bármikor, ha jólesik.
Aki szeret, ő nem hallgat el,
csak hangokban él tovább,
hogy enyhítse, ha olykor kell
a csönd bánatát.
Aki szeret, ő nem enged el,
csak nem szorítja két karod,
ág levelet sosem dob el,
megágyaz őszi avaron.
S akit szeretsz, ő marad veled,
mint idő a tér fonalán,
gombolyodik körbe-körbe,
míg örökre hazatalál.


(Szigeti Bálint)


2017. április 28., péntek

Ne hidd!


Ne hidd!

Ne hidd, hogy oktalan gyermek
Ki lepke után fut az úton.
Ne hidd, ahol tüzek égnek
Füst száll ki az ablakokon.
Ne hidd, a síró boldogtalan
Ha nem ismersz más könnyeket.
Ne hidd, ott ahol fény gyúlt
Nem sötétek az éjjelek.
Ne hidd, sorsod könyvbe írták
S magadért semmit nem tehetsz,
Ne hidd, tudom előre a választ
Mikor a kérdést felteszed.
 
(Kondra Katalin)
 

Tavasz-tánc


Tavasz-tánc

Fehérbe borulva,
szemérem lehullva
őrizném kezed.

Miért nem táncolsz?
Magadhoz láncolj,
lennék csak neked.

Éget benn hiányod,
teérted kiáltok,
felszakítsd sebem!

Tavaszban táncolsz.
Illatolsz, virágzol,
kinyílik szemed.

Szerelmed melegít,
arannyá nemesít,
szeretlek, szeretsz.
 
(barnaby)
 

Nézzük meg a Naplementét!

 
Nézzük meg a Naplementét!

Messzi szellők sóhajtása
nem zavarja a rét csendjét,
- Ülj csak mellém, kedvesem, s
Nézzük meg a Naplementét!

A fáradt égbolt felénk nyújtja
karja bíbor végtelenjét,
- Keblemre dőlj, kedvesem, s
Nézzük meg a Naplementét!

Fénye majd a gondjainkat
csókkal űzi szerteszét,
- Fürödjünk hát meg benne, s
Nézzük meg a Naplementét!

Várjuk még így árva-ketten
összefonódva az estét,
- Ülj csak mellém, kedvesem, s
Nézzük meg a Naplementét!


(Rajos Máté)

Nem lettél volna...

 
Nem lettél volna...

Nem lettél volna:
nem lennének képek,
színek se lennének
és nem születnek rímek,
utak nem vonzanak,
felhők sem játszanak,
nem szállnak madarak,
megnémul a világ,
nincs többé lombos ág,
virág nem énekel...
Örökké lenned kell!

(Rovó Gyöngyi)

Nem kell


Nem kell

"Nincs szükségem beszédre sem"
hallom hangod akkor is, ha fáradt
arcod kezedbe rejtve fényt rekeszt
és szó nem hagyja el a szádat.

Nincs szükségem, hogy nézzelek téged
látlak alkonyatkor, ha a nap lemenőben.
Magamon érzem, simogat a tekinteted,
szemed színét, sötét nem rejtheti előlem.

Nincs szükségem nagy szavakra sem.
Hiszek neked, mert szerető társ vagy.
Megköt szerelmed, ha vihar kapna fel,
"Mint a köveket, vagy a fákat."



* (Borges:Egyszerűség című verséből)
 
(barnaby)
 

Vágy, csüggedés, remény!


Vágy, csüggedés, remény!

Mi, akik e nagy világot járjuk,
Egytől-egyig boldogságra vágyunk.
Csalogat bennünket, aztán tovatűnik,
De szívünkben a vágy, soha meg nem szűnik!

Ha, elmúlna vágyunk, mit érne világunk,
Ha, a boldogságra, már reményt sem látunk?
A remény indítja, hajtja a mi tettünk,
Egyszer csak észrevétlen, boldogok lettünk.

Egyszer fent, máskor lent, így szokott ez lenni,
Az ember meg kénytelen, tudomásul venni.
Csüggedés és remény, harcolnak egymással,
Te a „remény” legyél, ne is törődj mással!

Hogy az ne vesszen el, mindig sokat tegyél,
És a harc, ha eldől, mindig győztes legyél!
Az a leggazdagabb, kit táplál a remény,
Fontos a léleknek, mint testnek a kenyér!

 
Kövesdi Ferencné

Felírlak


Felírlak

Felírlak az égre,
a hűs hajnali széllel,
izzadó felhőkbe,
büszke hegytetőre,
szikrázó napfénybe,
ajtóm üvegére,
szemeid tükrébe
csituló veszélyre,
ágyam lepedőjére,
hiányod helyére,
ölelő testemre,
döbbent emberekre,
felzavart csendre,
meztelen szívembe
felírlak: emlékembe.
 
(Dornis Szilvia)
 

2017. április 27., csütörtök

Villanások

 
Villanások

Felfénylő pontok az Idő gyöngysorában:
Nem ünnepnapok, kevesebbek, többek.
Elgyönyörködsz egy aprócska virágban,
Elmorzsolsz egy csepp aprócska könnyet.
Egy kezet fogsz pillanatig kezedben,
Érzed melegét, s könnyed lüktetését,
S a pillanat, ahogy jött, tovalebben,
Elorozva az élmény szívverését.


(Rovó Gyöngyi)

Téged akartalak


Téged akartalak

Amikor még nem ismertelek, mert
eltakartak előlem az erdők.
Nem sütött át fény sem,
szürke volt a napom.
Azt hittem álmodom veled,
és így élek csak vakon.
Maradj velem akkor is,
ha eloszlanak a felhők.
Már el nem engedlek. Őrizlek
bennem, magamnak. Maradj,
míg világom a tiéd is.
Engedd, hogy neked megmaradjak.
Bár sohasem könyörgök
senkinek, semmiért,
Téged akarlak csupán
itt lenn, a Fentiért...
 
 
(barnaby)

Virágnyílásban


Virágnyílásban

Csendes virágnyílásban őrizem a rendet.
Szárnyalni a vágyad, miért nem engedted?
Sosem másnak!
Rendületlenül sírod... mondd, meddig bírod a
terhet, ha magányod felesket,
bebábozódik a lelked?
Néha lazul a háló, mint semmibe málló
gondolat-fonál.
Repdesni engedd szerelmed-
meglásd, öled a bölcsőm, napom melenget,
vedd hát! Magadra gombold simogatásom,
meg sose ártson. Egy szempár nem ver.
Kapaszkodik szemem szemeddel,
minden görbületnek Te vagy az íve.
Pontod leszek, ha tested az I-re hajló.
Keskeny völgy-híd, s én át rajta palló.
Fekszem. Hozzám formálod magad,
eggyé válunk. Kettéosztanálak,
Emelnélek köbre... emlékeim gödre,
hol összefutnak a szálak utánad,
színeidel van tele. Bennem vagy szabad.
 
 
(barnaby)
 

Napom


Napom

Vakon vezethetsz
Vezess csak hagyom.
Kezem kezedben,
Te vagy a napom.

Kövek kövekhez
simulva kötnek .
Vakon követlek
Napom vagy, Te köss meg.
 
 
(barnaby)
 

Szíved hívott otthonába


Szíved hívott otthonába

Szíved hívott otthonába, legyek nála vendég.
Ajtaja még be van zárva, hiába is mennék.
S amíg én a kapujában hívó szóra várok,
Benézek a kis ablakán, hátha többet látok.
Szereteted konyhájában bizony nagy a bőség,
Érzelemdús katlanából sugárzik a hőség,
Álmok, vágyak mind bent vannak, de mind nagyon árva.
Hiányzik a boldogságuk, mert ő ki van zárva.
 
 
(Berta Csaba)
 

Szerethesselek


Szerethesselek

Nem tudlak biztosan,
de mélyen sejtelek:
mint gyors patak, rohan,
s elönti minden sejtemet
a boldogság-roham,
vágyam,
hogy szerethesselek!


(Pestovics János)

2017. április 22., szombat

Boldogság


Boldogság
 

A boldogság ott lakozik,
Fában és virágban
Bármerre jársz meglelheted,
Az egész Világban.

 

Na, de, ha te nem keresed,
Nem is veszed észre,
Csak amikor elvesztetted,
Akkor kapkodsz érte.

 

Most már szíved vágyakozik,
Boldog akar lenni,
Amikor már lehetőség,
Egyre inkább semmi!

 

Na, de ha te nem adod fel,
Hanem harcolsz érte,
Akkor tiéd a boldogság,
És örülsz is végre.

 

Amíg könnyen elérheted,
Addig nincs értéke?
Csak a harccal, küzdelemmel,
Nő meg a mértéke?

 
Kövesdi Ferencné

Gyermekkorom „álomvirága”


Gyermekkorom „álomvirága”
 


Szép terítő, pipacsos,
Készítője aranyos.
Kedves nekem ez a virág,
Nekem ő a „mesevilág”!

 

Gyermekkorom szép virága,
De jó emlékezni rája!
A fejünkön koszorú,
Nem volt szívem szomorú.

 

Pipacsok közt bújócskáztunk,
Jött az eső, bőrig áztunk.
Dörgött az Ég, futottunk,
Gyorsan haza jutottunk.

 

Kövesdi Ferencné: Teréz

2017. április 20., csütörtök

Csak ami szép


Csak ami szép

Csak ami szép,
És ami jó,
Csak ami biztató,
És bátorító,
Csak ami felüdít
És felemel téged
Csak arra emlékezz!

A rossz emlék méreg,
Dobd el, hisz túlélted!
Ne vedd vissza soha!
Ne csepegtesd magadba!

Örülj a jónak, a mának,
A virágoknak, a fáknak,
A madarak dalának,
A tavasz illatának!

Örülj a színes falevélnek,
A sziporkázó napsütésnek,
Az eső koppanásnak,
A pihe-puha hóhullásnak!

Örülj, míg lehet,
Örülj, ha van kinek
És van minek,
Örülj naponta mindennek!
 
 
(Tóth Lászlóné Rita)
 
 

Reggeli rögtönzés


 Reggeli rögtönzés

 álomvarázslat
varázsemlék
elvisz a mától
valóságnehéz
átélni  minden
napot és éjet
lelni valóságos
menedéket
ölelni  szerelmem
most és mindörökké
úgy legyen, ámen


(Börzsönyi Erika)
 

Ma éjjel


Ma éjjel


Ma éjjel
lelkünk ölelkezzen
megláttad bennem
igazgyöngy szerelmem,
nem takarhatta el
előled romló testem
öleljük át egymást
egyetlen szerelmem
én varázslóm, menedékem
én neked menedéked
ma éjjel a lelkek
alagútján át
hozzád megyek…

(Börzsönyi Erika)
 

A Te szemed


A Te szemed

Ha nyugalomra vágyom,
a Te szemedbe nézek.

A Te szemed
csillagokat tükröző hajnali tó -

a legboldogabb álomba ringató...
 
(Pestovics János)
 

Mindegy, hogy most múltál ezer...


Mindegy, hogy most múltál ezer, vagy tavaly nyáron töltötted be a tizenhatot, a szíved mindig le fogja győzni a józan eszedet.
 
(Rob Thurman)

Mindig veled














Mindig veled



Ott voltam már akkor is veled,
mikor távol voltunk ismeretlen,
útjaink még nem érintkezhettek,
a csillagok irányt sem mutatták,
és külön néztük fényeik sugarát.

Ott vagyok még most is veled,
már együtt vagyunk véglegen,
útjaink már régen eggyé lettek,
a csillagok egy irányt mutatván
fényeiket is mind nekünk adják.

Ott leszek majd akkor is veled,
mikor távolba kerülünk ismétlen,
s útjainkat már elhagyjuk, innen
a csillagokba végleg eltávozva
fényeink utat adnak utódoknak.



(Hámori István)

Szemed fényéért

 
Szemed fényéért

Leülök melléd, s megfogom a kezed.
Együtt gurítjuk tova
az együtt soha
be nem járt kilométereket.
Együtt idézünk hang nélkül szavakat,
kedveseket, s könnyfakasztóakat.

És most nézz rám!
Nincsenek
távoli kilométerek.
Ülök melletted,
fogom a kezed,
mert akarom s hiszem,
hogy átviszek neked
egy mosolyban
újabb reményeket,
hogy újra fényes legyen a szemed,
és hidd, ahogy én: másképp is lehet.

(Rovó Gyöngyi)

Társamnak azt nevezhetem…

 
Társamnak azt nevezhetem…



Társamnak azt nevezhetem, akivel haladhatunk a közös életünkben, közös célokat tűzhetünk ki, és érhetünk el. Megnyugvásban, szeretetben élhetjük a mindennapokat, közös értékrenddel.

Mindenki más akivel mindezt nem élhetem meg, az csupán partnerem lehet valamiben.

Társnak lenni, társsá válni, az egyik legkülönlegesebb lehetőség az életben. Társként lehet igazán közel hozzád a másik ember. Ez már majdnem az… majdnem az az érzés, amit egész földi életed alatt keresel…

A társ, az egy másik Te, egymás szerető ölelésében kiteljesedhettek.

A Társ az, akivel értelmet nyer minden, és aki nélkül az egész élet értelmetlen.

Találd meg, kapcsolódj vele… ő is keres téged.

Soha ne felejtsd el, hogy egyetlen pillanat Végtelen Szeretetben, az sokkal több, mint egy egész élet nélküle…

Szeretettel: Váradi Andrea

Nézz szembe arcommal ami a te arcod is...


Nézz szembe arcommal
ami a te arcod is majd
ha minden végesnek vége lesz
ne rettenj vissza: ismerem tökéletlenségedet
anyádnál is hűségesebb
neked rendelt tiéd vagyok
el nem veszíthetsz
csak megtalálhatsz
kezelhetsz levegőnek
nélkülem levegőd sincs
lefitymálhatsz
te nékem akkor is
fontos maradsz.

(Jókai Anna)

2017. április 19., szerda

A lélektársak gyógyítják egymást

A lélektársak gyógyítják egymást


Egyik legszebb dolog az életben az, amikor a másik emberben meglátod a saját tükörképedet. A szemébe nézel, és lelkében felismered önmagad. Mindkét szív megnyílik, és kitárul az emlékezés kapuja. 

Lelketek hazatalál, a két félből lesz egy egész. Úgy érzed, hazataláltál. Nem hiányzik semmi, s Te beleszeretsz a teljesség érzésébe. 


Ám ahogy telnek a napok, egyre tisztábban látszik, hogy társad nem csak a szereteted tükrözi vissza Rád, hanem megmutatja a gyengeségeid, sérüléseid, és azt, hogyan állsz önmagadhoz. Viselkedése világossá teszi Számodra, mit kell meggyógyítani lelkedben.


Ha elkezd menekülni előled, akkor Te is menekülsz önmagad elől. Félsz szembenézni azzal, amit a lelkedben találnál. 

Ha visszautasítja szerelmedet, akkor erősen él benned a visszautasítás sérülése. Félsz attól, hogy nem kellesz. Nem vagy biztos abban, hogy szerethető vagy csupán önmagadért. Ezért akarsz folyton tenni, folyton adni. Kevésnek érzed magad.


A lélektársak egyik törvénye az, hogy a kettőből lesz egy egész. Ami Benned hiányosság, a másikban túláradó. Amiből Benned túl sok van, a másikból hiányzik… 

Ha Te állandóan csak adni akarsz, Ő arra érez majd késztetést, hogy folyton csak elvegyen… És Te hibáztatod a másikat, hogy kihasznál. Holott tálcán kínálod magad. Mélyen belül tudod, hogy többet adsz, mint kellene. Érzed… Így van meg az egyensúly…


Ha túl sokat akarnak adni Neked, egy idő után Te kezdesz el hátrálni… Érzed, hogy ezt kell tenned… Így kerül harmóniába a kapcsolat.


Ha bántanak, tudnod kell, hogy Te bántod magad. Ő csupán az érzéseidre kapcsolódik rá.


Amiből Nálad hiány keletkezik, társadnál ugyanaz többletként jelenik meg. És ez fordítva is igaz. Érted már? Így kaptok lehetőséget mindketten a gyógyulásra. Egymást segítitek ezen az úton. Nincs jobb tükör lélektársadnál. Ő az, aki rákényszerít arra, hogy belenézz végre ebbe a tükörbe.


Amint megtörténik a találkozás, elindultok a gyógyulás útján. Talán érzed is, hogy mennyit fejlődtél a kapcsolat által. 


Ha felismered a múltból hozott félelmeid, fájdalmaid és meggyógyítod a múltad, begyógyulnak a sebek is, melyeket egymáson ejtettetek.

Ha leteszed az áldozatiság kényszerét, a társad sem fogja már a tettest játszani, egyenrangú partnerek lesztek végre. Nem fog késztetést érezni arra, hogy tovább bántson Téged. Már nem fogsz érzékenyen reagálni, hiszen meggyógyult a lelked. Nincs tovább szükséged erre a tükörre.


Így tudjátok lépésről lépésre gyógyítani egymást, és a másik által önmagatokat. Így lesz a két félből egy egész, a hiányból teljesség, a szenvedésből boldogság. S ha elkötelezett leszel önmagad- és a szeretet felé, elköteleződnek irántad is.



Az élet egyik legnagyobb csodája, amikor a két lélekfél egymásra talál. Egy földöntúli érzés kerít hatalmába, és tudod, hogy nem hiányzik semmi. Értelmet nyer minden addigi szenvedés. Tudod, hogy végig kellett menned egy gyógyulási folyamaton ahhoz, hogy magadba engedd ezt a csodát! 


(Mohácsi Viktória)

2017. április 14., péntek

Az örök élet ünnepe.



Füle Lajos
 HÚSVÉT VAN
 
 
Feltámadott! Feltámadunk
 
Mi is Őérte s Ővele!
 
Húsvét van, drága vigaszunk,
 
Az örök élet ünnepe.
 
 

Húsvéti áldás
















Húsvéti áldás

Hozzon a húsvét napfényt, áldást, meleget,
szívekbe jókedvet és sok-sok örömet,
teremtsen békét a háborgó világban,
lehessen mindenki boldog hazájában,
tanítsa szeretni a gyűlölködőket,
adjon kenyeret koldusnak, éhezőnek,
adjon egészséget betegnek, idősnek,
hozzon megváltást tengernyi szenvedőnek,
s éltesse a reményt, még nincs világvége,
van kivezető út sötétből a fényre.

(Kerecsényi Éva)

Húsvét























Húsvét

Én békét hordozok a lelkemben,
csendes alázatot, áldott hitet,
remélni és hinni valamiben,
csodálni ezt az új kikeletet.
Madárcsicsergéstől hangos a táj,
a lélek ünnepel: itt a Húsvét!
Virágillatú, bódító szeráj-
a természet ontja tarka kincsét.
Csendesedjünk hát el e pompában,
vagy ujjongva zengjük: szép a világ!
Új üzenet szól a harangszóban,
mint templom oltárán az aranyág!
Húsvét van, Húsvét van, csodaváró!
Virágvasárnap a legszebb ünnep!
E napon támadt fel a Megváltó -
a virágözön most mindent ellep!


(Antal Sára)

2017. április 13., csütörtök

Szüless újjá a szeretet fényében!


Szüless újjá a szeretet fényében!-A Húsvét misztériuma

Hogyan élheti át a mai ember a Húsvét misztériumát

Mi az, amit mi mai emberek megtehetünk azért, hogy Húsvét vasárnapján fénnyel, szeretettel megtelve Jézussal együtt, a természettel együtt újjászülethessünk, mert a Húsvét titka, hogy a szeretet fényében újjászülető Jézussal mi is emelkedjünk a fény felé és szülessünk újjá az ő szeretetében.

A régi ember nem csak megemlékezett Jézus szenvedésére és feltámadásáról, hanem évről-évre átélte azt.  Passió játékával, a nagycsütörtöki virrasztással, a nagypénteki keresztútjárással, a vasárnap hajnali Jézuskereső „játékával” igézett. Megigézte, megteremtette, hogy minden úgy történjen, úgy valósuljon, ahogy mindig is lenni szokott.

A böjtöt betartva mi is megtisztíthatjuk testünket.
Nagycsütörtök éjszakáján megtisztíthatjuk lelkünket.

Nagycsütörtök éjszakáján virraszthatunk, imádkozhatunk, meditálhatunk, és ha mindezt sötétségben tesszük – mint, ahogyan valószínűleg régen is tették- átérezhetjük, milyen érzés az, mikor magunkra hagy az Isten.
Nagycsütörtökön régen eloltották a tüzeket. A tűz a magyar ember számára az Őst, az Öreg Istent jeleníti meg. Ezen az éjszakán Jézus is magára maradt a Getsemáné-kertben, ezen az éjszakán őt is elhagyta az Isten.

Nagypéntek hajnalán megmoshatjuk kezünket, arcunkat a harmatos fűben, egy kis patakban, vagy egy kis esővízben, s ha vannak állataink az ő ivóvizükbe is tehetünk belőle. Nagypéntek délutánján felkereshetjük és végigjárhatjuk a legközelebbi kálváriát, vagy végig nézhetjük a keresztút állomásait ábrázoló képeket.

Nagypéntek hajnalán Jézus belecseppenő vérétől megaranyozódnak a vizek, és ezekkel az aranyos vizekkel a régi ember egészséget hozott magára, s ezzel megitatott állataira.
A régiségben ilyenkor az emberek keresztutat jártak és délután három órakor, Jézus halálának pillanatában a templomba gyűltek, ahol óriási zajt keltettek megigézve ezzel az egykori égzengést.

Nagyszombaton tegyünk rendet otthonunkban. Környezetünk, saját magunk külső rendezése közben belsőnk is rendeződik.

A valamikori faluban a nagyszombat a takarítás napja volt. Az asszonyok bent a házban, a férfiak és gyerekek kint az udvaron, kertben, ház előtt takarítottak.

Vasárnap hajnalban köszöntsük a felkelő Napot. Kérjünk áldást húsvéti ételeinkre, és látogassuk meg rokonainkat, erősítsük barátságainkat.

Hajdan az emberek sok faluban vasárnap hajnalban Jézuskeresésre indultak a település környéki keresztekhez. Az egyik mellé előre megástak egy sírt és beletettek egy Jézus szobrot. Mire ideért a hajnali búcsús menet a sírt üresen találta. Örömmel mentek vissza templomba: Jézus feltámadott! Alleluja! – hangzott a válasz a templomban várakozóktól. Ezután a temetőbe mentek, hogy a halottaknak is megvigyék a feltámadás hírét, és itt a sírok mellett várták meg a napkeltét, hogy köszöntsék a Napot:

„Mikor reggel felkelek,
Napkeltre tekintek
Ott látok egy aranyágat,
Aranyágon zöldességet
Ott jön Krisztus!”

Ezután hazamentek és új tüzet gyújtottak az előző évi szentelt barka parazsával. Húsvéti ételeiket elvitték a templomba megáldatni . A sonkát, vagy a bárány húst, ami az áldozat jelképe, a tormát, mely Jézus keserűségének, szenvedésének kifejezője, és a piros tojást, mely a Húsvét jelképe: a tojás az élet, a piros szín Jézus vére.
Húsvét vasárnap, vagy az azt követő Fehérvasárnapon a magyar ember komát, mátkapárt választott magának. Ezt a serdülő gyerekek tették, akik ilyenkor tojást cseréltek, és ezzel életre szóló barátságot kötöttek. A komákból lettek később a keresztszülők. Délután a rokonok meglátogatták egymást, és ilyenkor békültek ki a haragosok is.

Húsvét hétfő legyen a fiataloké. Ez a nap vidám, hangos ünnep napja.

A húsvét hétfői locsolkodás ősi termékenység varázslás. Régen csak a fiatalok között volt szokás. A legszebb lányok ilyenkor hétszer-nyolcszor öltöztek át, mert bizony három helyen feltétlenül meglocsolták őket a legények: a fejükön, hogy szellemileg, a mellük táján, hogy lélekben, s a lábuk között, hogy testileg is frissüljenek, legyenek termékenyek.

Áldott Húsvétot kívánok mindenkinek!
Éva

2017. április 12., szerda

A Tavaszról

A Tavaszról

A reggeleid, még hidegek,
Szeled, még kifújja a kabátok alól a meleget,
De már sugaraiddal jelzed nekünk jöttödet.

Mosolygós arcú emberek,
A játszótereken szaladgáló gyerekek,
Mind, mind téged köszöntenek.

Felöltözteted, a ma még kopasz fák ágait,
Előcsalogatod, a kiskertek virágait,
Veled, a rét is zöld ruhába öltözik.

Az égre, sok szép bárányfelhő költözik,
A rég nem látott madársereg is megérkezik,
Csicseregve boldogan, hogy újra
Tavasz van.


(Kovácsné Perei Irma)

2017. április 8., szombat

Napfelkelte

 
Napfelkelte

Előbújik a hegy felett a Nap,
a gyilkos és éltető alak.
Vakít a tűzgolyó, halad a magasba,
felhők mögül néz ránk kacagva.
Aztán lassan fenn hasal az égen,
a fény elterül egészen.
Felperzsel mindent, ha úgy tartja kedve,
vagy életet lehel kihűlt lelkekbe.
Vagy így vagy úgy, de társ egy életen át,
s bűvölve nézed az ébredő Napkoronát.

(Szabó Ibolya)

A Tavasz

 
A Tavasz

Gyönyörű színpompába,
öltözött a világ.
Kizöldültek újra a fák,
kinyílott a sok szép tavaszi virág.

A sok kismadár,
vígan fütyüli dalát,
Az erdő a rét,
érezteti friss illatát.

A nap is vidáman, kúszik fel az égre,
hogy fürödjön, a bárányfelhők tengerébe.
Az emberek, mosolyognak boldogan,
mert érzik hogy, újra tavasz van.
 
(Kovácsné Perei Irma)
 

Lelke mélyén mindenki érzi...


Lelke mélyén mindenki érzi, hogy akkor élt teljes életet, ha úgy gondolhat magára, mint akinek az élete nem volt hiábavaló. Hogy ezt a helyet, ezt a bolygót, amelyikben éltem, jobbként hagyom el, mint amikor ideérkeztem. Hogy valakinek az életét mélységesen megérintette az én létezésem. Ezt mindannyian szeretnénk. Ennek semmi köze az életkorodhoz vagy önmagad megtalálásához. Bárki is lennél, bármennyi idős, csak egy gondolat választ el attól, hogy megváltoztasd az életed.
 
(Az  ambíciótól az értelemig c. film)
 

Mikor gyerekek voltunk...


Energia attól lesz, hogy jól érezzük magunkat. Mikor gyerekek voltunk és sokat játszottunk, akkor minden pillanatban boldogok voltunk, még enni és aludni is gyakran elfelejtettünk. Felnőtt korban is jót tenne a játszadozás, a móka, a kacagás, mert ilyenkor testünk és lelkünk kiszabadul a korlátok, kötöttségek közül.
 
(Shigeaki Hinohara )

Tudta, nagyon jól tudta...


Tudta, nagyon jól tudta, hogy az Isten szeretetére megtanítani, imádkozni tanítani nem lehet embert, hogy ez oly kegyelmi ajándék, melyet egyenként osztogat Isten...
 
(Jaroslaw Iwaszkiewicz)

Gyermekkert

 
Gyermekkert

Gyermekek között boldognak lenni,
Önfeledten játszani, örülni, ölelni.
Igaz érzelmeket érezve bennük
Könnyebb a felnőttek sorsát elviselnünk.
Nem koldusként - kuncsorogva,
Szeretetet adva kapni őszintén, vagy sírva
Kiállni a sorból, a hétköznapokból.
Elég volt a marketing-mosolyokból!

(Galazek István)