Szerelem-lián

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szerelem-lián

Ringatódzó árnyékom hozzád ér,
mikor napfény-hálót sző a reggel.
Az égbolt halovány indigókék,
megrajzolt felhők csendben lebegnek.

Nem érintlek, mégis hozzám simulsz,
átfonva öleled egész lényem,
véget nem érő áramlás vagyunk...
lélekforrásból tiszta érzelem.

Kristályfényt hint reánk a telihold,
esőhízott, álmos felhők alatt.
Együtt lélegzünk, s boldogságunkból...
végtelen szerelem-lián fakad.

(Orosz Andrea)