Égig érő béke
Holdfény
A holdvilág ezüstje csengettyű,
sápadt sugár hullik holt mezőre.
Bágyadt kis angyalkezek hintik szét,
pille-pihén lebben a fenyőre.
Csendesen jár, mint egy néma álom.
Csitt, nehogy összetörjön ez a kép!
Ezüstsapkás bércre ül a hamva,
mint mennyei béke, oly tündérszép.
Talán ott fenn, ahol él a lélek,
csillagokban bontja bágyadt szárnyát,
mint a gyermeknek angyali mesét,
az éjszakára teríti álmát.
sápadt sugár hullik holt mezőre.
Bágyadt kis angyalkezek hintik szét,
pille-pihén lebben a fenyőre.
Csendesen jár, mint egy néma álom.
Csitt, nehogy összetörjön ez a kép!
Ezüstsapkás bércre ül a hamva,
mint mennyei béke, oly tündérszép.
Talán ott fenn, ahol él a lélek,
csillagokban bontja bágyadt szárnyát,
mint a gyermeknek angyali mesét,
az éjszakára teríti álmát.
(Liwet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése