Életünk és a Varázslat

Életünk és a Varázslat

Életünk varázslatok vonzása alatt áll. A varázslatok vonzása adja életünk felemelő, legszebb értelmét. Varázslatos vonzódás a szerelem, és varázslatos vonzás kap el, ha egy csodálatos zene hatása alá kerülünk. Öt földrészre kiterjedő vizsgálatok szerint életünk két csúcsélménye a szerelem és a zene. Varázslatos minden hangulat. Varázslatos, hogyan ébred fel bennünk az érdeklődés a világ, az élet titkai iránt. Varázslatos jelenség a kíváncsiság. Varázslatos a mese, a csodálkozás. Gyermekkorunktól a varázslat bűvöletében élünk, ha természetes vonzódásainkat követjük.

Életünk legszebb pillanataiban varázslatos zsongás önt el bennünket. Varázslat indul lelkünk közepéből a csillagokig, az Ég közepéig. Amikor az élet megtisztul, varázslatban fürdik. Varázslat a költészet, minden művészet varázstudomány.

Varázslat az álom. Varázslat az élet és a halál utáni átköltözés. De a legnagyobb varázslat maga a lélek. Csodálatos belső fény az atomok tánca, a szervezet működése mélyén. Élet az atomok mögötti világban, amelyből az atomok jöttek. Élő belső világ az atomok össztáncában. A legmagasabb és legemberibb tudomány a varázslat tudománya, a lélek, az élet, az értelem tudománya.

A lélek - mindentudó fény. Érezni képes fény. Létezik ilyen? A lélek maga a csoda. Eleven fény. Cselekvő fény. Belső fény, és képes mozgatni a testünket!
Belső Nap süt bennünk, a varázslat Napja. A lélek fényében fürdik minden sejtünk. A legszebb varázslat, amikor az érzés öntörvényűvé válik, amikor átveszi az irányítást az anyag felett, és kiteljesedik. Amikor az érzés ereje felkapja testünket, mintha forgószél kapná el a tollpelyhet, úgy röpül a testünk az érzés elemi erejű kiteljesedésének világtörvényeit követve. Létrejön a varázslat. Valami többlet születik, a szellem, a lélek birodalmában.

A varázslat ellen fordulni ebben az értelemben annyi, mint az ember, a lélek ellen fordulni. Az indo-iráni fordulat a mágusok hagyománya ellen a lélek elleni fordulattá vált. Ennek súlyát az elidegenedett ember ma is nyögve érzi.

(Írta: Grandpierre Atilla. Részlet Grandpierre K. Endre- Grandpierre Atilla: Atilla és a hunok. A szkíta-hun-magyar folytonosság c. könyvéből, 63-64.o.)