Amiről mindenki álmodik...
Hideg
téli este volt. A faház ablakából látszódott, ahogyan a hópelyhek
szállingóznak az erdőben. A lámpák fényei csillogtatták a hó fedte
ágakat, mely még varázslatosabbá tette az éjszakánkat. A kandalló előtt
összebújtunk, s átadtuk magunkat annak az érzésnek, amelyben megannyi
titok rejlett. Tudtuk, hogy ez a pillanat örökké az emlékeinkben marad, s
ami akkor történt, meghatározóvá vált a számunkra. A csend hamar
megtört, hisz itt volt az a pillanat, amelyre mindvégig vártunk. A
kezedet az arcomra tetted majd mélyen a szemembe nézve azt mondtad:
„
Emlékszem arra a napra, amikor megismertelek. Amikor már bennem volt a
feladás gondolata. S Te pont akkor jöttél, ami mindent megváltoztatott
az életemben. Azelőtt csak álom voltál, egy reményekkel teli álom, amely
arra várt, hogy a valóságommá váljon. S most itt fekszem veled, ebben a
csodás környezetben, s megélhetem mindazt, ami számomra a legnagyobb
értéket képvisel. Próbáltam megfogalmazni, hogy mit szeretek benned, de a
lelkem azt válaszolta erre, hogy Te vagy a másik felem. Melletted
önmagam lehetek, s anélkül, hogy aggódnom kellene, bármit elmondhatok
Neked. Megnevettetsz, bátorítasz, motiválsz és megmutatod, hogy sokkal
több van bennem, mint amit eddig feltételeztem. Olyan, mintha „eggyek”
lennénk. Mintha megéreznénk egymás gondolatát, s ha mosolyogsz,
visszamosolygok rád, anélkül, hogy velem volnál. Szeretném, ha tudnád,
hogy bármikor számíthatsz rám. Hogy minden porcikám Téged kíván. S a
szeretet, amellyel betakarlak, minden nap egyre erősebbé válik, s
hiszem, hogy kettőnk útja életünk végéig egymásba fonódik. ”
A
szavak elhalkultak. Te közelebb hajoltál és gyengéden megcsókoltál,
miközben egy könnycsepp hullott ki a szememből. Megsimogattam az arcodat
és azt suttogtam:
„Te vagy a legnagyobb csoda az életemben! Köszönöm, hogy megismerhettelek. Szeretlek!”
(Boros Bea)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése